Cím: Kísértet a kastélyban

Írta: Marcus Brutus

Lektorálta: CHRiS

Leírás: Harry ötödik tanévét kezdi a Roxfortban, de már a legelején fenekestül felfordul a Griffendél ház nyugodt légköre. Vajon Tom Denem mennyire változtatja meg hősünket és vele együtt a varázsvilágot? És Voldemort mit szól mindehhez?

Minden jog bla-bla. (Szokásos szöveg)

~~o~~o~~o~~o~HP&TD~o~~o~~o~~o~~

I. Fejezet: Tények

„Ha megismersz valakit, aki segít elfelejteni a múltat; akkor ő lesz a jövőd."

Harry Potter dühös volt. Dühös volt magára, a varázsvilágra, Voldemortra, szóval mindenre, ami élt és mozgott. Sőt, arra is, ami nem élt, mégis mozgott. Sosem gondolta volna, hogy ekkora szerencsétlenség éri egy teljesen ártatlan napló miatt. Két hete, hogy oda adták neki, két hete, hogy nem alszik éjszakánként, két hete, hogy idegileg a plafonon volt. A napló most mellette pihent a kanapén, míg tulajdonosa és egyben rabja Harry előtt ült a szőnyegen és kitartóan bámulta hősünket. Ó, igen, Tom Denem volt az. A Griffendéles legszívesebben a haját tépte volna tehetetlenségében.

- Mond csak Harry Potter, mitől vagy ennyire feszült? – húzta gúnyos mosolyra száját az emlék-Voldemort.

- Mégis vajon mitől?! – fakadt ki a megszólított – Talán nem mindennapi eset, hogy egy állítólag megsemmisített napló, idegesítő gazdája velem szemben ül, és úgy tesz, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon!

Tom szemöldöke enyhén megemelkedett – Szóval zavar a jelenlétem? – mosolygott tovább Denem – Pedig azt hittem, élvezed a társaságom.

- Persze, mást sem élvezek jobban, mint hogy közel négy év elmúltával egyszerűen gondolsz egyet és feltámadsz annak reményében, hogy az őrületbe kergess! – morgolódott Harry – Másodikban ki akartál nyírni, most meg elvárod, hogy minden gond nélkül csevegjek veled, mintha mi sem történt volna, elfelejtve azt is, hogy állítólag MEGSEMMISÜLTÉL?! – ordította.

- Halkabban Harry, felébreszted a barátaidat – rázta meg átlátszó mutatóujját Denem.

- TE CSAK NE CSITÍTGASS! – kiabált újra A Fiú, Aki Túlélte, majd közeledő léptekre lett figyelmes a lányok hálótermei felől.

- Harry jól érzed magad? – jelent meg hálóköntösben a zilált külsejű Hermione – Kivel kiabálsz az éjszaka közepén?

Harry döbbenten meredt a lányra, majd vissza maga elé a szőnyegre, de Tom nyomtalanul eltűnt. Hermione aggódva ült le barátja mellé, majd a naplót megpillantva kérdőn nézett hősünkre.

- Ugye ez nem az, aminek gondolom?

- De igen, az – sóhajtott Harry – Pontosan az, aminek gondolod.

- Hogyan került hozzád? – faggatta a lány.

- Dumbledore úgy gondolta, nekem adja, mivel már úgy sincs rá szükség. Én hülye, meg elfogadtam tőle – masszírozta halántékát a Griffendéles.

- És ez az oka, hogy éjnek évadján ordítozol a klubhelyiségben? – kérdezte kedvesen, majd megsimogatta Harry vállát – Látom, hogy valami nyomaszt. Mi a gond Harry?

Hősünk nem tudta mit mondhatna, de ismerte Hermionét és tudta hiába hazudna, a lány rájönne, és addig nem hagyná békén amíg be nem vallaná az igazat. Így vett egy mély levegőt és kimondta:

- Tom Denem – a lány homlok ráncolva nézte Harryt, mire az folytatta - A drágalátos barátunk feltámadt, és jobb dolgot nem találva engem akar megőrjíteni minden egyes éjszaka.

A lány percekig nem szólt semmit, látszott rajta hogy töpreng, majd újra a megmentőre nézett, és feltette a lehető legfurább kérdést.

