A küldetés

Gyönyörű, nyári nap volt. A nap sugarai beragyogtak a Shinra épület ablakaiba. Mindenki élvezte a napfényt és a jó időt, egy személyt kivéve.

Ez a személy Zack Fair volt. Éppen a papírmunkát végezte, ami miatt eléggé ideges volt. Ő ugyanis a Shinra egyik, első osztályú SOLDIER-je másik társával, a nála idősebb Sephiroth-tal együtt. Jobban vágyott a harcra, a kalandra, mint az éltető levegőre. Főleg azután, hogy sikerült legyőzniük jelenlegi társa egyik legjobb barátját, Genesis Rapsodost, akinek az volt a célja, hogy a világot uralja azáltal, hogy megszerzi Sephiroth erejének egy részét. Már majdnem sikerült is volna a terve, ha nem lép közbe Zack és legjobb barátja, Cloud Strife, aki még csak közlegény volt ekkor (jelenleg kettes osztályú SOLDIER). De sajnos ezáltal elvesztette mentorát, Angeal Hewley-t is, aki sokat törődött a „hősjelölttel". És ezek után mi a hála? Egy iroda, ami minden egyes nap, kitöltésre váró papírhegyekkel várja őt, Midgar hősét? Valahogy Zack ezt nem így képzelte…

Éppen így bosszankodott, amikor megcsörrent a telefon. Lazard titkárnője volt az, Marisa.

- Elnézést Mr. Fair a zavarásért, de vendége érkezett. Szeretné, ha beengedném Önhöz?- kérdezte a hölgy.

- Öhm… hát persze, Marisa kisasszony.- válaszolta Zack. Nem nagyon szereti a vezetéknevükön szólítani az embereket- Most úgyis ráérek. – lódította még hozzá, fittyet hányva a papírokra.

- Rendben van, akkor máris felküldöm. –fejezte be végül Marisa, és letette a kagylót.

Zack elgondolkodott, hogy ki is lehet a látogatója. De egy valamiben biztos volt: ha még egy adag kitöltenivalót hoznak neki, akkor…

Ekkor hirtelen kopogtak. A fiatal srác azonnal felegyenesedett, és megszólalt:

- Szabad!

Amint kinyílt az ajtó, Zack szemei hirtelen elkerekedtek. Ugyanis egy olyan személy lépett be az irodába, akiről a fiú nem feltételezte, hogy egyszer még a Shinrában is látogatást tesz. Ez az illető nem volt más, mint…

- A-A-Aerith!- hebegte Zack meglepetten.

Igen, ez a látogató Aerith Gainsborough volt, Zack másik barátja, akibe titokba belezúgott, de ezt még nem mondta el a lánynak. Na de az első találkozásuk sem volt mindennapi. Zack az egyik csata közben hirtelen eszméletét vesztette. De amint felébredt, nem a gyengélkedőn találta magát, hanem egy romos templomban, ami tele volt szebbnél szebb virágokkal. Itt élt és ápolta hősünket Aerith, aki emellett az épületben lévő növényeket is gondozta. Gyakorlatilag itt kezdődött el a két fiatal barátsága. Miután Zack felépült, gyakran visszatért a lányt meglátogatni, akit arra is rávett, hogy kezdjen bele a virágárusításba…

Aerith egy kicsit zavartan állt az ajtóban, mintha tartott volna Zacktől, vagy éppenséggel a helytől. Ez ugyanis még újdonság volt neki, mert eddig a pillanatig sosem volt barátja munkahelyén. A kezében egy kosár, ami egy kendővel volt letakarva. Kisvártatva a lány megszólalt:

- B-Bocsi, ha zavartalak- mondta remegő hangon. - de gondoltam, hogy meglátogatlak munka közben.

- Ugyan, ezért nem kell bocsánatot kérned, úgyis most ráérek. – mondta Zack, miközben a papírokat dobálta le az asztalról. – De hogy tudtál bejutni?

- Tseng hozott be. – válaszolta a lány. – Azt mondta, hogy mivel nem vagy küldetésen, vagy micsodán, bejöhetek hozzád. És hoztam neked valamit…

- Tényleg? – ujjogott Zack, mintha óvodás lenne, miközben Aerith levette a kendőt a kosárról, ami tele volt a lány házi készítésű süteményeivel. A srác rögtön ki is vett egy szelet rétest, és beleharapott. – Tudod, Aerith, istenien tudsz sütni…- nyammogta közben.

A lány hirtelen elpirult, és így szólt:

- Köszi a bókot. Ha gondolod, akkor legközelebb is hozhatok.

