1.
Siralmas nélküled a táj,
A zord koboldvilágba emlék se jár.
Rideg voltam, tudom, kegyetlen s végzetes,
Azért tettem mégis,
Hogy engem félj és szeress
2.
Jó volna visszatérni, s melletted lenni újra,
A csillagok csalóka fényén örökre összebújva.
Régi dolgokat felednénk, többé nem törve álmot...
Engem rabul ejtett varázs-csodás világod,
Te kristálygömbödbe nézel, s talán megleled,
Hogy szívem most is csak téged fél és csak téged szeret