Jeff halálos nyugalommal simított végig hófehér arcán. Ajkain örökös mosoly ült, sötét szemei őrjöngéssel telt csodálattal bámulták tükörképét. Mindig is gyönyörűnek tartotta magát, főleg az új, végtelenségig tartó vigyorával. Egyszerűen tökéletes volt! Beletúrt szénszínű hajába, és egy laza mozdulattal darabokra törte a tükröt.
- Kev? Kev, te vagy az? - hallott egy kétségbeesett női hangot a szoba felől. - Kevin, mi történt, jól vagy?
Ó, szóval Kevin volt. Kevinnek hívták a férfit, akit pár perccel ezelőtt lefejezett, de előtte még pszichopatákra jellemző mohósággal -vagy már azzá vált, maga sem tudta- vágta le ujjait egy konyhaszekrényben talált, életlen ollóval. A vágószerszám még most ott pihent a kezében. Már csak bele kellett mártania a fiatal nőbe, bele kellet szúrnia, hogy a vér rálövelljen arcára, és kéjes nevetéssel átadja magát a gyilkolás művészetének. Már csak bele kellett szúrnia...
Az ágy nyikorgó hanggal adta tudatára, hogy áldozata sikeresen feltápászkodott fekhelyéről, és fontolgatni kezdte a fürdőszobai hangzavar ellenőrzését. De Ő gyorsabb volt a nőnél. Hangtalanul lépte át a küszöböt, és félredöntött fejjel nézte a célpontot, aki neki háttal állva kutatott valami után az éjjeliszekrénye fiókjában, és látszólag nem vette észre. Jeff elméjét elöntötte a vér iránti elkeseredett vágyakozás, és megköszörülte a torkát. A nő lassan fordult meg, mint aki tisztában volt sorsával, és cselekedetei látványos komótosságával próbálta elkerülni végzetét. Félig háttal állva nézett a mosolygó, sápadt arcra, és grimaszolva térdre esett.
- Jeff - hangja elcsuklott, amint a levágott szemhéjú fekete szemekbe nézett. - Ne haragudj!
A férfi nem látható dühvel taposott rá az esdeklő nő ökölbeszorított kezére, aki felordított a hirtelen jövő fájdalom miatt. Szinte hallotta, amint csontjai darabokra törnek.
- Sosem bocsátok meg. De, szeretetem jeléül, drága Medison, ma megöllek. Úgy tartja pár mondás - Jeff a lassan alvadó vért az ollóról habfehér ingébe törölte - , hogy a vámpíroknál a szerelmük kivégzése mutatja meg imádatukat a másik fél iránt. Mit szólsz hozzá, kedvesem? - kuncogott fel a férfi, miközben megigazgatta frizuráját.
- Te mindig is önmagadat szeretted, Jeff.
- Persze, igazad van. Én sokkal tökéletesebb vagyok Nálad. De nem adom meg neked azt az örömöt, mocskos szajha, hogy itt, a szemed láttára dögöljek meg. Ne is álmodj róla! - kiabált hisztérikusan Medison arcába, meglendítette az ollót és a nő halántékába döfte. Friss vér spriccelt arcára, mohón felnevetett. Ráült az eszméletvesztett áldozata hátára, és befejezve munkáját, száz és száz döfést mért rá...