- Persze, gyere csak, amikor akarsz. – mondta Zack, miután lenyelte az utolsó falatot is.

Ekkor átfutott az agyán, hogy el kell mondania, mit érez a lány iránt. Rögtön el is kezdte mondandóját:

- Öhm… Figyelj csak, Aerith! Asszem el szeretnék valamit mondani neked!

- Igen? – mosolygott a lány, miközben körülnézett a fiú irodájában, majd felvett egy köteg papírhalmazt. Csak csóválni tudta a fejét. – Ejnye, Zack, néha azért eltakaríthatnál magad után.

- Nos, hááát…..

Ekkor hirtelen megcsörrent megint a telefon. A francba, ez a legrosszabbkor jött, vajon már megint mit akarnak tőlem, gondolta Zack, és felvette a kagylót.

- Bocsi Aerith, ezt még elintézem, utána befejezem, amit mondani akartam. – mondta, még mielőtt a kagylóba beszélt volna. – Halló!

- Újfent elnézését kérem, Mr Fair a zavarásért, de ez most nagyon fontos. - Ez megint Marisa volt. – Lazard úr várja Önt sürgősen az irodájában..

- Értettem, mindjárt megyek. – válaszolta a srác, és letette a kagylót.

Aerith kíváncsian figyelte őt.

- Zack, valami baj van? – kérdezte.

- Ugyan, semmiség – válaszolta szórakozottan Zack. – Csak a főnököm vár az irodájában. Remélem, nem akar sokáig ott marasztalni.

- Addig itt maradhatok?

- Persze, Aerith, maradj csak nyugodtan. Nemsokára visszajövök.

Azzal Zack rögtön Lazard irodája felé vette az irányt. Amikor odaért, az iroda ajtajához, látta, hogy nem csak őt hívatták oda. Sephiroth és Cloud is ott voltak. A szőke srác rögtön Zack nyakába ugrott.

- Jé, Zack, hát te is itt vagy? Olyan rég nem láttalak, akárcsak Seph-et – mondta Cloud.

- Ezt a Seph-ezést azért kikérem magamnak. – pirított rá az említett, azaz Sephiroth. – Amúgy tudjátok, hogy miért hívatott minket Lazard?

- Őszintén szólva fogalmam sincs. – vonta fel a vállát Zack, majd imádkozott. – Csak ne adjon több papírmunkát, csak ne adjon több papírmunkát!

Ebben a pillanatban hirtelen kinyílt az ajtó. Marisa volt az.

- Már bejöhetnek. Lazard úr várja Önöket.

Mindannyian bementek. A főnök éppen a karosszékében ült. A titkárnője odalépett hozzá.

- Áh, csak hogy itt vagytok. – üdvözölte Lazard a három SOLDIER-t, majd, Marisához fordult. – Marisa, most kimehetsz. Majd szólok, ha kell még valami.

- Értettem, uram. – biccentett a titkárnő, és azzal kiment az irodából.

A főnök felállt a székéből, és a három férfiú felé tekintett.

- Nos, fiúk, jó hírem van. Egy új küldetést kaptok…

- Tényleg? – ujjongott Zack. – Mikor kezdünk? Remélem, nem kell több papírt kitöltenem…

- Csak lassan, Zack! –csitította Lazard. - Éppen azt szerettem volna elmondani, hogy a küldetésetek nem Gaián lesz.

- Miiiii? – a feketehajú srác ekkor hagyta abba az örömtáncát. – Mi az, hogy nem Gaián?

- Az, hogy nem ezen a bolygón lesz végrehajtva a feladatunk. – magyarázta Sephiroth. – Lazard, ugye jól mondom?

- Természetesen. – a főnök hangja ekkor már megkomolyodott. – Ez két okból is fontos: egyrészt mert teszteljük az új térkapu-rendszert, amellyel rövidebb idő alatt el lehet jutni egy másik dimenzióba vagy éppenséggel bolygóra.

- És mi a másik? – kérdezte Cloud, aki eddig csendben álldogált.

- Nos, a másik ok a legfontosabb. Létezik ugyanis egy fegyver, ami a világ sorsát befolyásolhatja, és ha ez rossz kezekbe kerül, akkor…

- …Akkor mindenkinek befellegzett. - folytatta unottan Zack.

- És hol található jelenleg ez a bizonyos fegyver? – kérdezte Sephiroth.

- Jelenlegi értesüléseink szerint a Föld nevű bolygón található. – hangzott a válasz. – Ezen kívül még érdemes lenne megjegyeznetek néhány dolgot róla. Aki kapcsolatba kerül vele, azzal egyfajta szimbiotikus kapcsolat jön létre, „hordozója" lesz a fegyvernek.

