Nos... Garu-Rika páros egy újabb érdekes történettel áll elő :) Olvassátok lelkesen és várjuk a véleményeket :)

Remélem gyakran tudok frissíteni és nem is lesz hosszú :)


1. rész - Mentsük meg a hercegnőt – első felvonás – a két mostoha

Éjfekete paripán sötéthajú lovag vágtatott a pusztán át, mögötte hű társa próbálta beérni egy lomha, de hatalmas termetű hidegvérűvel.

Az elöl haladó férfi palástja lebegett a szélben, lova patái szikrákat szórtak.

Gyorsan haladtak a puszta szélére érve már csak inkább bozótos volt, és hirtelen megpillantotta a hatalmas sziklán álló várkastélyt.

- Itt volnánk – léptetett a lóval, társa végre felzárkózhatott mellé.

- Pihenjünk le itt. Ne feledd, a királylányt ki is kell szabadítani a sárkány és gonosz mostohák közül.

- Igaz. Ma már nem tudjuk kiszabadítani a szépséges hercegnőt – biccentett a lovag és leszállt a lóról. Kár volt, a másik termetes bestia mellé ért és gigantikus patájával rátaposott Roy lábára…

Roy lehetetlenül nőies hangot hallatott.

Riza értetlenül meredt a lovagra, ha nem maga hallja el sem hitte volna, hogy Roy képes ilyen hang kiadására.

- Minden rendben van? – kérdezte értetlenkedve ráncolva a homlokát.

Roy most furcsa, követhetetlen mozdulatot produkált.

- Ez a nagy dög… Úristen… fáj! – hisztériázott.

- Biztos, hogy nem te vagy a hercegnő?

A lovag minden erejét összeszedve megrántotta a lábát, mire az óriási hidegvérű végre leszállt róla.

- Nincs semmi baj… - bicegett odébb Kese kantárszárába kapaszkodva.

Riza felpillantott a kastély felé.

- Szegény kishercegnő! Egy ilyen helyen sínylődni… De holnap már talán velünk figyeli innen a kastélyt! – pakolta elő a pokrócait, hogy nyugovóra térjen.

Roy is a kastélyt felé nézett.

- Azt mondják, nem csak a gonosz sárkány őrzi, hanem egy boszorkány és gonosz mostohák is! A szakácsnak is furcsa híre van… - gondolkozott, ám lova idegesen dobbantott patájával. Ő is szeretett volna pihenni…

A lovag lenyergelt és megágyazott magának.


Riza este még figyelte a csillagokat, reggel pedig az első madár hangjára ébredt. Felült és sietve össze is szedelőzködött, majd a kastély felé pillantott, ahonnan hangos bömbölés hallatszódott. Talán a sárkány is felkelt…

Roy lassan készülődött. Mire nyeregbe szállt, már rég felkelt a nap.

- Rizus, ebédre sárkányhúst eszünk! – mondta vidáman sarkantyúzva lovát.

Riza helyeselt.

- Ahogy mondod, Mustang – indult is a lovag nyomában. Már nem is kellett sokat menniük, hogy elérjék a kastély bejáratát. Riza figyelmesen körbekémlelt. Sehol egy őr vagy egy ember…

A lovagnak is gyanús volt a helyzet.

- Ejj, hát senki sem védelmezi a gyönyörű hercegnőt? – nézte a kastélyt. Több tornya is volt, ámde az egyik a többi fölé magasodott, ablakából pedig valamiféle anyag lógott ki. Talán a hercegnő harisnyája? – gondolta Roy és szíve megtelt melegséggel.

Riza előreindult a kastély belseje felé.

- A két mostoha és a sárkány szerintem bőven elég… Minek etessenek még néhány őrt is? Alapból nem jön erre szinte senki. Félnek a sárkánytól.

- Ugyan… Nincs itt semmi olyan, amitől félnem kellene! – legyintett és gyorsabb tempóra biztatta Kesét, de a nemes paripa lefékezett és nagyot horkantva jelezte, nem biztos, hogy tovább kéne menni…

Riza lova szintén lefékezett. A lány megcirógatta a paripa nyakát, majd lepattant róla.

- Nyugalom Mici… Roy! Jobb lenne itthagyni őket! Legalább nekik ne essen bajuk!

Roy egyet értett.

- Rendben. Ők már biztos éreznek valamit, amit mi nem – szállt le és kötötte ki lovát.

Riza szintén kikötötte Micit, majd a vállán megigazította a nyílpuskát.

- Akkor hát előre a legfelső toronyba!

