Kinyílt az ajtó, és három tizenöt év körüli fiatal sétált ki rajta. Egy vörös hajú magas lány, és két szőkésbarna hajú nyurga fiú. A két fiú egy - egy kutyát sétáltatott. Végigsétáltak a kerten, és a kapun keresztül az utcára értek.

- Mikor jön a busz? - kérdezte Jeny.

- 8:32 - kor.

- Akkor siessünk!

- De úgyis késik - vetette közbe az idősebb fiú, Juan, bár ettől kezdve mégis kicsit gyorsabb tempóban haladtak. Körülbelül húsz percre laktak buszmegállótól, így amikor a jármű föltűnt a kanyarban, rohanniuk kellett, hogy elérjék.

Az ajtónál lihegve álltak meg. Nyár volt, 35 fokos hőség, és ezen még az ujjatlan póló és a sort sem segített. A buszon szerencsére ki voltak nyitva az ablakok. Leültek egy négyes beugróba.

- Mit gondoltok, mit tervez Hermione? - kérdezte kíváncsian Jeny.

- Nem tudom - szólt bosszúsan Kevin. - Se ő, se apa nem mond nekünk semmit.

- Szerintem valami versenyfélét szerveznek - közölte véleményét Juan, aki a maga részéről lezártnak tekintette a dolgot.

- Nem hiszem! - érvelt Jeny -, hiszen akkor miért alakították át a Nyugati Tornyot? - a Nyugati Torony amolyan társalgóként üzemelt, de Jenyék nem igazán jártak oda, hiszen erre a célra tökéletesen megfelelt a klubhelyiség is.

- Majd meglátjuk - zárta le a vitát Kevin. Az út további részében az új tankönyveikről beszélgettek. Igen érdekesek is voltak köztük.

- Szerintetek miért kell hüllő -, és haltant tanulnunk? Ott van a legendás lények gondozása - fakadt ki Kevin. Nem volt elég nekik a többi tantárgy is?

Micsodát? Olyan könyvünk is van?

- Aha, az a címe, hogy Hüllő -, és haltan Európában.

- Nézzétek csak! - kiáltott föl Jeny, miközben tovább böngészte tankönyveik listáját. Fogunk tanulni paleontológiát!

- Mileontológiát?

- Paleontológiát. Lényegében őslénytant.

- Az tök jó - mondta mindn lelkesedés nélkül Juan. Nem elég, hogy apa is valami új lényt tenyésztett ki, még néhány dinoszauruszt is ránk szabadítanak?

- Ki tudja - csóválta a fejét lemondóan Jeny. Nagyon szerettek a Scarlonba járni, itt voltak a barátaik, és az iskola is nagyszerű volt. A kedvenceik a kéthetenként megrendezett programok voltak.

Megérkeztek Londonba, és a Foltozott Üstön, és egy kis udvaron keresztül az Abszol út tárult a szemük elé. Nagy volt a forgalom, hiszen mindenki az utolsó pillanatokra hagyta a bevásárlást. Sok volt a tíz - tizenöt év körüli fiatal, akik most készültek a Scarlonba és a Roxfortba. Kevinék több évfolyam -, és osztálytársukkal is találkoztak. A Mágikus Menazséria előtt Gadával és apjával, Madam Malkinnál pedig Selinnel. Egyedül ácsorgott, és felvidult, amikor megpillantotta az ismerős arcokat.

- Sziasztok! - köszönt mosolyogva. Az elmúlt négy évben egész jól kijöttek egymással, sőt még időként beszélgettek is. Így volt ez most is.

- Már húsz perce itt ácsorgok! - mondta drámai hangon. - Anyu Madam Malkinnal nézegeti az anyagokat, nekem meg itt kell várnom, amíg hajlandók kiválasztani kettőt. Ti is estélyiért jöttetek?

- Aha. Nem tudod, hogy miért kell? - érdeklődött Kevin.

- Nektek kéne tudni, elvégre a ti szüleitek az igazgatók - vonogatta a vállát Seline. Ebben a pillanatban raktárból az üzletbe vezető ajtón kilépett az őszülő Madam Malkin, és egy csinos vörös hajú nő, Hannah Abott Malfoy. A három jó barát most találkozott először Seline édesanyjával, és meglepődtek, hiszen Hannáht szülei elmondásából szerény, félénk lánynak képzelték el. Mindenesetre boldognak látszott.

A bolt tulajdonosnője két anyagot tartott a kezében. Egy liláskék selymet és egy szintén liláskék pamutot. Néhány perc alatt elkészítette az óhajtott ruhadarabokat, és miután Selinék fizettek, távozni készültek. Ahogy a lány megfordult, derékig érő szőke haja meglegyintette Kevin arcát. A lány még rámosolygott a barátokra, aztán méltóságteljesen kisétált az üzletből.

- Hasonlít az apjára - konstatálta magában Juan.

- Csak a viselkedése, a természete nem - rázta a fejét Jeny.

- Mit kértek kedveskéim? - kérdezte egy rekedt hang.

- Két estélyi ruhát - szólt Jeny. Hosszan válogatott a pirosas-narancssárga anyagok között, majd még hosszabban, míg kitalálta a neki tetsző fazonokat, de háromnegyed óra alatt már meg is voltak.

Jókedvűen értek haza, hiszen alig várták a holnapi napot. Iskolájukba mindig szívesen tértek vissza. Ne is sejtették, hogy milyen izgalmas évnek néznek elébe.

Azt sem értették, hogy miért kell fürdőruhát, meg lenge öltözéket vinniük, de hát így szólt a levél, és ami kell, az kell. Ennek volt köszönhető, hogy mind a három fiatal fejenként két bőrönddel találkozott a házuk előtt, hogy elinduljanak a King's Crossra.

A vonaton nagy zsibongás volt, hiszen az elsőévesek izgatottan rohangásztak a folyosón. Alig várták, hogy megpillanthassák iskolájukat, akárcsak az a hat fiatal, akik a vonat legelső kocsijában ültek, lévén Vezetők. Az ő feladatuk volt felügyelni és vigyázni a gyerekekre, és hogy minden rendben zajljon le. A vörös és a szőke hajú lány időnként fölálltak, és rászóltak a rosszcsont gyerekekre, de amúgy jókedvűen beszélgettek. Találgatták, hogy mire kellenek az estélyi -, és a lenge ruhák, meg persze hogy miért jó nekik, ha tudnak dinoszauruszt szelídíteni, arról nem is beszélve, hogy azok már több százmillió éve kihaltak.