- Ez úgy hangzik, mintha valami parazita lenne. – elmélkedett Cloud.

- Jó megfigyelés. – helyeselte Zack. – De van ennek egyáltalán neve?

- Omnitrix, ha jól tudom. – válaszolta Lazard.

- Omni- mi?

- Omnitrix, te lángész. – vetette oda Zacknek Cloud.

- De mi van akkor, ha valaki már érintkezett vele? – kérdezett még egyszer Sephiroth.

- Ezt sajnos én sem tudom, de bármi megtörténhet.

- De mégis mit csináljunk, ha ezt az Omnizét megtaláltuk?- vetődött fel Zack-ben a kérdés.

- Omnitrix! – javították ki a többiek.

- Nem mindegy?

- Visszatérve Zack kérdésére, – folytatta tovább Lazard. – ebben az esetben viszont meg kell védenetek a hordozót, amíg nincs teljesen biztonságban. Sokan akarják ezt a fegyvert. Nem lenne jó, ha…

-… rossz kezekbe kerülne. Ezt már mondtad. – mondta Zack. – De mégis mikor indulunk?

- Holnap reggel kilencre várlak titeket itt. És még valami: öltözzetek úgy, mintha civilek lennétek. Nem szabad feltűnést keltenetek. És rajtatok kívül még két tagja lesz a csapatnak.

- M-M-Mi az, hogy még lesz két tag? Kik lesznek azok? – érdeklődött Cloud.

A főnök sejtelmesen vigyorgott.

- Azt majd időben megtudjátok. Most hazamehettek. Mára úgysem terveztem semmit számotokra, addig is pihenjetek!

Amilyen sebességgel jött Zack főnöke irodájába, úgy is ment vissza a sajátjába. Aerith még mindig várta őt, aki éppen barátja székében üldögélt és dúdolgatott valamit.

- Szia, de jó hogy visszajöttél. Annyira unatkoztam… - panaszkodott a lány.

- Már nem kell, ugyanis mára vége a dologidőnek. – közölte örömittasan a fiú. – De el kell mondanom valamit.

- Zack, mit szerettél volna mondani, mielőtt elmentél?

- Háááát, ez most teljesen más. Figyelj, egy ideig nem leszek itthon, holnap ugyanis elutazom, és nem tudom, hogy mikor érek haza.

- Egy újabb küldetés?

- Úgy is mondhatjuk. De előtte még be kellene vásárolnom. Velem jössz?

A lány mosolygott, és így válaszolt:

- Hát persze, nekem is kellene valamit vennem. De mielőtt elmennénk, szólnom kellene Tsengnek, hogy nem jövök vele haza.

- Rendben – mondta végül Zack, miután bezárta az irodája ajtaját. – Akkor induljunk!

Azzal a két fiatal boldogan nevetgélve kisétált az épület ajtaján.

# # #

Sephiroth-ot aznap este egy különös rémálom gyötörte. Azt álmodta, hogy egyedül volt a nagy semmi közepén. Próbált, menni, de nem tudott: a talaj is, mintha eltűnt volna a lába alatt. Miközben így lebegett tanácstalanul, váratlanul egy hang szólalt meg a háta mögött:

- Már vártalak.

A hang mély volt és rideg, szívtelen.

- K-Ki vagy? – kérdezte rémülten hősünk.

- Az téged most ne érdekeljen. De hiába próbálsz menekülni, a képességeid úgyis az enyémek lesznek. Veled együtt…

Ekkor hirtelen egy vörös szempár tűnt fel. A hanghoz hasonlóan semmi melegség nem volt benne, Sephiroth a hang gazdájának testét nem látta. Hirtelen minden olyan sötét lett…

Miután felébredt, a saját szobájában találta magát. Érezte, hogy hevesen dobog a szíve, és szaporán vette a levegőt is. Mivel nem tudott visszaaludni, felült az ágyára, és elgondolkodott. Vajon ki akar az életére törni? Talán Genesis? Nem az nem lehet. A saját szemével látta, amikor meghalt. Vagy Jenova? Kizárt. Már évek óta a nibelheimi makó-reaktorban van, át is vette az agya fölött az irányítást. De a hangja alapján lehetetlenség lenne, úgyanis férfi volt az illető, legalábbis így gondolta hősünk. De akkor ki lehetett? Így gondolkodott Sephiroth, és kicsit megnyugodva visszatért aludni.

FOLYT. KÖV.