Hol volt, hol nem volt a Csendes-óceánon túl élt egy testvérpár. Az idősebbig egyszer elvette az Orosz varázsló sálját. A sál sokáig volt a fiú nyakában, de egy nap a tolvaj megunta azt, és úgy döntött hazaküldi. A fiatalabb fiú szerzett egy postagalambot, rátette a sálat, és elengedte a madarat, hagyj repüljön a világ végére, és tovább.

A galamb elindult a sállal, és csak repült, és repült, de egyszer csak elfáradt.

- Nem bírom... Pihennem kell.

- Tedd meg - szólalt meg a sál. - Én vigyázok rád.

A galamb meglepődve szállt le egy háztetőre.

- Te beszélsz?

- Varázslatos sál vagyok. A gazdám vár engem haza, mert nélkülem fázik a nyaka.

A madár megértette a dolgot, de olyan fáradt volt, hogy már válaszolni nem maradt ereje. Lefeküdt az ereszcsatornába, és már aludt is. A sál betakarta szállítóját.

Másnap a galamb kipihenten ébredt, és folytatták útjukat. Igen ám, de a sok-sok repülés, és tetőkön alvás miatt, lassan bepiszkolódott a sál, és ő emiatt szomorú volt.

- Ne búslakodj kedves sál. Mivel olyan jó voltál hozzám, és védtél a hidegtől, én is segítek neked.

Így amikor elértek egy nagyvárost, a galamb felkeresett egy mosodát, ahol a ruhákat mossák. Amikor egy nő nem figyelt, bedobta a csomagot a többi szennyes közé. Miután a nagy gépek átmosták szegény varázslatos ruhadarabot, sál fáradtan, kicsit meggyűrve, de tisztán került fel ismét a galamb nyakára.

Az út további részét nyugodtan, békességben tették meg. Mivel hosszú volt az út, sokat beszélgettek. És lassan barátság, majd szerelem alakult ki kettejük közül.

Az utolsó nap, mikor már alig pár óra volt a varázsló házához, és a sál melegen takarta be a galambot, beszélgettek:

- Jó volt együtt utazni, és repülni.

- Jó volt, hogy valaki mindig melegen tartott.

- Te sál... Bárcsak meg tudnálak csókolni téged.

- Én is szeretnélek téged. De nekem nincs szám.

Csend volt.

- Attól szerethetlek?

- Igen.

- Akkor minden rendben.

Másnap a galamb hazavitte a sálat, és örömében az orosz varázsló megjutalmazta a galambot. A galamb kapott egy kis dúcot, ahol boldogan élhetett,és találkozhatott a sállal, amíg meg nem halt.

A varázsló pedig azzal átkozta meg az idősebbik fiút, hogy az télen mindig nagyon fázott. Ezért is utálják annyira a Csendes-óceánon túliak a telet.

Itt a vége, fuss el véle.