Minden jog Hiro Mashimáé, a Gumball csodálatos világa készítőjéé és Johanna Longé, aki az eredeti paródiát írta.
Kölcsön DVD visszajár
Egy átlagos nap volt ez a Fairy Tail máguscéhben.
Gray Fullbuster békésen evett az egyik asztalnál, amikor hűséges csodálója, Juvia megközelítette.
- Gray-sama! Juvia azt szeretné tudni, hogy nem akarsz-e eljönni abba az új Lézer Videó helyre, ami egy hete nyílt meg Juviával. – kérdezte Juvia félénken.
- Lézer Videó?! Oda nem mehetek! Mi van, ha még emlékeznek rám? – mondta Gray.
- Emlékeznek Gray-samára? – kérdezte Juvia.
- Ez egy hosszú történet… - mondta Gray.
- Juvia nem bánja. Juvia imádna egy sztorit hallani Gray-samától. – mondta Juvia.
- Rendben. Nyolc évvel ezelőtt történt, amikor még Lyonnal tanultam Urtól. – kezdte Gray.
A tizenegy éves Gray a kanapén ült és lustálkodva nézte a TV-t.
Aztán a mestere, Ur átsétált a kanapé előtt a bejárati ajtóhoz.
- Gray, ne felejtsd el ma visszavinni a DVD-t, mert megbüntetnek. – mondta.
- Nem vinnéd te vissza? Neked van mágikus négykerekűd. – válaszolta Gray.
- Nem én néztem meg 72-szer a „Vasúti aligátorok"-at. – mondta Ur.
- De gyakorlatilag te kölcsönözted ki a saját pénzeden. – mondta Gray vigyorogva.
- Amit azért kerestem, hogy enni adjak nektek, hálátlan tanítványaimnak. – mondta Ur, és elég idegesnek tűnt.
- Te akartál hálátlan tanítványokat befogadni. – mondta Gray.
Ezután Ur morgott egyet, és az öklével akkorát csapott a falba, hogy minden vakolat leesett körülötte.
- Semmi gond, Ur, visszaviszem. – mondta Gray rémülten.
- Nagyon kedves tőled, kicsim, és ne felejts el ruhát felvenni. Szia! – mondta Ur, majd elment.
Mikor Gray lenézett, és észrevette, hogy egy szál alsónadrágban van.
Sóhajtva bement a konyhába, ahol a tanítványtársa, Lyon egy pizzát szeletelt fel.
- Lyon, láttad valahol azt a DVD-t, amit- LYON! MIT CSINÁLSZ TE OTT?! – kiáltott rá Gray.
- Használom a pizzavágót. – mondta a tizenegy éves Lyon, amint vágott magának egy szeletet…
…a DVD-vel.
- Az nem pizzavágó, hanem DVD! Add már ide! – kiáltotta Gray kivéve a most már sajtos DVD-t Lyon kezéből.
- Öregem, ezekkel nagyon óvatosan kell bánni! – mondta Gray, majd megfogott egy szivacsot a mosogatóból, és elkezdte megtisztítani a DVD-t.
- A legkisebb karcolás, és örökre tönkrevágtad. – folytatta Gray.
- Öö… Gray… - mondta Lyon.
- Még mit nem! Elegem van a rendetlenségből, Lyon. Ez a lemez lézertechnológiát használ. Tisztelettel kell bánnod vele! – vágott közbe Gray.
- A szivacs rossz felét használod. – mondta Lyon.
Gray lenézett, és észrevette, hogy valóban a szivacs dörzsölős felét használja, hogy letörölje a DVD-t, ami most már teljesen össze volt karcolva.
A fiú sikított egyet, és önkéntelenül eldobta a DVD-t. A mosogatóban landolt, egy kis ideig körbe-körbegurult, majd leesett a lefolyóba, és elpusztította a konyhamalac.
- Neeee! Neee! Most mit csináljunk?! – ordítozott Gray, amint a DVD megmaradt darabkái záporoztak rájuk.
