Emberi szentimentalizmus
Írta: Mariko
Kikötés: Setsuna és Lucifer nem az enyémek, pedig Lucifert elfogadnám. ;)
Setsuna látása kezdett elhomályosulni, levegőt akart venni, de a torkát markoló jeges ujjak megakadályozták ebben. Görcsösen próbálta lefeszíteni őket a nyakáról, de minden kísérlete hiábavalónak bizonyult. Nem bírta tovább levegő nélkül, végtagjai elernyedtek és ő rongybabaként lógott ellenfele kezei között. Ekkor azonban a nyakán érzett szorítás hírtelen eltűnt, ő pedig a padlóra zuhanva, zihálva kapkodott levegő után.
- Miért nem vagyok képes megölni téged? - suttogta maga elé Lucifer – Nincs benned semmi különleges, nem vagy több mint egy közönséges emberkölyök, de akkor mégis miért nem tudom kioltani az életedet.
- Talán Kira-sempai miatt – mondta ki Setsuna az első dolgot, ami az eszébe jutott. De amint elhagyta ajkát a mondat, rögtön meg is bánta. Lucifer durván megragadta, ezúttal a karjánál fogva és a falnak taszította.
- Nem vagyok a barátod! - hogy nyomatékot adjon kijelentésének egészen közel hajolt a fiú arcához - Kira Sakuya nincs többé! Olyan mélyre temettem az elmémben minden emlékével és emberi szentimentalizmusával együtt, amennyire csak tudtam. Ő már nem létezik többé, nem maradt belőle semmi.
- Akkor miért nem vagy képes megölni engem? - vágott vissza pimaszul Setsuna. Pár másodpercig azt hitte, Lucifer újra fojtogatni kezdi, de az hátralépett és hátat fordított neki.
- Menj el! - utasította.
Setsuna nem mozdult. Egy darabig némán állt hátát a hűvös falnak támasztva miközben a bukott angyal hátát bámulta.
- Azt hiszed csak neked rossz? – szólalt meg – Nekem már az is fáj, ha csak látnom kell téged. Kira-sempai a legjobb barátom volt, meghalt, de te mégis az ő arcát és hangját bitorolod. Ha rád nézek azt a hamis reményt kelted, mintha ő lennél, pedig dehogy. - Lehajtotta a fejét, a szemét égették a könnyek, még sose mondta ki ezt, pedig Kira halála óta emésztette – Hiányzik – suttogta.
- Te is neki – jött a halk felelet.