Sziasztok! Ez nem az első művem de ez az első amit fel is töltök. Kérlek írjatok kritikát. Talááán folytatom is.
Tudsz harcolni?
Öljön meg engem jók túsznak!
És életbiztosítást kötött?
Várjon! Elhallgattam valamit.
Maga meg fog halni.
Hazudik.
Nem hazudhatok.
Menjünk haza.
Ziva elmosódottan érezte magát. Fáradtnak. Már az egész testén át nyilalló fájdalmat sem érezte, McGee és Tony között. Képtelen volt mozogni. a lábát bágyadtan rakta előrébb és előrébb mikor Társai kiráncigálták a pokolból. Félt. Félt hogy csak álmodik és ha lehunyja a szemét visszakerül oda. Gibbs és a többiek közé szorult védve az esetleges támadástól. McGee fegyvert kapott és most már egyedül Tony tartotta őt óvatosan és szorosan. Hirtelen törékenynek érezte magát és a megmaradt kevés akarat ereje is derékba tört és elolvadt az erős karok közt a meleg testhez simulva. Így törtek ki a táborból.
Minden megnyugodott minden terrorista meghalt, kivéve egy két túszt. Helikopteren vitték őket az állomásra ahol doktorok várták őket. Ziva szeme idegesen rebbent ide oda az ismeretlen emberek között. Meglepődve vette észre hogy Tony még mindig nem engedte el. Ám mindkettőjükhöz egy egy orvos jött és elhúzódtak egymástól, minek következtében Ziva lábai egyszerűen összeroskadtak a terhelés alatt. Hat kéz nyúlt utána ebből négy idege és hirtelen pánik hullámzott végig rajta és szörnyen fájdalmas sötét emlékek. Sikoltásra emelte a száját de nem jött ki rajta hang. Ekkorra Gibbs is odaért picit pihegve, mintha messziről futott volna ide McGee-vel együtt. Ő gyorsan felismerte a páni félelem okát és elzavarta az orvosokat. Lassan nyugodott meg. Gibbs az ölébe vette mint egy kislányt szokás, és figyelt hogy ne terhelje le a lábait. Csöndes szavakkal nyugtatta, míg Ziva egy pillanatra megint a régi lett és nyugodtan elhúzódott tőle és mintha mi sem lenne természetes, az orvosokhoz sétált egyetlen szó nélkül. Az orvosok lenyűgözötten szorgoskodtak körülötte. Túl sok sokkos, megkínzott és bizalmatlan embert láttak de eddig ő volt az egyetlen aki ilyen nyugodtan túllépet a pánikon.
De a fekete élettelen hideg szemei egy percre sem tévesztették szem elől megmentőit. Ameddig őket látta nyugodt fáradt és törött de nyugodt volt. Ha viszont egyikük sem volt a láthatáron, a levegőt kapkodva kezdte el venni idegesen fészkelődött, a szemei elhomályosodtak majd támadott. Ilyenkor egyiküknek oda kellett menni. Pillanatok alatt megnyugodott. Mintha semmi sem történt volna.
Amikor Tony-val végeztek az orvosok odament hozzá. Éppen az infúziót kötötték be. Látta milyen hatalmas önfegyelem kellett ahhoz hogy ne meneküljön el a tű elől, és látta az emlékeket átsuhanni a szemén.Tűk. Mérgek. Vallatószerek.
Finoman megfogta a kezét, és picit megszorította. Minden rendben lesz. Hirtelen mindketten elhitték. Tony szélesen elmosolyodott amit Ziva egy apróval viszonzott. Ez volt az első jele annak a sivatag óta hogy lát, hall, és érez.