1.
Magas, szőkésbarna lány sietett lefelé a St. Bart's kórház fényesre fertőtlenített szürke kőlépcsőin, a boncterem felé. A falakról félhomályban néztek utána az elsősegély-nyújtó figurák egyszerű rajzai. Kezét zsebre vágta, hosszú zöld kabátja szélesen lobogott utána, ahogy kettesével vette a lépcsőfokokat. Szeme kék, arca világos, majdhogynem sápadt, tekintete elgondolkodó; talán kissé borongósnak is találhatnánk. De amint a labor résnyire nyitott ajtajához ért, széles mosoly terült el az arcán. Bentről fény szivárgott. Már be akart lépni, aztán - mint akinek hirtelen ötlete támadt - gyorsan körbenézett. A folyosó egyik szekrényében talált jódtinktúrát és hintőport, bemaszálta velük az arcát, kabátgallérját felhajtotta, és halk léptekkel beosont az ajtón. Neki háttal egy fehér köpenyes alak ült egy íróasztalnál, a számítógép kék képernyőjére koncentrálva, és valamit épp gépelt, láthatóan a munkájába mélyedve. A zöldkabátos egészen a háta mögé merészkedett, kezeit támadásra készen a feje fölé emelte, és rekedt, suttogó hangon megszólalt:
- Molly Hoopeeerrr! Készen állsz a péntek esti horror maratonra?
A köpenyes nagyot ugrott a székén, ijedten hátranézett és halkan felsikoltott. A másik nevetni kezdett.
- Gwen, a francba, legközelebb inkább kopogj! - Molly nagy levegőt vett. Néha nyomasztó itt esténként, ennyi halott között egyedül lenni.
- Na szép - csóválta a fejét Gwen, amitől a hintőpor hullani kezdett az arcáról -, ha tőlem megijedsz, hogy fogod bírni az Unbornt, a Paranormal Activityt, az Evil Dead kettőt...
- Azért elég edzett vagyok. Hadd emlékeztesselek, hogy egész nap halottakkal dolgozom...
- Ma este márpedig bírnod kell minden megrázkódtatást. Délelőtt olyan kincsre bukkantam az egyik videótékában, hogy elámulsz, ha meglátod. Amúgy nem értem, hogy vagy képes ennyit túlórázni, egyáltalán megfizetik ezt neked?
- Egy ismerősöm miatt jöttem be. Látni akarta az egyik halottat.
- Elég fontos ismerős lehet...
- Igen... - Molly ábrándozva sóhajtott, aztán megrázta a fejét. - Nem érdekes. Átöltözöm és hozom a cuccom, aztán mehetünk.
- Rendben, én addig azt hiszem, lemosom ezt az arcomról.
A női mosdó a gyéren megvilágított folyosó jobb oldalán nyílt egy beugróban. Gwen az egyik tükör előtt állt, és az arcát figyelte. Már lemosta a hintőport, mégis úgy érezte, egy maszk feszül az arcára, és nem hagyja lélegezni. Egy örök maszk, melyet nem dobhat el egy pillanatra sem, mert megszűnik az álca, megszűnik a varázs. Talán ezért is kedvelte meg Mollyt, mert ő olyan egyszerű volt, az egyszerű problémáival, és ebbe ő is beletemetkezhetett, amikor rá figyelt. Úgy érezte, ilyenkor az ő élete is egyszerűbbé válik, és amikor Molly szomorú volt, ő szerette magára venni a nagy vigasztaló szerepét, addig is hasznosnak és jónak érezhette magát egy kicsit - máskor nem volt így.
Gwen elzárta a vizet, amikor hirtelen neszezést hallott a folyosóról, lépések zaját és beszédfoszlányokat. "Ez valószínűleg az a bizonyos fontos ismerős lesz." Némán behúzódott a beugró sötétjébe, hogy megvárja, amíg elmennek mellette. Ahogy közeledtek, egyre többet hallott a beszélgetésből. Két férfi hangját tudta kivenni.
