Sadness In My Heart!
Milyen érzés volt mikor először megmentettél? Nos, ehhez foghatót még nem éreztem soha, mint akkor. Nem lehet szavakban kifejezni. Nem vártam rád ott, abban a pillanatban. Nem akartam hogy megments. Elbúcsúztam már mindentől ami-e két világhoz kötött. Ám bántott az a tudat, hogy téged belekevertelek ebbe. Csak az a baj, hogy mégse bánom. Önző kijelentés, tudom jól, de... mikor először a szemebenéztél, jó mélyen. Mielőtt megváltoztattam volna az életed körförgását, az a röpke pillanat, bár ezer éven át tartott volna. De nem így történt. Az események csak egyre bonyolultabbak lettek, és egyre nagyobb teher nyomta a vállad. Mind ez miattam, de még ezek után sem bántam. Önző vagyok, nagyon is. Mikor elhagyott az erőd, és nem tekinthettél rám többet ugyan úgy, megszakadt a szíved, vagy csak én álltattam akkor magam? Legtöbb esetbe azt kívánnám bár tudnám erre a választ, de a valóságban félek az igazságtól, hogy mást szeretsz. Más fontosabb, és csak egy egyszerű barát voltam, és vagyok a számodra. Inkább kérem a kegyes hazugságot, mint a fájdalmas igazságot. Már nem tudnék elviselni több fájdalmat. Többet már nem, és tudod néha megfordul a fejemben, mi lett volna... ha mégsem mentesz meg a kivégzés alól... Ichigo.