Central, reggel 7 óra.

Roy Mustang unottan kötötte meg nadrágján az övét és húzta össze az egyenruha kabátkáját. Ez a nap is fárasztónak ígérkezett, mint a többi, ha nem jobban. A papírmunkát napok óta hanyagolta és Riza se volt könyörületes, hogy kisegítse. Hawkey amilyen kitartóan és hűen kitartott mellette, olyan szigorú is volt.
Sóhajtott és a tükör előtt megigazította még a ruháját, mielőtt elindult volna a főhadiszállásra. Kint kellemesen langyos idő várta és kelletlenül lépett be az épület falai közé. Mint az várható volt, Hawkey már várta. Szemeiből rögtön kiolvasta, hogy ma mindenképp neki kell álljon a papíroknak.
- Jó reggelt Mustang.
- Neked is. Ne nézz így rám, megcsinálom.
- Ha lesz rá időd. Edward nemrég érkezett, de rögtön megkérdezte, nem szállhatna-e meg, hogy pihenjen. Furán viselkedett.
- Remek, azt hittem, most is egy évig távol marad és csak a számlákból tudjuk meg, merre jár... És a botrányaiból persze.
Hughes lépett hozzájuk.
- Botrány? Edwardról beszéltek? Mellesleg Roy... mutattam már a legújabb képgyűjteményemet Elyshiáról? - Kapott elő egy képet és a férfi orra alá tartotta. Elysia van rajta fodros szoknyában. - Igazi színésznő, látod?
- Maes, ha szeretnéd látni, ahogy a kis színésznő felnő, ajánlom, hogy ne bosszants fel. Ma nehéz napom lesz, mert egyrészről van egy halom elmaradt papírmunka, másrészt itt vannak az Elric testvérek... - kezdte Roy, de Maes kis híján közbeszólt. Riza gyorsabban kapcsolt.
- Maes, egy baráti jó tanács: ne fűzzön megjegyzést Roy és Edward viszonyára...
- Milyen viszony?! - háborgott az ezredes. - Nincs semmiféle viszonyunk!
- Arra gondoltam csupán, hogyha Edwardról van szó, mindig meggondolatlanul cselekszel. Miért, te mire gondoltál? - bujkált egy mosoly Riza szája sarkában.
Hughes arcán komisz mosoly húzódott.
- Szóval Elricék... mmmm ejnye, Roy megint szétszórt lesz - vont vállat, majd intett és lelépett.

Al aggódva ült a kinevezett szálláshelyen és figyelte a bátyját, aki a takaró alatt gubbasztott.
- Bátyó... nem maradhatsz ott egész nap.
- Dehogyisnem... - mordult vissza a szőke. Gondolata a jelentésén járt és azon, hogy le kell adnia. Mustang ki fogja röhögni. Szinte már most maga előtt látta a dölyfös képét. Átkozott ezredes... Átkozott kinézet. Hogy a fenébe tüntethetné el ezeket az idegesítő "kiegészítőket", amit kapott?
Allal egy faluban jártak, ahol Ed méretét ismét megkritizálták... és ahol Ed erre szokás szerint ugrott. Végül olyan botrányt csinált, és annyira vérig sértette az öreget, hogy azaz átkozott boszorka valahogy ilyenné tette. Macskafülek, macskafarok...
Al szerint nem nézett ki vele annyira vészesen, de Al úgyis csak azért mondja, hogy megnyugodjon. Ő pedig nem akart megnyugodni.

Miután Hughes eltűnt. Al jelent meg a folyosón és lelkesen indult meg az ezredes felé.
- Mustang ezredes! Elnézést, hogy zavarom... A bátyó elküldte a jelentést, azt mondta, hogy most pihen... - nyújtotta a férfi felé a papírokat.
- Szervusz Alphonse. A bátyád mibe fáradt el ennyire, hogy ezt nem személyesen adja át?
Al ártatlanul állt, már ha ártatlannak tud tűnni egy ekkora páncél.
Roy belenézett a papírokba és fáradtan passzolta le Rizának.
- Majd átnézem.
- Nem tartom jó ötletnek, hogy ezt is elhalaszd. - nyújtotta vissza a kérdéses papírokat.
- Igazad van, majd ha lesz egy szabad percem, átnézem. Riza, szólj rá Edre, hogy délre aludja ki magát. Ezzel az irodájába ment és letette útközben a jelentést az asztalra. Amint elfordult kinyitni az ablakot, a lapok az enyhe szellőtől letáncoltak az asztal alá...

Edward a tükör előtt állt és nézegette magát. A fülét sehogy sem tudta lelapítani vagy elrejteni, a macskafarkat legalább a kabát takarta... De ha... Tett egy próbát és a kapucnit a fejére húzta. Remek... így nem látszik, de ki az a hülye, akinek nem tűnik fel, hogy fényes nappal kapucnit hord? Nem baj, majd azt mondja, hogy napallergiás lett. Leült az ágyára és remélte, hogy az a személy, akit ilyen állapotban végképp el akar kerülni, megelégszik azzal, hogy megkapta a jelentést... Ami persze nem tartalmazta az utolsó jeleneteket, amik a város elhagyását foglalták magukba.