- Sherlock, mondtam, hogy rendkívűl fontos az ügy - az idegen hangja meglehetősen bosszúsnak tűnt. - Több igen befolyásos ország kormányfői tisztsége áll vagy bukik a dolgon, bár... ez már nem ide tartozik. Szóval bökd ki végre, hogy ki gyilkolta meg azt a nőt!
- Annyi embered van - szólt kissé sértődötten a másik, feltehetően a fiatalabb -, miért velem csináltatod az ilyen rettentő lapos, fantáziátlan ügyeket?
- Azt hittem, te meg tudod oldani. De nyilván tévedtem.
- Igen, meg tudom oldani, ha te megmondod, mit jelent az "egyhatod", ami a nő zsebében talált cetlire van felírva, mert fogalmam sincs róla. Talán valami szekta tagja? Ahhoz túl együgyű volt, és hatalmi játszma sem jöhet szóba. Szerelmi szál lett volna? A fickó nyakkendője nem erre utalt. Akkor hát mi? A világ egyhatoda, a világ egyhatoda... gondolkozz!
- Jeszenyin - Gwen nem akarta, de hangosan mondta ki. A két alak mostanra ért a közelébe, így eddig nem láthatták, de most csodálkozva néztek rá. Nem igazán lepődtek meg, amit a lány egy kicsit furcsállt, dehát biztos hozzászokhattak.
- Tessék? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel Sherlock. Gwennek már mindegy volt, ha egyszer észrevették, úgyhogy kifejtette.
- Jeszenyin, orosz költő írta az egyik versében: " De akkor is, ha majd az egész földgolyóról eltűnik a törzsek gyűlölködése, el a hazugság és komorság- én akkor is magasztalom ihletben égve a föld egyhatodát, amelynek neve: Oroszország."
Sherlock figyelmesen hallgatta, aztán hirtelen felcsillant a tekintete.
- Hát persze, hogy is nem vettem eddig észre! Az orosz volt a gyilkos, Mycroft, végig ő állt a háttérben! - és már rángatta is volna vissza a bátyját, de az gyanakodva a lányt méregette. Elvégre az hallott mindent és kevéssé valószínű, hogy épp csak itt álldogált véletlenül.
- Megkérdezhetem, hogy Ön kicsoda és mit keres itt? - kérdezte kimérten.
- Molly egy barátja vagyok - szegte fel fejét a lány, Mycroft szemöldökfelvonását utánozva.
- A kórház ezen részlege lezárt terület - folytatta nyugodt hanghordozásából nem veszítve a férfi -, és ide csak a személyzet tagjai léphetnek be. Ön talán orvos?
- Nem, de Ön sem úgy néz ki, mint akinek ez a foglalkozása...
Mycroft kényelmesen, fölényesen elmosolyodott.
- Ne akarja tudni, mi a foglalkozásom.
- Hm, igazán rejtelmes. Ilyen sok takargatnivalója van?
- Én nem takargatok.
- Valóban? - Gwen végigszántotta tekintetével a férfit, aki egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Ám mielőtt a szóváltást folytatták volna, Molly fordult be a folyosón, kabátban, táskával, indulásra készen.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte félszegen, amikor odaért.
- Nem, dehogyis. A kisasszony már épp indulni készült - biccenett Mycroft egy erőltetett műmosollyal Gwen felé.
- Ó, igaz, még be sem mutattam a barátomat... ő itt Gwen, pár hónapja találkoztunk egy horror-összejövetelen, és azóta nagyon jó barátok vagyunk.
- Csak barátok? - kérdezte Sherlock, aki eddig csendben szemlélte az eseményeket. Molly először értetlenül nézett rá, aztán elpirulva a fejét rázta.
- Persze hogy csak barátok, együtt nézünk horrorfilmeket!
- Hát akkor jó szórakozást. Nekünk még van egy lenyomozásra váró novgorodi bérgyilkosunk - a bátyjára pillantott; Mycroft még egyszer hidegen végigmérte Gwent, aztán sarkon fordulva az öccse után indult.
Amint kiértek hallótávolságból, Molly felsóhajtott.
- Hallottad ezt? - suttogta Gwennek. - Sherlock Holmes féltékeny volt rám!
És ábrándozva nézett rajongásának tárgya után. Gwen csak mosolygott.