Roy meg is indult a kőhídon is minden gond nélkül átment, ámde…

A kapu tövében két alak körvonalai rajzolódtak ki.

- Mégis csak vannak őrök – mondta Riza. – Vagy talán a mostohákhoz van szerencsénk…

Roy zavartalanul gyalogolt feléjük.

- Kikhez van szerencsénk? – kérdezte végigmérve őket. – Te lennél a csúnya mostoha? – nézte meg Envyt újra és újra.

Envy karba fonta kezeit és dühösen ciccentett.

- Ne szórakozz velem! Ez itt a csúnya – mutatott a szőke lány felé. – Én a gonosz vagyok! De nekünk kihez van szerencsénk? Valami ágról szakadt idegen lovag és hű csatlósa? – mérte végig az utolsó szónál Royt.

- Azt hittem ő a sárkány – pislogott Winryre, amit kár volt. A lány annyira dühös volt, hogy félő volt, ugyan nem sárkány, de tüzet okádni azt tud.

- Ki a sárkány, te nyüzüge ficsúr?

- Nem sárkány, de lehet, hogy még az lesz – vont vállat Envy. – A lényeg, hogy jobb, ha leléptek! Nem vártunk vendégeket, így is többen vagyunk a kelleténél és a szakács mindent megesz mielőtt az asztalra kerülne.

Felemelte a kezét és Royék felé hessintett.

- Sicc innen…

Roy csak a szemöldökét húzta fel, Winry viszont még nem bocsájtott meg neki.

- Ha közelebb jössz kilapítalak! – fenyegette, de Royt még ez sem rémísztette meg.

- Te pedig ha ijesztgetni akarsz, te fúria, mond azt, hogy a hercegnő az ikertestvéred…

Winry ettől végleg bepörgött, és ki tudja honnan egy fejszét varázsolt elő és elvágta a híd kötelét. Mármint ami az előző hídról maradt, de csak lógott le a mélységbe.

Riza felvonta a szemöldökét.

- Nem bírom az ilyen ronda mostohákat…

- Nekem mondod? – hőbörgött Envy. – Elviselhetetlen és fizetésemelést sem kapok!

Roy ha nem lett volna úriember kineveti, de az volt, így csak diszkréten felnevetett.

- Bocsánat… - szabadkozott, és kardot rántott. – De a kőhidat nem baltával szoktuk rombolni csúf hölgyem! És most – váltott komolyabbra – álljatok el az útból!

Envy összeráncolta a szemöldökét.

- Te itt nem dirigálsz – sziszegte pokolian mély hangon. – Nem engedünk át titeket!

Riza felemelte a nyílpuskát és előbb Envyre, majd Winryre fogta.

- Roy, úgy fest, velük is harcolni kell.

- Tiéd a mini-sárkány! – passzolta le Winryt és kardját kivonva támadt Envyre.

Envy könnyed mozdulatokkal tért ki előle.

- Uncsi… legalább próbálj eltalálni…

Roy ügyesen vívott, Envy viszont ügyesen tért ki…

Riza pontosan becélozta a szőkét, de egyelőre nem lőt.

- Ha átengedtek, nem foglak bántani.

Winry a fejszéje után nézett. Ez így nem lesz jó…

- Envy, ez a némber előnyben van! Messziről leszed, mielőtt megmoccannék!

- Ha megteszi köszönőlevelet is írok neki! – válaszolt Envy a szőke lánynak. – Nem fogom őket akkor sem átengedni…

Winry ijedten nézett Rizára.

- Hát tudnál bántani egy ilyen ártatlan teremtést?

Riza elsütötte a nyílpuskát és az elsuhant Winry füle mellett.

- Bármikor, ha nem engedsz át! Ez figyelmeztetés volt!

Roy megunta Envy ugrabugrálását és felkapta… A kőhíd egy folyót szelt át, nem lesz semmi baj, ha belevágja.

Envy még kapálózott, rúgott és karon harapta Royt, utána pedig hangos kiáltással zuhant amíg bele nem toccsant a folyóba.

- Áh! – hördült fel Roy sebzett kanhoz hasonlatosan. – Megharapott a csúfság! – lépett vissza panaszáradatot zúdítva. – Hess te beste! – tett legyező mozdulatot még Winry felé, aki inkább hátrálni kezdett.

- Oké, legyen! Izumin, a sárkányon úgysem juttok át!

- Nem tudod kikkel állsz szemben! – mosolygott Riza magabiztosan, folyamatosan a szőkén tartva a nyílpuska hegyét, amíg el nem távolodtak tőle. – Egész könnyen ment – szólta el magát.


Folytatás hamarosan...