Egy szép napon épp sütőt a nap, a madarak csiripeltek. Más szóval egyszerűen csodálatos napnak indult, mikor hirtelen egy kiáltást lehetett hallani.
- Hagyj már békén, te perverz! – kiáltozta egy lány, de ez a lány nem volt más, mint Hungary.
- Naaaaa, de légy szíves Hungary csak egyszer gyere el velem egy randira, nem fogod megbánni, főleg ha a nagyszerű Francevel randiznál – mondta a fiú csábos mosoly, és kacsintás közepette.
- Megmondtam már, hogy engem nem érdekelsz, úgyhogy szállj le rólam, de nagyon gyorsan mert agyonverlek! –kiáltozta és már nagyon mérges volt rá, de Francis addig erőszakoskodott, hogy fogta és egy jó nagyot kólintott a serpenyőjével a francia fejére, aki emiatt el is ájult.
Majd Lizzy tovább ment és reménykedett, hogy több kellemetlenség nem történik vele. De pechje volt, mert a francia tovább követte. – Mi a fészkes fenét akarsz tőlem?! –mordult a fiúra aki most csak lazán ment utána, egy púppal a fején.
- Mivel már meg kaptam a magamét, inkább csak utánad jövök, mert több púpot nem akarok, meg azt sem, hogy még jobban el rontsad a külsőmet –mondta egós, és flegma hangnemben.
A lány arcon csapta magát majd így szólt: - Jézusom…
Majd Francis tovább követte Lizzyt, aztán pár perc múlva a lány megfordult. – Ne kövess már mert idegesít! Találj más nőt akire rá szállhatsz, engem pedig hagyj ki az egy éjszakás kalandjaidból! – Majd a lány elrohant, a fiú meg inkább hagyta, majd máskor újra próbálkozik.
Lizzy hazament és úgy döntött, hogy valaki olyat kéne keresnie, aki meg védi őt Francistől. Hirtelen eszébe is jutott egy ember, aztán rájött, hogy az az ember akire ő gondolt, az is szerelmes belé. Hát ez nem igaz…minden egyes európainak belém kell szeretnie?! – Gondolta, aztán ki ment levegőzni, vigyázva, hogy Francis ne találja meg ismét.
Később váratlanul eleredt az eső és bebújt egy fa alá, de még így is megázott. Majd hirtelen valaki egy esernyőt tartott feléje. A lány hátra nézett és furcsa módon nem hitt a szemének. - A-Arthur..? Hát te? – csodálkozott a lány a britre.
- Ezt én is kérdezhetném tőled!
- A te terültedre jöttem be véletlenül? – kérdezte, mondjuk ez lehetséges volt, mert nem nagyon figyelte, hogy merre barangol.
- Nem … de az a szerencséd, hogy nem nálam találtalak meg! - mondta kissé feszülten a fiú.
- Valami baj van? – nézett a fiú szomorú szemeibe.
- S-semmi …. amúgy meg, hallottam, hogy Francist szépen kupán verted! – nevetett fel.
- Hehe, hát igen mert nem hagyott élni sem az a perverz!
- Nah ezt el is hiszem! – kuncogott, majd kicsit feszülten megkérdezte - Amúgy… sorry, hogy ilyet kérdezek de… neked tetszik valamelyik fiú?
Lizzy elvörösödött. Nem számított ilyen kérdésre, és mivel tudta hogy Arthur is már kezd rá mászni, amit nem akart, így valamivel le kellett őt is ráznia.
- Ha Francis nem lenne ennyire rámenős akkor…, vagyis…izéé…- habogott-hebegett a lány és el pirult még jobban.
Arthurnak nem esett jól, amit a lány mondott, hiszen ő is nagyon szerette Lizzyt, de nem bírta elviselni, hogy Lizzy pont Francist szereti jobban, így egyszerre lett szomorú és dühös is.
- Akkor menj a hülye franciádhoz, te franciakurva! –mondta dühösen majd fogta magát és elment.
- Arthur! – kiáltott utána, de nem használt. A fene egye meg! Ezt most megcsináltad Lizzy! - Gondolta majd hazament csurom vizesen.
Közben Arthur otthon leült és ekképp gondolkozott: Oh igen, szereted Francist, mi? És Francis ha ennyire rád mászik, hát legyen boldog, olyan Lizzyt fog kapni, akitől egy életre el megy a kedve a csajozástól!