- Vállaljuk a következményeket, és megmondjuk Urnak? – kérdezte Lyon.
Gray gyorsan magához tért.
- Ne butáskodj! Van egy sokkal jobb ötletem. – mondta.
A két fiú a Lézer Videó Kölcsönző előtt álltak. Gray egy jégből készül lemezt tett egy DVD tokba.
- Tessék! Az alkotómágia szépsége, és senki se veszi észre. – mondta Gray.
- Tényleg? Szerintem elég nyilvánvaló. – mondta Lyon.
- Mondod te. Már három hete, hogy elhagytam a nadrágomat, és még senkinek se tűnt fel. – mondta Gray bedobva a DVD-t a postaládába.
- De mindenkinek feltűnt a járásod. – mondta Lyon.
- Tényleg?
- Mintha szkafanderben mentél volna a mosdóba.
Gray ismét a csatornák közt lapozgatott a TV-ben, amikor Lyon váratlanul odarohant hozzá aggódó arckifejezéssel és egy levéllel a kezében.
- Levél jött a Lézer Videotékától! – mondta Lyon.
- Na és? Tedd a többi közé! – mondta Gray közömbösen a kanapé alatt gondosan elrejtett levélkupacra mutatva.
- Nem! Ez piros levél, vagyis sürgős. – mondta Lyon.
- A boríték piros vagy az írás? – kérdezte Gray. Lyon ránézett a kezében lévő borítékra.
- Piros írás piros borítékon. Mi tagadás, jó nehéz elolvasni. – válaszolta, majd kinyitotta, és elolvasta levelet, ami szintén piros volt.
- Azt írták, hogy fizessünk 25 ékkövet a DVD-ért. – mondta.
- Áá! Most mit csináljuk? – kérdezte Gray.
- Vállaljuk a következményeket, és megmondjuk Urnak? – kérdezte Lyon.
- Ne-ne-ne-ne-nem, adj egy kis időt, hogy gondolkodjak! – mondta Gray.
Gray és Lyon most kinn ültek egy élelmiszerbolt előtt aprót koldulva egy kalapba, amit jégből csináltak.
- Két nap kellett ahhoz, hogy ezt kitaláld? – kérdezte Lyon.
- Ne nyafogj, inkább koldulj! Egyébként mennyink van? – válaszolta Gray.
- Úgy három ékkő. – mondta Lyon a kalapban kotorászva.
- Remek! Még 22 ékkő, és kifizetjük a DVD-t. Most csípj belém! Többet kapunk, ha sírok. – mondta Gray. Lyon engedelmeskedett, és megcsípte Grayt, mire a fiú kikönnyezett. Eközben egy csöves, aki szintén koldult mellettük elképedve bámult kettejükre.
- Azért vagytok az utcán, hogy kifizessétek a bírságot egy DVD után? – kérdezte a csöves.
- Igen, tudom, tiszta őrület, mi? Senki se érti meg, milyen nehéz élet a miénk. – mondta Gray.
A csöves nem mondott semmit, egyszerűen kicserélte a kalapokat.
- Hé! – kiáltott rá Gray, majd a jégkalapjukért nyúlt, de a csöves rámorgott. Megint a kalapért nyúlt, mire a csöves megint rámorgott.
Aztán Lyon elkezdett beatboxolni, Gray pedig ritmusra oda-vissza húzogatta a kezét, amitől a csöves morgásai Lyon ritmusával egy lenyűgöző dallamot alkotott.
Egy öregember haladt el mellettük, és beledobott egy ékkövet a jégkalapba.
- Hurrá! – kiáltotta a két jégmágus, de a csöves kivette a pénzt a kalapból, és bement a mögöttük lévő üzletbe.
- Ez ellopta a pénzünket! – mondta Lyon. Gray csak sóhajtott egyet.
- Hát, Lyon. Néha rá kell ébrednünk, hogy van, aki nálunk szerencsétlenebb sorsú, és neki nagyobb szüksége van a pénzre. – mondta Gray.
