Nos... Garu-Rika páros egy újabb érdekes történettel áll elő :) Olvassátok lelkesen és várjuk a véleményeket :)
Remélem gyakran tudok frissíteni és nem is lesz hosszú :)
1. rész - Mentsük meg a hercegnőt – első felvonás – a két mostoha
Éjfekete paripán sötéthajú lovag vágtatott a pusztán át, mögötte hű társa próbálta beérni egy lomha, de hatalmas termetű hidegvérűvel.
Az elöl haladó férfi palástja lebegett a szélben, lova patái szikrákat szórtak.
Gyorsan haladtak a puszta szélére érve már csak inkább bozótos volt, és hirtelen megpillantotta a hatalmas sziklán álló várkastélyt.
- Itt volnánk – léptetett a lóval, társa végre felzárkózhatott mellé.
- Pihenjünk le itt. Ne feledd, a királylányt ki is kell szabadítani a sárkány és gonosz mostohák közül.
- Igaz. Ma már nem tudjuk kiszabadítani a szépséges hercegnőt – biccentett a lovag és leszállt a lóról. Kár volt, a másik termetes bestia mellé ért és gigantikus patájával rátaposott Roy lábára…
Roy lehetetlenül nőies hangot hallatott.
Riza értetlenül meredt a lovagra, ha nem maga hallja el sem hitte volna, hogy Roy képes ilyen hang kiadására.
- Minden rendben van? – kérdezte értetlenkedve ráncolva a homlokát.
Roy most furcsa, követhetetlen mozdulatot produkált.
- Ez a nagy dög… Úristen… fáj! – hisztériázott.
- Biztos, hogy nem te vagy a hercegnő?
A lovag minden erejét összeszedve megrántotta a lábát, mire az óriási hidegvérű végre leszállt róla.
- Nincs semmi baj… - bicegett odébb Kese kantárszárába kapaszkodva.
Riza felpillantott a kastély felé.
- Szegény kishercegnő! Egy ilyen helyen sínylődni… De holnap már talán velünk figyeli innen a kastélyt! – pakolta elő a pokrócait, hogy nyugovóra térjen.
Roy is a kastélyt felé nézett.
- Azt mondják, nem csak a gonosz sárkány őrzi, hanem egy boszorkány és gonosz mostohák is! A szakácsnak is furcsa híre van… - gondolkozott, ám lova idegesen dobbantott patájával. Ő is szeretett volna pihenni…
A lovag lenyergelt és megágyazott magának.
Riza este még figyelte a csillagokat, reggel pedig az első madár hangjára ébredt. Felült és sietve össze is szedelőzködött, majd a kastély felé pillantott, ahonnan hangos bömbölés hallatszódott. Talán a sárkány is felkelt…
Roy lassan készülődött. Mire nyeregbe szállt, már rég felkelt a nap.
- Rizus, ebédre sárkányhúst eszünk! – mondta vidáman sarkantyúzva lovát.
Riza helyeselt.
- Ahogy mondod, Mustang – indult is a lovag nyomában. Már nem is kellett sokat menniük, hogy elérjék a kastély bejáratát. Riza figyelmesen körbekémlelt. Sehol egy őr vagy egy ember…
A lovagnak is gyanús volt a helyzet.
- Ejj, hát senki sem védelmezi a gyönyörű hercegnőt? – nézte a kastélyt. Több tornya is volt, ámde az egyik a többi fölé magasodott, ablakából pedig valamiféle anyag lógott ki. Talán a hercegnő harisnyája? – gondolta Roy és szíve megtelt melegséggel.
Riza előreindult a kastély belseje felé.
- A két mostoha és a sárkány szerintem bőven elég… Minek etessenek még néhány őrt is? Alapból nem jön erre szinte senki. Félnek a sárkánytól.
- Ugyan… Nincs itt semmi olyan, amitől félnem kellene! – legyintett és gyorsabb tempóra biztatta Kesét, de a nemes paripa lefékezett és nagyot horkantva jelezte, nem biztos, hogy tovább kéne menni…
Riza lova szintén lefékezett. A lány megcirógatta a paripa nyakát, majd lepattant róla.
- Nyugalom Mici… Roy! Jobb lenne itthagyni őket! Legalább nekik ne essen bajuk!
Roy egyet értett.
- Rendben. Ők már biztos éreznek valamit, amit mi nem – szállt le és kötötte ki lovát.
Riza szintén kikötötte Micit, majd a vállán megigazította a nyílpuskát.
- Akkor hát előre a legfelső toronyba!
