Üdv! Ez itt egy Free!-s szösszenet/drabble gyűjtemény. A gyűjtemény jobbára shounen-ai/yaoi tartalmú egyperceseket olvashattok. A legördülő címlistában a címek mellett jelzem a párost is, kérdőjelet teszek mellé, ha nem teljesen párkapcsolati jellegű, ha pedig a cím magában áll, nem kell romantikus pillanatokra számítani. Párosok tekintetében nem ígérek semmit, mivel bármi előfordulhat xD
A blogomon [never-marauders-land. blogpsot. com] is érdemes körülnézni, ott megosztok pár gondolatot a szösszenetekkel kapcsolatban, illetve van, hogy oda hamarabb felkerülnek, mint ide.
A korhatárjelzés nem vonatkozik a gyűjtemény minden darabjára, de az egyes szöszöknél nem szólok róla külön.
A gyűjtemény első darabja a fandomban először elkövetett irományom, egy halovány MakoHaru, jó olvasást hozzá~
[KatieWR, 2014. augusztus 16.]
Méz, citrom
- Bejövök! – szólt ugyanolyan hangon, mint reggelente szokott, s elhúzta a bejárati ajtót. Egy pillanatig néztek egymásra Harukával, majd felemelte a kezében tartott kis csomagot. – Hoztam egy kis teát a megfázásodra – jelentette ki mosolyogva.
- Nem vagyok megfázva – válaszolta, s mintegy végszóra, tüsszentett egyet. Makoto felé nyújtott egy zsebkendőt. Haruka csak biccentett felé, és átvette.
A vendég már a konyhában is volt, s egy bögrébe öntötte termoszból a forró italt. Hamarosan citrom friss-fanyar illata töltötte be a levegőt, Makoto pedig mézet kevert hozzá, majd átnyújtotta a másiknak.
- Vigyázz vele, forró – figyelmeztette, és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy némi fújkálás után beleiszik. – Idd meg mindet, majd helyre tesz – biztatta vidáman. Más valószínűleg nem gondolta igazi válasznak azt a kis biccentésfélét, amit Haru válaszként produkált, de ő tudta, hogy beleegyezést látott. – Rendben, akkor megyek is. Jó éjszakát.
- Maradsz – jelentette ki a másik nyugodtan.
- Azt mondtam anyunak, hogy megyek...
- Maradsz – ismételte Haru, és már indult is, hogy megágyazzon a saját helye mellett.
- Nem hoztam pizsamát – próbálkozott tovább, de esélytelen volt. Úgy egy óra, két bögre tea (Haruka) és egy második vacsora (Makoto) után ott feküdt a barátja mellett a futonon, aki tüsszentett még egy utolsót, majd elmotyogott valamit, amit sok jóhiszeműséggel Makoto „köszönömnek" értett. Elmosolyodott, és a sötétbe suttogott egy határozott „szívesent", és nyugodtan aludtak reggelig.
2014. július 1-7.