Fordítás StBridget Cocoon című írása alapján.
Thx again for your kind permission.
Jó olvasást!
Sötét volt, amikor Steve felébredt. Nem, nem is. A biológiai órája azt jelezte, már jóval elmúlt napkelte, az az idő, amikor általában ébredni szokott. Aztán tudatosult benne, hogy valami betakarja, de nem olyan érzés, mint a lepedő. Akárhogy is, ez a dolog teljesen beburkolta őt, puhán, melegen, és kényelmesen. Biztonságban érezte magát, mintha az édesanyja ölelné át – vagy egy szerető.
Steve ekkor döbbent rá, hogy a gubó Danny szárnya. Együtt aludtak el, és Danny szárnyai biztosan köré fonódtak az éjszaka. Elég egyértelmű, hogy az éjjel egymás felé mozdultak; a szorosan mögé szorult test és a köré fonódó szárnyak legalábbis erről árulkodtak. Steve visszabújt Dannyhez, élvezve a meleg ölelést. Túl nagy volt a kísértés, hogy megérintse a szárnyakat. A férfi nem tudott ellenállni, végigsimította őket.
– A rossz oldalát simogatod. – Motyogta Danny mögüle, amint megérezte Steve érintését.
Steve megbökte a szárnyat maga körül.– Akkor fordíts rajta! Nem érem el.
Danny morgott egy kicsit, de előzékenyen kibontotta a szárnyait Steve körül, és átfordult. Steve megérezte a hideget, ami pusztán a szárnyak fizikális hiányánál több volt, de az érzés elmúlt mikor Danny egyik szárnya az oldalához simult. Türelmetlenül intett vele.
– Dédelgess– kérte Danny szinte parancsolóan.
– Követelőző vagy, nemde? – Szólt Steve szeretetteljes hangon. Válaszképpen Danny szárnyai újra megrándultak. Steve engedelmesen simogatta őket, felfedezve a különböző textúrákat a puha pehelytollaktól a tövénél egészen a szinte éles evezőtollakig. Danny boldogan hümmögött.
– Ez tetszik?
– Mm-hmm – Danny teljesen elolvadt, ellazulva hagyta, hogy Steve folytassa a simogatását. A szemei lecsukódtak, amint kellemesen elszundított.
Steve folytatta Danny simogatását, még mindig csodálva, hogy ez a férfi most az övé, és remélhetőleg még sokszor fognak így ébredni. Azt meg tudná szokni.