Közös apartman
Eredeti sztorit írta: Kagetora no Tsume
Fordítás az író engedélyével
- Izaya, figyelmeztetlek! – fenyegetőzött Namie. – Nem a te érdeked lenne, hogy ne bosszants fel, mikor egy nagy, meglehetősen éles kés birtokában vagyok?
- Tessék? Csupán annyit mondtam, hogy a tészta elbírna még egy kis sót…
Ez egy tipikus beszélgetés volt Orihara Izaya és lakótársa, Yagiri Namie közt. Fél adag sértés, fél adag fenyegetés. Legtöbb esetben nem gondolták komolyan, de akkor is fenyegetések voltak.
Izaya még egyszer kivett egy kis adag tésztát.
- Ezt úgy veszem, nem adod ide a sót.
- SZÉP, HOGY NEM!
Izaya elmosolyodott Namie eltúlzott reakcióján. Két témára nagyon érzékeny volt: az öccsére és a főzési tudására.
- Ha úgy gondolod, hogy a főztöm rossz, akkor csinálj magadnak!
- Na, sosem mondtam, hogy „rossz a főztöd", csak megjegyeztem, hogy a tészta elbírna még egy kis sót. Ha nem akarod, hogy elkérjem, akkor tegyél bele még akkor, mikor főzöd!
Még pár másodperc szúrós nézés után Namie felállt, és otthagyta Izayát az ízetlen tésztájával.
A következő este, mikor Izaya belekóstolt a vacsorájába, percekig öklendezett, mielőtt az étel után küldött fél liter vizet.
Eközben a konyhában Namie az üres doboz sókat dobálta a kukába, amiknek tartalmát teljes egészében Izaya vacsorájába borította.
Bosszú.
Édes… vagy inkább… sós bosszú.