- Huhúú! – hallatszódott a csöves kiáltása a boltból, majd kirohant egy vigyorral az arcán.
- Nyertem! Vettem egy a kaparós sorsjegyet a pénzeteken, és milliomos lettem! – kiáltotta a csöves.
- Nagyszerű! Szóval visszakaphatjuk a négy ékkövünket? – kérdezte Gray.
- Bocsánat, fiúk, nincs nálam apró. – mondta a csöves, és elsétált a kabátjában csilingelő ékkövekkel.
Gray sóhajtott.
Ismét otthon Lyon az üzenetrögzítőt hallgatta.
„Önnek nyolc új üzenete van."
„Jó napot, Lézer Videotéka-"
Lyon átugrotta az üzenetet.
„Üdvözlöm, Lézer Videotéka-"
Lyon átugrotta az üzenetet.
„Vissza kell hozniuk-"
Lyon átugrotta az üzenetet.
„Vissza-"
Ugrás.
„Hozniuk-"
Ugrás.
„A filmet-"
Ugrás.
„Az üzletbe-"
Ugrás.
„Hahaha, tudtam, hogy átugorják az üzeneteimet."
- Gray, azt hiszem, munkát kell keresnünk. – mondta Lyon.
Gray épp az újságot nézte át.
- Tudsz főzni? – kérdezte Gray.
- Nem. – válaszolta Lyon.
- Tudsz vezetni? – kérdezte Gray.
- Nem. – válaszolta Lyon.
- Tudsz kínaiul?
- Wǒ kěyǐ dú, dàn wǒ bùnéng shuō chūlái. (Fordítás: Nem.)
- Inspiráló vezetője tudsz lenni egy csapatnak, amely bel- és külföldi piacokat lát el? – kérdezte Gray. Lyon ezen elgondolkodott egy percig.
- Nem. – válaszolta.
- Várj, ehhez mit szólsz? „Keresünk képesítés nélküli személyt a kozmetikai iparba kísérleti alany munkakörbe." – kérdezte Gray a szóban forgó cikkre mutatva.
- Ez mit jelent? – kérdezte Lyon.
- Kifestenek minket, hogy lássák, jól áll-e. – magyarázta Gray. Lyon levegőhöz kapott.
- Olyan, mint a modellkedés? – kérdezte Lyon valami különös oknál fogva nagyon izgatottan.
- Aha.
- Mindig is úgy gondoltam, hogy jó modell lennék. – mondta Lyon elszállva magától.
- Miből gondolod? – kérdezte Gray.
- Az arccsontom miatt. – mondta Lyon.
- Van odabent csontod? – kérdezte Gray, majd a kezét lassan Lyon arcához nyomta. Az egész ökle besüllyedt az arcába, mire elérte a csontot.
- Aha, tényleg van! – mondta Gray.
A két fiú most a kozmetika épületében voltak, és néhány kérdésre válaszoltak a dolgozónak.
- Vagytok már 18 évesek? – kérdezte a nő annak ellenére, hogy egyértelműen nincsenek.
- Az megfelel, ha voltam már 8 és 10 éves? – kérdezte Gray. A nő sóhajtott.
- Gondolom, igen. Lépjetek be a sminkfülkébe! – mondta.
- Üljön nyugodtan, nézzen a piros pontra, és csücsörítsen! – mondta a gép.
A fiúk így tettek.
Azután a gép sminket nyomott az arcukba. Lyonnál ez még egész jól ment, de Graynek túl sok volt, és üvöltve leesett a padlóra.
Mikor végeztek, Lyon kilépett a fülkéből, és megnézte magát a tükörben.
- Hé, nem is rossz! Szép vagyok~ - mondta a sminkkel fedett arcát csodálva, majd megfordult, és felsikított, mikor meglátta Grayt.
Gray arca nagyon csúnyán feldagadt, a smink pedig kaotikusan mindenfelé szétfolyt. A nyáladzó nyelve erőtlenül lógott ki a dagadt ajkai közül.
- ÁÁ, mi történt veled? – kérdezte Lyon.