Al segélykérőn Rizára nézett.
- Hadnagy... nem tudok mit kezdeni a bátyámmal...
- Mi a baj, Alphonse? Mondd el, mit műveltetek megint?
Al a fejét fogta, így Riza sóhajtott egy nagyot.
- Roy rendes ember, nem fog keresztbe lenyelni titeket. Mondd mi a baj, hátha tudok segíteni.
Al zavartan körözött a lábával, így elég vicces látvány volt. Egy nagy páncél, aki zavarban van, mint egy tíz éves fiúcska.
- Bátyó... bátyónak... - aztán eszébe jutott Ed arca, ha kiderülne, hogy elmondott valamit. Nem, ezt nem teheti meg. - Semmi... nem fontos! - mondta idegesen - Csak a szokásos balhé...
- Jó, akkor megkérdem Edwardot. - indult meg Riza, Al legnagyobb ijedtére.
Az ajtóig nem is volt hajlandó fékezni.

Edward közben kimerészkedett a folyosóra, hogy mennyire néznek rá furcsán ilyen öltözékbe. Hát eléggé...
Inkább visszament a szobájába és ledőlt az ágyra, de aludni még mindig nem tudott

Eközben Roy rosszkedvűen belekezdett az egyik kupac papírba.
- Mi a... hm, ezt kerestem múlt hónapban... - merengett el Furey egyik irománya fölött. - A Führer azóta se hozta fel a témát, úgyhogy mindegy...
Pár perc alatt további kincseket talált, volt, amit Riza se lett volna képes beazonosítani...
Hughes kopogott be Royhoz, majd lépett be az irodába.
- Na, mi az? Papírmunka öregem? - dobta le magát a kanapéra.
- Nem, épp az új papírsárkány modellt akarom összerakni... - morgott az ezredes a nagy halom mögül.
- Igen, láttam Elyhisát a fürdőruhájában, meg a fodros szoknyácskájában, sőt, anyuci kalapjában is - előzte meg barátja képáradatát, de annak más mondandója volt...
Hughes sóhajtott.
- Ideje lenne, hogy összeszedd egy kicsit magad. Annyira felelőtlen vagy, hogy Edwarddal megverekedhetnétek az első helyért...
- Ha tanácsra van szükségem, Riza ellát velük nap mint nap. Van egyéb mondanivalód is? És remekül állok a munkával, az igazi zseni a káoszban is megtalál mindent...
- Az igazi zseni körül nincsen káosz - sóhajtott Hughes, majd a zsebébe nyúlt és újabb képet nyomott a férfi elé. - Elyshia hintalovon... igazi kis hercegnő!
- Maes... ne zavarj már. Inkább add át az üzenetet, gondolom a Führer veled üzent, miután engem nem talált már este itt.
Hughes ismét komoly arcot vágott.
- Háború készül délen... be akarják vonni az államiakat...

Al megtorpant az ajtó előtt és zavartan nézett a nőre. Bátyja amúgy sem volt beszámítható, nem még macskafülekkel... Csak várt, hogy ebből mi fog kisülni.
Riza kopogott és mivel nem kapott választ, óvatosan benyitott.
Edward már félig aludt az ágyon és kissé megemelte a fejét. A kapucnija rajta volt.
- Al..? Nagyszájú ezredes elfogadta a jelentést?
Al zavartan állt egyik lábáról a másikra.
- Szervusz Edward, rég láttalak. Szeretnék érdeklődni, mi jót csináltál a távollétedben, amiért Mustang ezredest kerülöd...?
Edward felült és figyelt, hogy a kapucnija a fején maradjon.
- Örülök, hogy látom Hadnagy... Mindig is kerültem az ezredest, ahogy ő a munkát...
- Az ezredes továbbra sem kerüli a munkát, és nem értem, mire alapozod állandó ellenszenved. Mindent megtesz a hadseregért. - védte szokás szerint felettesét, Edward viszont nem kívánt negatív véleményén változtatni.
- Alphonse-nak is felajánlottam a segítségem, nem bujkálhatsz egész nap előle. És miért hordasz kapucnit...?! - Odalépett a sráchoz....
Ed a fejéhez kapta a kezét.
- Ne érjen hozzám... ez a fejemen marad... a... Allergiás vagyok a napsütésre...
Al a fejét fogta kínjában.
- Jaj Bátyó... - sóhajtott.
- Napsütésre?
Kint pont akkor egy felhő takarta el a napot...
- Na, ha ti nem mondjátok el... - kapta le a kapucnit, majd döbbenten hőkölt hátra...

