Prológus
..Sötét volt és hideg. Futottam előre, az érzékszerveim használhatatlanná váltak.. Mindenhol csak falak voltak. Szaladtam, nem törődvén velük, ki akartam jutni innét. Hirtelen csapódást hallottam, majd arra eszméltem, hogy a földön fekszek… A fejem hasogatott.. Zsákutcába értem. Feltápászkodtam. Amennyire tudtam, körbenéztem.. A fal mellett csontvázak és emberi testrészek pihentek.. A velem szemben lévő falra pillantottam, majd meghátráltam. „Vége. Számodra itt a vég." Az írás vérrel volt felírva.. A fal tövében vértócsa bűzlött. Hátrafordultam majd elestem…. Közeledett. És most elért. A hátából csápok álltak ki, az arca helyén pedig csak bőr volt…
A szemhéjaim felcsapódtak majd felültem az ágyban.. Lihegtem.. Csak egy rossz rémálom. Legalábbis akkor még csak azt hittem. A szobába halvány fénysugár köszöntött be. Alfred lépett be álmos fejjel.
– Iggy, mi baj van? Aludj inkább, hajnali kettő van… - motyogta.
– Bocs.. Csak rémálmom volt… De már vége.. Azt hiszem… – Leült az ágyamra.
– Mit álmodtál? Elmondhatod. – Megráztam a fejem..
– Nem akarom… – Újra kivágódott az ajtó és ezúttal Julchen nyitott be. Felvontam a szemöldököm. – Nem azért, de te mit keresel nálunk?
– Az nem lényeges… – mondta, majd ő is leült az ágyra. – Mi történt? Felébresztetted csodálatosságom.– Nem lényeges. Jó, fogalmam sincs, mit keres itt. Főleg nem, hogy miért van pizsamában..
– Iggy csak rosszat álmodott - magyarázta Alfred. – De most már nincs baj…
– Akkor is felkeltetted csodálatosságom. – Nem figyeltem rájuk. Az ablakot figyeltem. Az árnyékok megnőttek és farkasüvöltés hangzott a távolból. Julchen elhúzta a tenyerét az arcom előtt. Megráztam a fejem, majd visszafeküdtem az ágyba.
- Menjetek ki.. Visszaalszok.. – Beletemettem az arcom a párnába.
– Azt már nem.. a végén megint felkelted méltóságom… Ha vissza akarsz aludni, akkor itt maradok..- felelte Julchen. Alfred bólintott.
– Detto. Majd a nagy hero megvéd. – vigyorgott…
Aznap már nem kínzott a rémálom. Úgy gondoltam vége lesz. Hiba volt. Hatalmas hiba volt.
