Prológus

A szél bágyadtan kúszott a szobába, ahogy a zsilipajtó kinyílt előtte. Acél halk csiszolódását hallotta a füle mögül, a nap a szemébe sütött az iroda ablakából. Sóhajtva körbefordult, dobolni kezdett a lábával, az asztalnál ülő igazgató mégsem vette észre. Vagy csak nem érdekelte, de ez nem számított. Fury egyszerűen tett rá, és kész.
- Azt üzenték fontos – szólalt meg Stark.
Fury még csak válaszra sem méltatta. Intett a kezével, hogy üljön le, egy pillanatra felnézett, majd az aktába fúrta a szemeit, ahogyan eddig is tette. Egyetlen szeme egyik sorról a másikra ugrott, néha rosszallóan megrázta a fejét, aztán pedig ment tovább, minden magyarázkodás nélkül.
Stark kicsit megvizsgálta az akta hátulját. "Bosszúállók Iniciatíva", aztán valami olyan amit nem tudott elolvasni. Vagy én nem tudok olvasni, gondolta. Vagy valaki marha rondán ír. Cseppet sem törődött azzal, hogy a felirat utolsó része valószínűleg többször volt átírva a kelleténél, valahogy félelmet vett észre az írásban. Nem volt grafológus, de ostoba sem. Aki ezt írta, annak remegett a keze.
Fury megköszörülte a torkát.
- Nos, Mr. Stark – kezdte. -, tényleg egy igen fontos ügy miatt hívattam. Gondolom emlékszik a New York elleni támadásra, ami nemrég történt.
- Az vagy egy éve történt, Fury, a világ már kiheverte!
- Egy ilyet sosem hever ki a világ – rázta meg a fejét az igazgató. -, elfelejti, de ki nem heveri. A szorongás és a félelem egyre nő az emberekben, és most már tudjuk: nem vagyunk egyedül. Lokin kívül is lehetnek sokan, akik a Földet akarják elpusztítani. És maguk lassanként kiöregednek…
Stark felkapta a fejét, ugyanis a S.H.I.E.L.D. igazgató monológja közben igen érdekfeszítőnek találta a cipőfűzőjét.
- Hogyan? – Hátra dőlt a székben. – Hogy érti azt, hogy „kiöregedünk"?
- Biztosíthatom, Stark, hogy maguk már nem lesznek fiatalabbak. Emlékszik mit mondtam magának az első találkozásunkkor? „Azt hiszi maga az egyetlen szuperhős a világon?" Nos, mint tudjuk nem, azonban ezeknek a szuperhősöknek is vannak gyengéik. Az, hogy emberek. Az ember pedig öregszik és idővel meghal, közben pedig elgyengül. A világnak nem tíz-tizenöt évre van szüksége védelemre.
- Akkor mit is kíván tenni? – kérdezte Stark, hangjában gúnyt és arroganciát elrejtve.
Az igazgató feléje nyújtotta az aktát. Nem szólalt meg. Ahogy belelapozott rengeteg szöveget és még több kódot látott, már a nézésbe is megfájdult a feje (nem mintha nem ismerte volna S.H.I.E.L.D. titkos kódjait). Fury feléje tolt vagy egy tucat újabb aktát. Nem szólalt meg. Mikor ezekbe belenézett kisebb kíváncsiság lett úrrá rajta. A legelső oldal ugyanis egy tizenéves kamasz lány képével és megannyi adattal volt felruházva. „Cassie Struck. Született: Franciaország. Él: Amerikai Egyesült Államok. Kora: 14 év." és még így tovább. Természetesen nem olvasta végig, s ahogy a többire nézett kezdett rosszul lenni. Fury arcára pillantott. Az nem szólalt meg.
- Mit kezdjek ezekkel? – lóbálta meg az egyik aktát. – Kamaszok mind, mi értelme ennek?
- Nézze meg jobban a neveket. – mondta, majd leemelte az egyik aktát és a kezébe nyomta.
Stark egy ideig vizsgálgatta majd hangosan olvasni kezdett.
- Joan Dawn, született Amerikai Egyesült államok, él Amerikai Egyesült Államokban. Kora tizennégy év. Mi a franc ez? – mutatott egy kis jelre. Mintha saját páncéljának sisakja nézett volna vissza rá. Stark felnézett, és olyat látott, amit még igazán soha. Fury mosolygott.
- Bemutatom az újoncát, Mr. Stark. – mondta. – Ez a lány igazi matematikai és fizikai zseni, szinte mindent tud, amit maga is, az eredményei kiválóak és…
- És arra gondolt, hogy bedob egy strébert a közösbe és hős válik belőle. Tipikus!
- Nem, én arra gondoltam, hogy ő az egyetlen, nem az egyetlen, de ő a kiemelkedő azok közül akik képesek megérteni magát! A lány emellett már annyi idegen és földi technológiát ismer már, hogy csak a hasznunkra válhat. Úgy gondolkozzon, hogy ez nem csak magára vonatkozik. Rogers, Thor, Banner, Romanoff és Barton ügynök, vagyis a Bosszúállók…
- Várjunk csak! – állt fel Stark. – Fury, maga egy ideje kötött egy megállapodást Asgarddal. Loki, nem Bosszúálló, közéjük soroljuk ugyan a kis szerződésük miatt, de ha ezt megteszi konfliktus alakulhat ki Agarddal szemben és…
- Ne szakítson folyton félbe! Nos, erre is gondoltam. Maga előtt hat akta van, plusz hat, ami a másolat, mind a hatot elviszi, átolvassa. És még kap majd egyet. Azt szabad sorsolásra bocsájtom.
- Mire?
- Szabad sorsolásra. Higgye el, nem akarom Lokit a közelünkben tudni, de ha hét ilyen…khhm, hogy is mondjam, kiválasztottat hozunk ide, hatot előre kiválasztva kinek az újonca lesz, egyet pedig a sorsa bízva…hát, valószínűleg nem Loki személyiségére vagy képességeire fog hajazni az illető. Rábízzuk egy ügynökre és kész. Nincs konfliktus Asgarddal, nincs Loki a közelünkben.
Tony bólintott.
- Igen, igen, persze – Lehajtotta a fejét. -, és hogyha téved?
- Nem fogok tévedni, nyugodjon meg. A legkevésbé különlegesek között keresgélek, nincs ok az aggodalomra. Nos, Stark, mit gondol?
- Azt hogy a projektje könnyen bukhat. De könnyen érhet el sikert is. Az, hogy én mit gondolok vajmi keveset számít magának és a S.H.I.E.L.D.-nek, úgyhogy mindegy mit mondok. Nagy dolgokkal játszik Fury, de benne vagyok az ötletben.
Azzal felkapta az aktákat és felállt. Mielőtt kiment volna még utoljára megszólalt.
- Azt javasolnám az edzések legyenek spontánok.
- Miért?
- Mert a spontanelitás az ellenszer az általam megalkotott gondolatmenetnek, miszerint – mondta és mosolyogni kezdte. – : a rutin megöli az éberséget.