Régi érzések
Írta: Mariko
Kikötés: Ezért szerintem senki sem fizetne. ^^'
Beletörölte izzadó tenyerét a nadrágjába, és levette a telefonkagylót. Ideges volt. Mindig ideges volt, amikor a lányt hívta, bár maga sem tudta, mitől félt igazán, attól hogy újra rátörnek a régi érzések, vagy attól, hogy többé már sose fogja el az az édes bizsergés a lány hangja hallatán.
Bedobott némi aprót a készülékbe, majd tárcsázott. Kicsengett... egyszer... kétszer... háromszor...
– Tessék, Hanamoto lakás! – csicseregte egy ismerős hang a fülébe.
A gyomra bukfencet vetett, mellkasában pedig mintha ezer lepke kezdett volna vad táncot járni. Most már tudta, mitől félt, és azt is, hogy egyelőre még nincs mitől tartania.
– Szia Hagu! Takemoto vagyok.
