Cím: Képmutatás
Fandom: Naruto
Műfaj: általános, barátság
Elbeszélésmód: E/3.
Fejezetek száma: 1
Szavak száma: 479
Állapot: befejezett
Szereplők: Sasuke, Naruto
Párosítás: nincs
Korhatár: 12
Ismertető: Sasuke gyűlölte a képmutató embereket.
Figyelmeztetés: -
Spoiler: -
Megjegyzés: -
Sasuke semmit sem gyűlölt jobban a kétszínűségnél. Azt várta el az emberektől, hogy őszinték legyenek, vagy ha nem, legalább fogják be a szájukat, és ne a háta mögött pletykáljanak róla. Amit a legjobban utált, azok a hamis vigaszok, a kegyesnek szánt hazugságok voltak.
"Semmi baj, minden rendben lesz."
"Nyugodj meg, mi megbocsátunk."
"Nem érdekel, mit tettél a múltban, csakis a jelen számít."
Mind-mind, egytől egyig csak hamis szavak, hogy megnyugtassák őt, pedig épp az ellenkezőjét érték el velük. Ezért gyűlölte az embereket, s ezért volt olyan zárkózott. Hiszen ugyanazok, akik ezeket a vigasztaló szavakat mondták neki, vetettek rá sötét oldalpillantásokat, mikor azt hitték, nem figyel, s suttogtak róla mindenfélét, mikor nem hallhatta. Kétszínű volt mind, kivéve egyetlen embert...
- Teme, te egy akkora barom vagy! - morogta Naruto, mire az Uchiha fiú odafordította tekintetét. Arcán nyugodt érdektelenség tükröződött.
- Most éppen miért, usuratonkachi? - kérdezte, majd intett Ichirakunak, hogy hozzon mindkettejüknek egy-egy tál rament. A téli hóesésben jól fog esni a leves, gondolta.
- Sakura miattad sírt egész éjjel! Olyan bunkó voltál vele, hogy az... - Naruto egy darabig kereste a szavakat, miközben megszabadult vastag pamutkesztyűjétől, és felmászott a Sasukéé melletti székre. Ám nem találta őket, így inkább elhallgatott, és horkantott egyet.
- Mintha ő egy szent lenne – morogta maga elé Sasuke. - Semmi önkritikája nincs, én csak megmondtam neki, ami nyilvánvaló: hogy sohasem ér utol sem engem, sem téged ninjutsuban. Azt egy szóval sem mondtam, hogy béna lenne, vagy valami... Nem volt semmi sértő az egészben, csak őszinte voltam. Szóval, jó lenne, ha leakadnál rólam.
- Figyelj, teme! - nézett rá tőle szokatlan komolysággal Naruto, miközben Ichiraku mindkettejük elé egy-egy forró ramennel teli porcelántálat tett le. - Csak egy icipicit legyél vele kedvesebb, jó? Ezzel a bunkózással csak azt éred el, hogy egyre bizonytalanabb lesz, és még többet fog hibázni. Inkább biztatnunk kellene, arra valók a csapattársak.
- És arra, hogy őszinték legyenek egymással, Naruto – vont vállat Sasuke. Nem mutatta, de nagyon elcsodálkozott azon, milyen komoly és bölcs is tud lenni az általában hiperaktív és szétszórt szőke. - De te tudod – vont vállat ismét. - Mit tanácsolsz? Vegyek neki bonbont karácsonyra? Esetleg vigyek neki száz szál vörös rózsát? - kérdezte gúnyosan.
- Hülye vagy – fintorodott el a szőke bajkeverő.
- Látod, Naruto. Te is őszinte vagy hozzám. Én is őszinte vagyok hozzád. Akkor miért ne lehetnénk mindketten őszinték Sakurához? - kérdezte Sasuke, miközben kettétörte az evőpálcikákat, majd egy falat húst tett a szájába. - Ha hülyének tartasz, megmondod. Sakura miért más?
- Hát mert... - kezdte a szőke, de hamar elhallgatott, mert igazából nem tudott felelni a kérdésre.
- Na látod! - nézett rá szeme sarkából Sasuke, miközben pálcikáival a legjobb falatok után kutatott a levesben. - De tudod mit? Mivel karácsony van, most az egyszer befogom a szám.
- Ajándékot is veszel Sakurának? - kérdezte Naruto vigyorogva.
- Egyél, Naruto. Kihűl a ramened.