Heracles régóta járta már Athén utcáit. Esni fog. Nem tudta biztosan, érezte, de nem foglalkozott vele. Semmi kedve se volt haza menni, ahol a főnökei piszkálnák a munkával. Talán meglátogathatná Japánt. Erről jutott eszébe, hogy milyen régen nem látta azt a bolond a törököt, már nem mintha érdekelné. Sőt, sokkal nyugodtabbak a napjai nélküle, még az alvásban se zavarja meg senki.
Hirtelen esni kezdett. Ő csak nézte, ahogy az emberek szétszélednek menedék után kutatva. Senki sem hitte, hogy zuhogni fog, rajta kívül. Utálta ezt az időt, mindig arra a viharos éjszakára emlékeztette. A szabadságának estéje.
Heracles bekopogott az ajtón.
- Gyere be- invitálta be a török.
Óvatosan benyitott, majd helyet foglalt az egyik fotelben.
- Miért jöttél? - érdeklődött Törökország, fel sem nézve a papírjai közül.
Úgy látszik, sok dolga van. Görögország kinézett az ablakon és elkezdte számolni a legördülő esőcseppeket.
- Hm? - kérdezte újra kicsit erőteljesebben a másik.
Heracles megrázta a fejét, hogy magához térjen, majd ránézett Sadikra.
- Szeretnék független lenni.- jelentette ki.
A török felkapta a fejét a kijelentés hallatára. Arcáról döbbenet tükröződött, már amennyit látni lehetett a maszk miatt. Kínos csend ült köréjük. A megtermett esőcseppek ablakhoz csapódása most hangosabb lett, mint eddig. Végül Törökország törte meg a csendet.
- Értem. - válaszolta érzelemmentesen. Kihúzta az egyik fiókot, kotorászott benne, majd a másik elé tolta a keresett papírt és egy tollat nyújtott felé.
Heracles kivette Sadik kezéből és odafirkantotta a nevét. Amint kilépett a helyiségből, furcsa érzés ejtette rabul. Nem ezt várta a töröktől, aki eddig mindennél jobban védte, a rossz kapcsolatuk ellenére is. Azt hitte, megpróbálja majd itt tartani. Kicsit csalódott volt. De miért is? Hiszen ő akart független lenni. Akkor miért várta volna, hogy a másik megállítsa? Ezek olyan kérdések, amire soha nem kap már választ. Szívében lévő szúró fájdalommal távozott.
Felnézett az égre. Várta, hogy a zuhogó eső elmossa az emlékeit, de az nem akarta. Helyette még egy emlékkel ajándékozta meg Görögországot.
Heracles a takaró alatt kuporgott. Félt a viharoktól. Hirtelen gyengéd simogatást érzett a fején.
- Félsz, kicsi Görögország? Ne aggódj, a Nagy Törökország megvéd téged. Itt leszek veled, amíg szükséged van rám.
A görög kikukucskált a takaró alól, hogy megnézze az illető arcát, de egy hatalmas villanás hatására, ijedten bújt vissza a biztonságot nyújtó paplan alá.
Másnap Törökország maszkot viselt.
- Most miért nincs itt? - kérdezte magától. - Szükségem lenne rá, még sincs sehol. - suttogta.
Megrázta a fejét. Nem, ő már független, egyedül is boldogul. Amint ezt letisztázta magában, egy erős kéz visszarántotta. Ha lelépett volna, tutira elütik. Lassan megfordult, hogy megköszönje, de torkán akadt a szó, amikor meglátta megmentőjét.
- Mi a fenét csinálsz az esőben? - kérte számon a török.
- Gondolkodok. - vont vállat Heracles.
-Basszus, majdnem elütöttek! Figyelsz, te egyáltalán a külvilágra? - fortyogott Sadik.
- Nem akarok veszekedni, úgyhogy ha lehet, próbáljuk meg elkerülni. - morogta a görög.
- Én sem azért jöttem. - sóhajtott a maszkos.
- Akkor?
- Gondoltam ihatnánk egyet.
- Minek? - értetlenkedett Heracles.
- Csak úgy. Beszélgethetnénk. - válaszolta Törökország. - Egyébként meg fogsz fázni. - tette hozzá és készségesen felé nyújtotta az esernyőjét.
- És veled mi lesz?
- Ne törődj vele. - vágta rá a török. - Na akkor beülünk valahova?
Úgy döntöttek, hogy a zivatar miatt a legközelebb eső kocsmát választják. Sok négy és két személyes asztal volt, amelyeknél az úribb emberek foglaltak helyet. A többi a bárszékekre ültek. Nekik végülis mindegy volt, hogy honnan másznak haza négykézláb. A két ország egy ablak melletti asztalnál foglaltak helyet és rendeltek egy-egy whiskyt. Az ötödik kör után Görögország faggatózásba kezdett.
- Miért viselsz maszkot? - kezdte a kérdezősködést.
- Mert… - sóhajtott - egy gyerek egyszer a takarója alá bújt, amikor meglátta az arcomat.
Heracles elgondolkozott, hogy mire gondolhat a másik, amiben az alkohol erősen gátolta.
- Ja…az nem azért volt. A villám volt a hibás. - válaszolta a görög majd egy kicsit később újra megszólalt:
- Ha emiatt volt, akkor most már levethetnéd.
- Már megszoktam. - magyarázta a másik.
- Következő kérdés. Miért veszekszünk? Én sosem szerettem. Mindig te kezdted.
- Az lehet, de a te hibád volt. - egy értetlen szempárt kapott válaszul. - Tudom, hogy hülyén hangzik, de megmagyarázom. Gondolkodtál már a kiváltó okokon? Ha nem, tedd meg most és mondd el, mire jutottál.
Heracles tette, amit Sadiq mondott, már amennyire képes volt. Tíz perc is eltelhetett mire megszólalt.
- Általában amiatt, hogy elestem, vagy csak majdnem, mert megfogtál, vagy hogy ha nem figyeltem magamra, vagy Kiku és a macskák miatt, de volt már az alvóhelyeim miatt is. - sorolta.
- Jó akkor haladjunk sorba. - sóhajtott - Aggódtam miattad. Ezért kiabáltam veled sokszor.
- És Japán meg a macskák?
- Hát az…
Görögország még sosem látta, hogy a török bizonytalan lenne.
- Legyen. Kimondom. Féltékeny voltam rájuk, te idióta. Többet voltál velük, mint velem, pedig én jobban ismerlek. - zsörtölődött Törökország.
- De miért? - értetlenkedett tovább a görög.
- Csak mert. Szerinted miért, hm? Mert szeretlek, basszus. - ezzel lekapta a maszkját és megcsókolta Görögországot.
- Akkor ezért bántott, hogy hagytál elmenni. - jött rá Heracles.
- Mi van?
- Semmi. Amúgy jobban nézel ki maszk nélkül. - mondta a görög és csókot nyomott az ajkaira.