- Assziszem allergiász vagyok. – válaszolta Gray, és visszaszívott egy kis nyála.
- Hogy lehet, hogy ilyen szép vagy? – kérdezte, majd megint visszaszívta a nyálát.
- Nem tudom, talán azért, mert az én bőröm… Tökéletes! – mondta Lyon kiélvezve a pillanatot, hogy hencegjen a külső adottságaival. Emlékezzünk, hogy jelenleg női sminket visel!
- Assziszem, jobb ha lemoszom. – mondta Gray, majd felkapott egy nedves kendőt, és megtörölte az arcát, amitől a smink még jobban elkenődött.
Valamint valahogy sikerült eltorzítania az arcát is, így a szeme a föld felé nézett.
- Midörtént? – kérdezte. - Miért bámulom a padlót?
A nő korábbról visszajött.
- Jól van, fiúk! Hogy sikerült a teszt? ÁÁÁÁ! – sikított fel, mikor meglátta Gray szörnyen eltorzult arcát.
- El se hiszem, hogy csak öt dollárt adott! Többe került hazafelé a busz. – mondta Gray, a bejárati ajtóhoz vánszorogva.
Megpróbálta kinyitni az ajtót, de valami eltorlaszolta. Nagy nehezen sikerült kinyitnia, és egy hatalmas kupac levéllel találta szembe magát.
- Ha? Na, ne! Még több levél a Video TK-tól. Nyakig ülünk a pácban. El kell dugnunk, mielőtt Ur hazaér! – mondta Gray aggódvda.
A telefon hirtelen csörgött, Gray pedig felvette.
- Igen? – válaszolt Gray.
Ur volt az.
- Kicsim, valami baj van? Jelzett az sensei megérzésem. Érzem, hogy baj van. – kérdezte majdnem teljesen érzelemmentesen.
- Baj? – kérdezte Gray idegesen nevetve. - Dehogy, minden tökéletes. Szia! – mondta gyorsan.
- Most hazudsz? – kérdezte Ur ismét unottan. Gray megint idegesen nevetett.
- Ugyan, dehogy! – mondta.
- Értem, hazudsz. Azonnal megyek. – mondta Ur, majd letette.
Gray szemei tágra nyíltak, ahogy lerakta a kagylót.
- Ur hazafelé tart. Most. – mondta.
- Mit csináljunk? Mondjuk meg az igazat, és vállaljuk a következményeket? – kérdezte Lyon.
- Mi ütött beléd, hogy folyton őszinte akarsz lenni? - fakadt ki Gray.
- Nem, kell egy példány a Vasúti aligátorokból. Tudom már! Le fogom tölteni. – mondta Gray, mire Lyon elszörnyülködött.
- GRAY! Nem lopnál négykerekűt, nem lopnál női pénztárcát, nem lopnál mobiltelefont, a kalózmásolat LOPÁS! – kiáltotta Lyon.
- Tudom, és nagyon sajnálom. – mondta Gray szégyenében lehajtva a fejét.
- Egyébként van egy jobb ötletem. – mondta Lyon vigyorogva.
- Buta, kétségbeesett és aligha húz ki minket a pácból? – kérdezte Gray nagyon gyorsan.
- Igen! – válaszolta Lyon legalább olyan gyorsan.
- Ráadásul nagyon ciki?
- Csak ha elszúrjuk.
- Valószínű, hogy elszúrjuk?
- Lehetséges.
- El tudtad volna mondani, mialatt feltettem ezeket a kérdéseket?
- Egész biztos.
- Akkor nekifogunk?
- Jobban tennénk.
Ur mágikus négykerekűje beparkolt a ház elé.
Szigorú tekintettel elhaladt a postaláda mellett, majd hirtelen megállt.
Aztán leguggolt, és szimatolt a levegőben, mint egy véreb, aki szagot keres. A nyom egyenesen a postaládához vezette. Mikor kinyitotta, számtalan levél zuhant a lába elé. Mikor felvett egyet, és elolvasta, az arca dühvel telt meg.