Roy meg is indult a kőhídon is minden gond nélkül átment, ámde…
A kapu tövében két alak körvonalai rajzolódtak ki.
- Mégis csak vannak őrök – mondta Riza. – Vagy talán a mostohákhoz van szerencsénk…
Roy zavartalanul gyalogolt feléjük.
- Kikhez van szerencsénk? – kérdezte végigmérve őket. – Te lennél a csúnya mostoha? – nézte meg Envyt újra és újra.
Envy karba fonta kezeit és dühösen ciccentett.
- Ne szórakozz velem! Ez itt a csúnya – mutatott a szőke lány felé. – Én a gonosz vagyok! De nekünk kihez van szerencsénk? Valami ágról szakadt idegen lovag és hű csatlósa? – mérte végig az utolsó szónál Royt.
- Azt hittem ő a sárkány – pislogott Winryre, amit kár volt. A lány annyira dühös volt, hogy félő volt, ugyan nem sárkány, de tüzet okádni azt tud.
- Ki a sárkány, te nyüzüge ficsúr?
- Nem sárkány, de lehet, hogy még az lesz – vont vállat Envy. – A lényeg, hogy jobb, ha leléptek! Nem vártunk vendégeket, így is többen vagyunk a kelleténél és a szakács mindent megesz mielőtt az asztalra kerülne.
Felemelte a kezét és Royék felé hessintett.
- Sicc innen…
Roy csak a szemöldökét húzta fel, Winry viszont még nem bocsájtott meg neki.
- Ha közelebb jössz kilapítalak! – fenyegette, de Royt még ez sem rémísztette meg.
- Te pedig ha ijesztgetni akarsz, te fúria, mond azt, hogy a hercegnő az ikertestvéred…
Winry ettől végleg bepörgött, és ki tudja honnan egy fejszét varázsolt elő és elvágta a híd kötelét. Mármint ami az előző hídról maradt, de csak lógott le a mélységbe.
Riza felvonta a szemöldökét.
- Nem bírom az ilyen ronda mostohákat…
- Nekem mondod? – hőbörgött Envy. – Elviselhetetlen és fizetésemelést sem kapok!
Roy ha nem lett volna úriember kineveti, de az volt, így csak diszkréten felnevetett.
- Bocsánat… - szabadkozott, és kardot rántott. – De a kőhidat nem baltával szoktuk rombolni csúf hölgyem! És most – váltott komolyabbra – álljatok el az útból!
Envy összeráncolta a szemöldökét.
- Te itt nem dirigálsz – sziszegte pokolian mély hangon. – Nem engedünk át titeket!
Riza felemelte a nyílpuskát és előbb Envyre, majd Winryre fogta.
- Roy, úgy fest, velük is harcolni kell.
- Tiéd a mini-sárkány! – passzolta le Winryt és kardját kivonva támadt Envyre.
Envy könnyed mozdulatokkal tért ki előle.
- Uncsi… legalább próbálj eltalálni…
Roy ügyesen vívott, Envy viszont ügyesen tért ki…
Riza pontosan becélozta a szőkét, de egyelőre nem lőt.
- Ha átengedtek, nem foglak bántani.
Winry a fejszéje után nézett. Ez így nem lesz jó…
- Envy, ez a némber előnyben van! Messziről leszed, mielőtt megmoccannék!
- Ha megteszi köszönőlevelet is írok neki! – válaszolt Envy a szőke lánynak. – Nem fogom őket akkor sem átengedni…
Winry ijedten nézett Rizára.
- Hát tudnál bántani egy ilyen ártatlan teremtést?
Riza elsütötte a nyílpuskát és az elsuhant Winry füle mellett.
- Bármikor, ha nem engedsz át! Ez figyelmeztetés volt!
Roy megunta Envy ugrabugrálását és felkapta… A kőhíd egy folyót szelt át, nem lesz semmi baj, ha belevágja.
Envy még kapálózott, rúgott és karon harapta Royt, utána pedig hangos kiáltással zuhant amíg bele nem toccsant a folyóba.
- Áh! – hördült fel Roy sebzett kanhoz hasonlatosan. – Megharapott a csúfság! – lépett vissza panaszáradatot zúdítva. – Hess te beste! – tett legyező mozdulatot még Winry felé, aki inkább hátrálni kezdett.
- Oké, legyen! Izumin, a sárkányon úgysem juttok át!
- Nem tudod kikkel állsz szemben! – mosolygott Riza magabiztosan, folyamatosan a szőkén tartva a nyílpuska hegyét, amíg el nem távolodtak tőle. – Egész könnyen ment – szólta el magát.
Folytatás hamarosan...
