Cím: Álom és valóság
Fandom: Naruto
Műfaj: dráma, angst, barátság, általános
Elbeszélésmód: E/3.
Fejezetek száma: ?
Állapot: futó
Szereplők: Sasuke, Itachi, Fugaku, Mikoto, Kakashi, Naruto, Sakura
Párosítás: -
Korhatár: T
Ismertető: Hol húzódik a határ álom és valóság között? Történetemben az Uchiha-klán boldog családként él együtt. Itachit nemrég nevezték ki jouninná, és Sasuke úgy érzi, sohase éri utol.
Figyelmeztetés: -
Spoiler: -
Megjegyzés: Sok szeretettel Kittizovicsnak! Eredetileg a történet one-shot lett volna, de túl sok ötletem van. A fejezetek viszont rövidek, ezért elnézést kérek azoktól, aki nem szereti az ilyet. :)
Fejezet sorszáma: 1.
Szavak száma: 530
Karakterek a fejezetben: Sasuke és családja
Figyelmeztetés: -
Ismertető: bepillantás az Uchiha család mindennapjaiba.
Megjegyzés: -
Sasuke sóhajtva térdelt le az ebédlőasztalhoz. Itachi ismét, már megint, újra és még egyszer felülmúlta őt. S ez… most más volt, mint az előzőek. A két testvér közötti űr hatalmas volt, és a fiatalabbik Uchiha úgy érezte, immáron végérvényesen lemaradt nagyszerű, mindenki által zseniként tisztelt bátyja mögött.
- Mi a baj, Sasuke? – kérdezte kedvesen Mikoto, és néhány lazacos sushit tett fia elé.
- Itachi… - sóhajtott újra a fiú, miközben kezébe vette az evőpálcákat. – Jounin lett. Mindössze 16 évesen!
- Nem ő a legfiatalabb – mondta az éppen hazaérkező Fukaku, miközben ő is letelepedett az asztal mellé. – Kakashi 13 éves volt, amikor jouninná nevezték ki.
Sasuke nem szólt, csak elgondolkodva birizgálta az ételt evőpálcikáival.
- Fiam, viselkedj, és egyél rendesen! – szólt rá szigorúan az apja. – Nem vagy már kisgyerek.
Igen, ez igaz. Uchiha Sasuke nem volt már kisgyerek.13 éves genin volt. Genin. Hála annak a féleszű Narutónak, aki miatt kiestek a chuunin-vizsga legelső fordulójában, mert még annyi esze sem volt, hogy puskázzon azon a nyavalyás írásbelin. Így hát Sasuke és Sakura hiába írt maximum pontos dolgozatot, szőke csapattársuknak hála megbuktatták őket. Bosszantó…
- Megjöttem! – hangzott egy kiáltás az ajtóból, és megjelent Sasuke minden rosszkedvének forrása.
- Itachi, üdv itthon! – mosolygott Mikoto. – Nos, milyen volt az első napod jouninként.
- Tűrhető – vonta meg a vállát a fiú, és oldalpillantást vetett kisöccsére. Ismerte annyira, hogy tudja, mit gondol most a kisebbik Uchiha. – Egy könnyebb küldetésre küldtek Asuma-sannal.
- És sikeres volt? – kérdezte apja.
- Igen – bólintott a fiú, immáron Sasuke mellől, és egy egész sushit préselt be a száján.
- Ez az én fiam! Szép munka! – dicsérte Fugaku.
- Köszönöm az ebédet – állt fel Sasuke az asztaltól. Tányérján a finom falatok szinte érintetlenül árválkodtak.
- Alig ettél valamit, Sasuke – nézett rá anyai aggodalmaskodással Mikoto. – Pedig egy ninjának szüksége van az erőre…
- Ne aggódj értem, jól vagyok. Naruto elrángatott Ichirakuhoz, azért nem vagyok éhes – mondta a fiú, és kisétált a konyhából. Dehogy ettek ők rament ma délután! De azt mégsem hagyhatja, hogy édesanyja aggódjon érte…
- Sasuke! – jelent meg Itachi is a folyosón. – Jól vagy?
- Semmi bajom – közölte csöppet sem barátságosan a kérdezett.
- Azt látom – jegyezte meg szarkasztikusan az idősebbik testvér.
- Akarsz is valamit, vagy csak jó hobbinak tartod az öcséd piszkálását? – kérdezte idegesen Sasuke.
- Nyugi, otouto! Csak az érdekelne, hogy van-e kedved edzeni velem egy kicsit naplemente után. Ma nincs semmi dolgom, ráérek - húzta halvány mosolyra ajkait Itachi.
- Felőlem – vonta meg a vállát tettetett közönnyel a fiú. Hiába volt Sasuke remek színész, ha az érzelmei elrejtéséről volt szó, bátyja annyira ismerte már, hogy tudta, kisöccse most legszívesebben örömtáncot lejtene – ha büszkesége hagyná. Hiszen az elmúlt időszakban semmi idejük nem volt egymásra, olyannyira, hogy volt, hogy hetekig nem találkoztak. Ráadásul Sasukét fűtötte a vágy, hogy végre utolérje zseninek tartott testvérét, és az ehhez vezető legkönnyebb út a közös edzés volt.
- Jó, akkor tíz órakor találkozunk a szokásos helyen – bólintott Itachi, azzal szobája felé vette az irányt. – Szervusz, otouto!
- Szervusz, aniki – motyogta halkan Sasuke, mikor bátyja mögött becsukódott az ajtó. Fogalma sem volt róla, hogy a másik tökéletesen hallotta szavait, és most arcán egy elégedett vigyorral ül neki megírni egy jelentést.