Táncóra
-Kamio…. mégis mi a fenének voltál táncórán Kiriharával?- kérdezte Momoshiro teljesen ártatlanul, mikor meglátta a szokatlan párost kijönni az épületből. Kamio arca kezdett olyan színt felvenni, mint vörös haja, de látszólag csak őt hozta zavarba a kérdés, társa mintha mi sem történt volna szemlélte őket, és arcán a szokásos gúnyos vigyor terült szét. Echizen is ugyanúgy furcsállta a különös felállást, de nem akart sokat időzni. Momoshiroval épp siettek bekapni valamit, és ennek hangot is adott.
-Momo-senpai… szerintem hagyjuk most… - de félbeszakította egy ismerős mély hang.
- Ne már öcskös, mégis miért olyan meglepő, talán tilos lógnom Kamio-kunnal a szabadidőmben?
- Csak furcsálltam, sosem voltatok jóban egymással..
- Az már a múlté, tudod öcskös az emberek ha nagyon akarnak, képesek a változásra.
Echizen érezte Kirihara fel akarja hergelni Momoshirót, akit jól ismert, épp eléggé forrófejű ahhoz, hogy engedjen neki.
- Különben is, szerintem jobb ha nem firtatod, még pelenkás vagy ehhez.
- Mi van? Kirihara…. ezt most megemlegeted! – Momoshiro ökölbe szorította tenyerét és ütésre emelte, mikor Echizen lefogta, és próbálta megnyugtatni.
Egy pillanatra ránézett Kamiora, hogy miért nem csinál semmit Kiriharával, de érdekesmódon amaz kipirult arccal csak a földet bámulta.
-Momo-senpai, jobb ha megyünk.
- Momo... sajnálom, Akayát majd elintézem, sziasztok!
- Ooh.
Echizenék még egy darabig utánuk néztek, Momoshiro is csak szótlanul meresztette szemeit.
-Akaya?
Mégis mikor lettek ezek ennyire jóban?
Az egyik nyári campes részben Kamiónak azt ajánlották, menjen jazz táncórára. Az ötlet innen jött.