Egyszerűen nem tudott neki ellenállni. Már nem tudta volna megmondani, hány órája játszott vele, de egyszerűen nem tudott leállni, pedig már akkor is csillagokat látott a kimerültségtől, ha nyitva volt a szeme, de folytatta és kitartott. A kitartás a jó katona erénye.
Képtelen volt abbahagyni. A világtalálkozók szüneteiben nem is lett volna még gáz, de a konferenciák alatt kapott nem egy megrovó pillantást, még Roderich is oldalba bökte. Egy-egy jól sikerült lövés után felkiáltott örömében, és még az amúgy nyugodt és laza Alfredot is sikerült felhúzni a világproblémák iránti érdektelenségével. A hangot azért levette a telefonjáról, de ez nem volt nekik elég. Arthur ki akarta küldeni, de ő csak röhögve nyelvet öltött az angolra és arra hivatkozott, hogy egyszerűen muszáj az öccsét helyettesítenie, aki nem tudott jelen lenni a találkozón.
Azonban amikor már sokadszorra is ugyanazon a pályán maradt, mert folyton elrontotta, kezdte felhúzni magát.
– Gilbird, ne csináld már velem… – morogta a nem létező bajsza alatt, majd dühösen levágta a vadiúj, hiper-szuper okos telefonját az asztalra. Ez nem lehet, hogy kifog rajta egy egyszerű kis finn játék!
Egy darabig sértődötten szemezett a telefonjával, aztán újabb szünetet hirdettek. Ő a helyén maradt, és újra a kezébe vette a távközlési eszközt. Készült volna vezetni az újabb nagy csatába Gilbirdjeit a malacok ellen, amikor valaki megkocogtatta a vállát. Bosszúsan nézett fel. Vajon ki lehet ilyen elvetemült, hogy eme nemes feladatban megzavarja?
A háta mögött egy alacsony, szőke fiú állt és szelíden mosolygott le rá. Gilbertnek nem jutott eszébe, hogy melyik ország képviselőjével akadt hirtelen dolga, és ezt a sok északi szőkét amúgy is keverte.
– Láttam, hogy a Mérges madarakkal játszol, és gondoltam segítek, mert van egykét nagyon nehéz pálya.
– Éppen pihenőt tartok – mondta nem éppen barátságosan a porosz. Ugyan mit tudhat ez a kis töpszli az ilyesféle játékokról? Még egy légynek sem tudna ártani az ártatlan kis arcát elnézve…
Tino csak mindent tudóan vigyorgott, és finoman kivette Gilbert kezéből a telefont, majd újraindította a pályát, ahol az megakadt. A németté avanzsálódott egykori balti kicsit felemelkedett ültéből, hogy lássa, mit csinál a másik férfi. Tino lőtt, és Gilbird Nummer Eins tökéletesen landolt a malacok várának leggyengébb pontján, ezzel összedöntve az építményt. Gilbertnek leesett az álla, míg Tino kulturáltan ujjongva adta tudtára a fél teremnek, hogy győzött.
– Ezt meg hogy csináltad?
– Ugyan, csak gyakorlat kérdése az egész – legyintett Tino, és visszaadta a telefont a gazdájának. – Már vagy ezerszer játszottam vele.
Gilbert nagy szemeket meresztett rá. Pont Tino?
– Ugyan már, ne nézz rám ilyen meglepetten! Ez egy pofonegyszerű, finn játék, én találtam ki – nevetett könnyeden.
Hát persze, Finnország. Egy finn mesterlövésznek könnyű, hogy is felejthette el… Még őhatalmassága is kapott a fenekébe pár golyót, amikor habozott kivonulni Lappföldről.
– És direkt szerepel benne Gilbird? Le kéne védetnem…
A németté avanzsálódott egykori balti – Poroszország neve egy balti nép nevéből ered. A porosz a balti tenger partvidékén élő balti nép volt, melyet az odatelepülő német lovagok, a Német Lovagrend megalapítói „germanizáltak" (Wikipédia).
Angry Birds: egy igen aranyos finn játék, amiben a gonosz malacok ellopják a madarak tojásait, akik ezért érthető módon nagyon-nagyon mérgesek lesznek, és kamikaze módjára saját magukat kilőve próbálják a malacok rejtekhelyét megsemmisíteni. Miután egy egész délutánt eljátszottam ezzel, muszáj volt megírnom ezt a kis egypercest, főleg úgy, hogy Tinuviel még meg is említette, hogy el tudja képzelni, ahogy Gilbert ezzel játszik. xD És Gilbird is szerepel benne.