A nap lemenőben volt. A szél pajkosan játszadozott a fák lombjaival és bele – bele kapott egy tizenéves lány hajába is. A lány egy sziklaszirten állt és a tengert figyelte. Ez a látvány mindig megnyugvással töltötte el, de most valahogy nem a szokásos érzést váltotta ki a lelkében. A lány felnyitotta égszínkék szemeit, melyekből most egy – egy könnycsepp gördült alá. A kezével, pedig megszorította azt a medált, melytől egy pillanatra sem vált meg azóta a nap óta. A szél feltámadt. A hatalmas űrt, ami a lelkében foglalt helyet, most még mélyebbnek és sötétebbnek érezte, mint valaha. Ismét felidézte magában azt a napot. Akkor látta utoljára. Érezte, hogy valami szörnyűség fog történni, ezért megpróbálta visszatartani, de ő nem hallgatott rá. Megköszönt neki mindent, ami köztük történ azóta, mióta megismerte, és ő elszalasztotta az alkalmat arra, hogy bevallja neki, hogy igazából mit érez iránta. Most is maga előtt látta távolodó alakját és látta megcsillanni a vörös pengét a kezében. Utána futhatott volna, de csak állt és nem tett semmit annak érdekében, hogy mégis megállítsa. A hajón pedig már csak remélni tudta, hogy nem esik baja. Mikor látta, hogy a kő megrepedt érezte, hogy valami borzasztó történt, de még mindig remélt. Akkor omlott össze végleg, mikor a lövedéket meglátta. Tudta, hogy azt neki szánta. Vele akarta tudatni, hogy már nem látja viszont soha többé. Átkozta magát a gyávaságáért. Azért, hogy nem ment utána és mindvégig csak a háttérben maradt ahelyett, hogy segítette volna. Mikor meghallotta a halálhírét már csak sírni volt ereje. Azóta bűntudattal él, mert nem volt képes még azt sem bevallani, hogy mennyire szereti. Ennek két éve már, de még mindig nem sikerült túltennie magát rajta. Barátai is próbálták felvidítani, de az sem használt. Neki csak ő hozhatott volna megnyugvást senki más. Hirtelen egy túl ismerős hangot sodor fülébe a szél.
' Ne bánkódj kislány!' Megfordult, de a háta mögött nem állt senki. A nap végleg lebukott a látóhatár mögé és egy szomorú lány ezt suttogta az éjszakába: ' Oh Starscream…'