Örvény és Legyező

Ez egy narusasu fanfic. Most egyenlőre bárki olvashatja, de később vigyázz. Durva yaoi lesz.

Konoha ismét egy gyönyörű, napsütötte reggelre ébredt. Uzumaki Naruto éppen az utcán sétálgatott Hinata kisasszonnyal az oldalán, előttük pedig Konohamaru(-a lány fogadott fia-) szaladgált nagy mosollyal az arcán. Hinata Konoha egyik nemesi családjának tagja és az Uzumaki-k után a második leggazdagabb. Azért jött a fiatal Hyuuga látogatóba, hogy a gyönyörű szőke nemes fiú felesége legyen. Naruto boldogan figyelte jövendőbeli fiának csínytevéseit, amiért a kis srác néha igencsak nehéz szidásokat kapott, viszont verést soha sem. Hinata nagyon féltette fiát, mert néha képes volt olyan hajmeresztő mutatványokra, amiktől akár meg is halhatott volna.

-Naruto-sama nem kellene a fiú mellé egy nevelőt fogadni? Valaki olyat, aki állandóan rajtatarthatná a szemét, ameddig mink az esküvőre készülünk.

-Rendben van édes Himém. De kit kellene?

Ebben a pillanatban egy ébenfekete hajú fiú lép ki a boltból. Nagy csomagot cipel kezeiben, de amint meglátta a nemesi párt, udvariasan meghajolt előttük. Sasuke volt a neve és egy középrendű családnak volt az utolsó tagja, az Uchiha-é. A fiatal pár le volt nyűgözve hihetetlen reagálásával és tisztelettel teli udvariasságával. Konohamaru nem figyelt a lába elé és éppen készült hasra esni, amikor egy kedves kar magához rántotta. Sasukét kellemes virág illat keringte körbe, amitől a fiatal úr azonnal álomba szenderült. Naruto és Hinata csak mosolyogva figyelték ahogy Sasuke lassan felemeli a kis testet, majd óvatosan átadja az egyik szolgálónak.

-Mond csak, mi a neved? - kérdezte Naruto kimért hangnemben.

-Uchiha Sasuke vagyok, uram. - jött a rideg válasz. Ez Naruto-t nagyon meglepte. Egy dadogós, öntudatlan válaszra számított, ehelyett egy teljesen hidegvérű fiatalember állt előtte, a megszeppenés cseppnyi jelét sem mutatva.

-Aham. Uchiha Sasuke. Olyan ismerősen cseng ez a név. Mintha már hallottam volna valahol.

-Az Uchihák pár évvel ezelőtt egy incidensben életüket vesztették. Úgy hallottam hogy csak egyetlen tag maradt életben. Hát te lennél az?

-Igen kisasszony. Szüleimet, továbbá minden rokonomat ellenséges behatolók végezték ki.

-És szeretnél ez a fiú mellett maradni, akit az előbb adtál át a szobalánynak?

-Mégis miféle célból?

-Hát lehetnél a nevelője. Mellette maradhatnál, amikor éppen mink nem érünk rá. Ha éppen ismersz valamilyen harci mozdulatokat, megtaníthatnád neki. - Erre Naruto a szokásos fülig-vigyort eresztette el, ettől az Uchiha fülig vörös lett. Hogy az előtte álló nemes úr ne lássa pillanatnyi gyengeségét, meghajolt és elfogadta a felkérést.Így már egy új taggal bővült az Uzumaki ház. Konohamaru amikor felébredt, Sakura a szobalány állt mellette és éppen a port törölgette.

-Sakura hol van az a fiú?

-Miféle fiú, úrfi? Vagy talán nem arról a fekete hajú fiatalemberről beszélsz, akit az urunk hozott magával?

-De igen, ő. Ah, szóval velünk jött.

Sakura csak nézett a fiatal úrra, nem értette miért fontos neki az a jó külsejű fiú. Konohamarunak nem volt más dolga vele, csak az hogy, megköszönje neki azt, hogy elkapta őt mielőtt még orra eshetett volna. Ekkor Naruto lép be a szobába.

-Na végre hogy felébredtél álomszuszék. Hoztam valakit - erre hátrafordul és az ajtóhoz szól - Gyere be Sasuke.

-Jó napot, Konohamaru úrfi.

-Ah te vagy az? - leugrik az ágyról és odaszalad nevelője elé - Köszönöm szépen hogy elkapott.

-Szívesen, máskor is. - És egy édes mosolyt küldött a fiú felé. Konohamaru örül a mosolynak, viszont Naruto látta hogy az nem szívből jön. Csak egy felületes érzelem kinyilvánulás. Semmi több.

Naruto éppen Hinatával beszélgetett a fogadószobában, amikor megemlítette neki a fia szobájában látottakat. Hinata nem nagyon értette, párja mit aggódik ennyire. Sasuke nagyon kedves, jószívű fiatalember és nem mellesleg szeret Konohamaruval lenni. Mi kellene még? Viszont őt meg Naruto nyugtalansága aggasztotta.

-Figyelj ide. Ha egy héten belül nem múlik aggodalmad, akkor majd beszélek Sasukéval és megpróbálom kiszedni belőle, miért ilyen szomorú. Rendben?

A válasz csak egy mosollyal lett megadva. Hinata végre ismét boldognak látta jövendőbeliét, és ez megnyugtatta. Így is rengeteg volt a dolga, mint családi ügyek, mint az esküvő, sőt az uralkodó elutazott és Narutóra hagyta a falu teendőit. Szegény fiú nyakig ült a munkában, és még aludnia is alig volt ideje.