- Mennyire komoly és hiteles? - húzta el a száját Roy.
Hughes vállat vont.
- Egyelőre semmi sem biztos, de készülj fel.
- Épp jókor jöttek meg Edwardék is... - gondolkodott el Roy, és tényleg aggódott.
Hughes bólintott.
- Ez zavar engem is. Most nem tudsz higgadt maradni... Mit csinálsz, ha Edwardot is behívják?
- Gyerekeket úgyse hívnak be. - erőltetett egy kis higgadtságot a hangjára.
Hughes komoran nézett rá.
- Gyerekeket nem, de Edward állami alkimista!
- Ez igaz. De miért nézel így rám, mióta reggel találkoztunk, éget a tekinteted, pedig az az én reszortom...
Hughes vállat vont és elmosolyodott.
- Jól van, nem zavarlak - lépett ki az ajtón. - Mindig ilyen ingerült vagy, ha itt vannak Elricék... féltékeny leszek, Roy! - kacsintott rá.
- Féltékeny, he? Egyszer lepörkölöm a vigyort a képedről! - szólt utána Roy és körbenézett dobható tárgyért.
Hughes megelőzve a dobálózást becsukta az ajtót.

Ed rákvörös arccal és zavartan pislogva húzta vissza a fejére a piros fejfedőt.
- Most jobb? - kérdezte dacos arccal.
- Cicafülek? - A sok mindent látott Riza csak pislogni tudott. - Van még valami meglepetésed? - fürkészte a srácot.
Edward gyorsan igazgatta magán a kabátot és nemet intett a fejével. Egy dolog a fül... a másikról nem kell tudnia...
- Meg lehetne oldani, hogy az ezredes ne tudjon róla?
- Még ha én nem is szólnék, akkor is rájönne. Mégse bujkálhatsz egész nap előle. Meg se merem kérdezni, hogy sikerült szerezned őket... De ez még nem azt jelenti, ennyiben marad.
Al Riza felé fordult.
- De nem áll rosszul a bátyámnak, igaz?
Ed morogva nézett Alra.
- Te maradj csendben...
- Tényleg nem áll rosszul, Edward. Lehet még Mustang is elmosolyodik, ha meglátja.
Ed morgott valamit, amit talán jobb nem is részletezni.
- Kell segítség, vagy menjek vissza az ezredeshez? - érdeklődött csendesen Riza, kijátszva az utolsó kártyáját.
Ed a nőre nézett. Riza visszamegy az ezredeshez. Ott lesz a férfi mellett, ő meg itt kuksol... sőt, a hadnagy már ma is találkozott az ezredessel, ez azt jelenti, hogy közvetve ő is találkozott vele? Megrázta a fejét. Minek gondol ilyesmire? Menjen csak vissza ahhoz a fafejűhöz.
- Nem kell segítség... megleszek... ma még pihenek, holnap elutazok és visszacsinálom ezt az izét... De ha lehet... ez maradjon köztünk...
- Sajnálom... - sütötte le a szemét.
Azaz most visszamegy Mustanghoz, és ha nem is számol be pontosan Edward helyzetéről, célozni fog rá, hogy történt valami vele. - Nem tudok mást tenni, és jó lenne, ha Te is jobban bíznál benne.
Alra még vetett egy pillantást, de a bádogdoboz csalódottan fordult el.

Eközben Roy még annyira se tudott az iratokra összpontosítani, mint addig. Idegesen félresöpört egy kupacot és csak úgy találomra előhúzott a másik köteg aljából pár kósza lapot.
Belenézett, de csak olvasta a betűket, jelentésüket nem is fogta fel.
- Edward, mégse kellett volna visszajöjj... - mondta magában. - Pedig erre vártam...

Ed lehajtotta a fejét és bár nem látszott, de a fülei kissé lekonyultak.
- Úgyis csak nevetne rajtam.
Al mellé lépett.
- Ugyan már bátyus... tudom, hogy az ezredes tud megértő is lenni...
Ed összehúzta magát az ágyon és magára húzta a takarót.
- Hagyj aludni...
Al csalódottan ült le

Riza pár pillanatig habozott Mustang ajtaja előtt, végül úgy döntött, jobb, ha tud róla. De elárulni sem akarta szegény fiút, hisz annyira el volt keseredve, nem hiányzik neki még több csalódás. És ezzel elárulná...
Óvatosan benyitott, Roy kezét az arcába temetve ült.
- Ezredes...? - szinte suttogott.
- Igen? - ocsúdott fel gondolataiból a szólított. Annyira szomorú szemekkel nézett fel, hogy Rizát ismét gondolkodóba ejtette, tényleg komolyabb érzelmekkel viseltet-e az Acél iránt.
- Jobb lenne, ha személyesen beszélnél a testvérekkel. A papírmunkát hagyd rám, úgyse csinálnád meg azok után, hogy beszélsz velük.. - jósolta a lány, és biztatóan rámosolygott felettesére. Leült a megüresedett székre és kis híján hanyatt esett...
Azt tudta, mennyire elhanyagolta, de hogy ennyire?! Másnap délig itt fog velük kínlódni... Az előbbi mosolya eltűnt és megfogadta, egyszer még fenékbe rúgja Royt. Még ha következményei is lesznek.