-

AZUTÁN

(3.)

- Szia. – köszönt Allison az ajtót nyitó House-nak.

- Szia.

- Beszéltél vele?

- Igen.

- És?

- Visszaadtam a gyűrűt, Greg. Veled akarok lenni. Mindig is veled akartam. Van időkorlát is?

- Hogy micsoda…? – pislogott House.

- Úgy értem, 5 perc, és átléphetem a küszöböt, vagy van valami más még előtte?

- Bújj be.- House félrehúzódott az ajtóból, ahol eddig állt, hogy a lány bemehessen a lakásba.

- Kösz.

- Kérsz valamit?

- Milyen udvarias lettél. Zavarban vagy?

- Azt hiszem igen. – nevette el magát House.

- Miért?

- Fogalmam sincs. Annyira vártam, hogy ide érj, hogy most nem tudok mit mondani.

- Nem jellemző rád. – nézett végig a férfin.

- Talán tényleg megváltoztam.

- Azért ne kezdj el női ruhában járni.

- Pedig jó a futóművem!

- Ez igaz. De mégse tedd. Kérlek.

- Azt hiszem, meghagyom ezt az élvezetet neked.

- Hálás vagyok. Tényleg.

- Nos…

- Nos?

- Éhes vagy? Gondolom nem vacsoráztál.

- Nem.

- Kínai?

- Fúj! – rázkódott össze Cameron.

- Olasz?

- Pizza?

- Akár.

- Az jó lenne. – bólintott Allison.

- Oké, rendelek.

- Greg.

- Hmm?

- Nyugodtan hozzám érhetsz, nem török el.

- Én…

- Tegyél fel valami zenét, és ülj ide mellém. – intett a kezével a kanapéra Alison.

- Átvetted az irányítást?

- Csak ideiglenesen, nyugi. Amíg magadhoz térsz a döbbenettől.

- Chase-re nem számíthatunk? – lépett a kanapéhoz House.

- Szeretnéd, ha most itt lenne? Velünk?

- Egy egészen kis részem, hogy egy egészen nagyot bemossak neki. Már régen ütöttem meg amúgy is! – dörzsölte a tenyereit.

- Talán járjatok együtt bowlingozni! A múltkor is jól éreztétek magatokat, nem?

- Wilson egy darabig biztos nem jön velem.

- Ó, sajnálom, elfelejtettem hogy vele szoktál…

- Mindegy, nem számít. – ült le.

- De számít. Beszéltél vele?

- Persze. „Helló, Jimmy! Itt a barátnőgyilkos barátod beszél, Greg! Na hogy ityeg? Kiengedtek a kórházból, gondoltam megkérdezem, nem akarsz bedobni egy sört??" Gyászol. Nem bírná elviselni a pofámat. – ingatta a fejét.

- Nem vagy gyilkos, és szüksége van a legjobb barátjára.

- Aki nem én vagyok többé.

- Hívd fel!

- Á, megjött a kaja! Fú, ez meleg helyzet volt, figyelted? Alig tudtam kitérni a kérdés elől. – fordult hátra már az ajtóhoz menet.

- Oké. Együnk.

- Itt alszol?

- Szeretnék.

- Én is szeretném. Ha nem kezd el valaki sürgősen a másik oldalon aludni, egy éjszaka felborulok az ággyal, úgy kikopott alattam a matrac.

- Ha tele lesz a hasam, majd sajnállak.

- Értékelném.

3