- Miért frusztrál téged az, hogy itt van?

- Tessék? – nézett döbbenten a lányra – Hermione! Most mondtam, hogy Denem visszatért a naplóból!

- Igen, felfogtam elsőre is Harry. De arra nem gondoltál, hogy azért van itt, mert te azt akarod?

Harry ledermedt. Még hogy ő akarná? Ennél viccesebbet sem hallott még. Mégis mi oka lenne arra, hogy feltámassza az emlék-Voldemortot? Ennek egyszerűen semmi értelme nincs.

- Bár, ilyen téren nem igazán találni bármit is a szakirodalomban, de mikor Ginny kinyitotta másodikban a kamrát, ő hívta elő Denemet a naplóból. Magától képtelen előbukkanni, Harry. – mondta csendesen a lány, miközben aggódva nézett barátjára.

- Képtelenség hogy én hívjam elő – rázta meg a fejét a Megmentő – Abszurd!

- Gondolkodj, Harry – csitította Hermione – Egész évben elzárkóztál még tőlem és Rontól is. Mindenkit eltoltál magadtól. Nem csodálkoznék, ha öntudatlanul idézted meg volna.

- A barátnődnek igaza van – érkezett a válasz a szőnyeg felől.

Hermione sikkantva ugrott egyet a kanapén Tom láttán, míg Harry döbbenten pislogott. Az átlátszó vendég újra a szőnyegen ült és zavartalanul mosolygott rájuk miközben az egyenruhájának szélével babrált.

- Ez hihetetlen – súgta Hermione – Ez maga a csoda.

- Nem csoda kislány, az előbb magyaráztad meg – húzta el a száját Denem – Potter akarja, hogy itt legyek, így itt vagyok.

- Szóval, ha nem akarom, hogy szórakoztass, akkor csak elképzelem, hogy eltűnsz, és vége? – kérdezte reménykedve Harry – Ennyi volna a megoldás?

- Lényegében, igen – mosolyodott el Tom – Ennyi az egész.

- Várj! - pattant fel Hermione a kanapéról, szemét a két srácon jártatva – Ha elképzeled, hogy eltűnik, akkor soha többet nem tud visszajönni, egyszóval végleg meghal – mondta Harrynek majd Tomhoz fordult – Igazam van?

- Valóban – mosolygott továbbra is Denem – Nem tudok majd visszajönni soha többé.

Harry eltöprengett a hallottakon, míg a másik két jelenlévő őt nézte kitartóan. Hermione ujjait tördelve várakozott, míg Denem unottan nézett körbe a helységben.

- Ha jól értem, meg akarsz halni. – súgta Harry az átlátszó vendégnek töprengve.

- Igen – nézett rá Tom – El sem tudod képzelni, mennyire unalmas egy nyamvadt naplóban raboskodni. Azt akarom, hogy vége legyen.

- A napló – Hermione elgondolkodva nézte a tárgyat maga mellett – Nem pusztítottad el teljesen a baziliszkusz foggal.

- Így van – bólogatott Tom – Annyi mágia még maradt benne, hogy megjelenhessek, de a baziliszkusz méreg most is dolgozik rajta, hiába az a pár év, ami eltelt. Nem tudom, mennyi van még vissza, talán fél év, mire a napló mágikus része teljesen elpusztul és vele együtt én is. Elmondhatom, hogy nem kis energiába került úgymond kivetülni.

- Ha jól értem – vette át a szót Hermione – Nem az ittléted terhelő, hanem az ide-oda ugrándozás a naplóba és vissza.

- Lám-lám. Egy sárvérű, ráadásul Griffendéles és mégis mekkora esze van – gúnyolódott Tom.

- Még egy ilyen beszólás és mész a tűzbe! – pattant fel Harry a kanapéról.

- Hagyd Harry – legyintett a lány – A lényeg az, hogy Tom minden egyes megjelenésével és eltűnésével fogy a napló mágikus ereje és gyorsabban terjed a méreg.

Harry a vendégére nézett, aki csak bólintott, megerősítve a lány szavait.

- Rendben – válaszolta elgondolkodva – Itt maradsz velem.