Cím: Kodependencia
Fandom: Criminal Minds (Gyilkos elmék)
Műfaj: dráma, sötét, angst, barátság, krimi, romantikus
Elbeszélésmód: E/1., Reid POV
Fejezetek száma: ?
Állapot: írás alatt
Szereplők: Spencer Reid, a Criminal Minds főszereplői
Párosítás: még a jövő zenéje, hogy lesz-e
Korhatár: 18+
Ismertető: Spencer Reid rengetegszer kérdőjelezte már meg, hogy egy bűnözőt meggyilkolni vajon helyes-e, s hol húzódik a határ jó és rossz között. S nem biztos, hogy jó ötlet egyedül szembenéznie démonaival.
Figyelmeztetés: szereplő halála, trágár beszéd, nemi erőszak.
Spoiler: -
Megjegyzés: Ötletem sincs még, merre tart ez a történet...

Fejezet sorszáma: 0.
Fejezet címe: Prológus
Szavak száma: 248
Karakterek a fejezetben: Reid
Figyelmeztetés: -
Ismertető: rövidke bevezető.
Megjegyzés: -

Már nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy hol húzódik – ha egyáltalán létezik -, éles határ jó és rossz között. A morál egy olyan fogalom, melyet mindig az adott közösség alkot. Régebben, a középkorban például teljesen elfogadott volt nőket máglyán elégetni, ha boszorkányoknak hitték őket, s lám, ma már állatias viselkedésnek számít felgyújtani egy élő embert.

Azt hiszem, a neveltetésen múlik minden, azon, mit és miként súlykolnak belénk a szüleink, a tanáraink. Milyen környezetben növünk fel, milyen könyveket, filmeket, zenét ismerünk meg. Az értékrend, mely bennünk kialakul, nem belülről fakad, hanem a rengeteg különböző külső tényező vektori összege adja azt. Így lehetséges, hogy egy gyilkos gyermekéből rendőr, a papéból bűnöző lesz. Ugyanis nem mindig az befolyásolja leginkább az embert, amit otthon lát.

Jó és rossz, fekete és fehér. Régebben azt gondoltam, a kettő között van határ, nem pedig fokozatos átmenet. Manapság már kezdek kételkedni ebben.

Embert ölni bűn. Én mégis megtettem. Bűnözőt, persze. Mert nem volt más választásom. Ám ettől nem érzem magam jobban, hiszen az én meglátásom szerint senkinek nincs joga élet és halál felől dönteni. Talán csak a Teremtőnek, ha létezik egyáltalán.

Az embereknek nem szabadna háborúban elesniük, gyilkosok kezei által meghalniuk, ám ez mégis elkerülhetetlenül megtörténik a világ minden pontján. És vannak, akik ezt próbálják megakadályozni. S amikor megmentenek egy életet, olykor óhatatlanul is kioltanak egy másikat. Ez elkerülhetetlen.

Igazságtalan a világ, azt hiszem.

Tudom, hogy nem kellene ezen gondolkodnom, de nem tiszta a lelkiismeretem. Vajon helyesen cselekszem mindannyiszor, mikor az igazság nevében meghúzom a ravaszt?