- Pont ezt éreztem! Most ellátom a bajotokat! – kiáltotta.
Gray és Lyon felriadt, már épp a DVD-t tették a tokjába.
- El kell jutnunk a Videotékáig, mielőtt Ur szétrúgná a fenekünket! – mondta Gray, majd a két fiú kirohant a hátsó ajtón a kerítés felé. Ur pont ekkor rontott be az ajtón.
- Most éppen mit követtetek el? – kiáltotta. A kettő rémülettel telt el.
- Egy tapodtat se! – kiáltotta feléjük rohanva.
- Siess! – mondta Gray, ahogy átmásztak a fakerítésen.
- Mégis hová mentek? – ordított utánuk Ur, és könnyedén átugrott a kerítésen.
- Ne merjetek elfutni előlem! – kiáltotta a nyomukban.
Ahogy a fiúk átfutottak valaki udvarán, fellöktek egy napernyőt, egy grillsütőt, egy asztalt és egy fűnyírót.
Ahogy Ur követte őket, felugrott az ernyőre, majd leugrott egy szaltóval, elhajlott az asztal sarkától, a grillsütőt gördeszkaként használva átrepült a levegőben, legurult a székről, és tökéletesen ért földet a lábán.
- Azta! – sóhajtotta a két fiú a mesterük akrobatikáját figyelve, majd átugrottak egy újabb kerítésen egy udvari medencébe. Átugrottak egy napozó férfin, aki egy gumimatracon lebegett, és kisodorták a medence szélére, majd egy újabb kerítésen távoztak. Ur szorosan a nyomukban volt átugorva a férfi feleségének fején.
Ahogy a fiúk átugrottak, egy trambulinon értek földet csökkentve az esést.
Ur máris ott volt mellettük üvöltve, akár egy tigris.
A fiúk sikítottak, és leugrottak a trambulinról maguk felé húzva, amitől Ur arccal a földre hullott.
A fiúk megálltak, hogy megnézzék a mesterüket.
- Ur? Jól vagy? – kérdezte Gray.
- Ellátom a… - mondta Ur, de a fű elnyomta a hangját.
- Mit mondtál? – kérdezte Gray reménykedve.
- Ellátom a bajotokat! – kiáltotta Ur most már felemelt fejjel.
A fiúk sikítottak, és tovább menekültek.
Átugrottak egy újabb kerítésen, ám most szemtől-szembe kerültek egy nagy, dühös kutyával, akit egy kötél tartott vissza. Óvatosan, a kerítéshez simulva elsétáltak, a szemük sarkából figyelve, amint a kutya szüntelenül ugatott rájuk. Gray észrevette, hogy a szög, ami a kutya kötelét tartja, ki fog jönni a földből.
- Gyorsan! – mondta, és kiugrottak egy lyukon a kerítésen.
Ur ekkor ugrott át a kerítésen magára terelve a kutya figyelmét pont, mikor a szög kiesett.
A fiúk lefagytak, mikor hallották Ur sikolyát.
- Gray! Segítenünk kell neki! – mondta Lyon.
- Nem is tudom, talán nem esik baja… - mondta Gray idegesen nevetve.
- GRAY FULLBUSTER! Egy szörnyeteg rátámadt a tanárunkra! Vállaljuk a következményeket, és segítsünk rajta! – vitatkozott Lyon.
- Igen, bo-bocsáss meg, igazad van. – mondta Gray elnézést kérve, ám ekkor az ugatás megszűnt.
- Egy pillanat! Mi ez a nagy csend? – kérdezte.
Egy idegölő pillanatig a kerítést bámulták.
Aztán Ur hirtelen áttört a kerítésen, a kutyán lovagolva.
Gray és Lyon sikított egyet, majd ismét futottak az életükért kerítésről kerítésre ugorva, míg Ur és a kutya szimplán áttört rajtuk.
- Álljatok meg! – kiáltotta Ur.
Gray és Lyon meg is állt, és kettéváltak, de Ur nem állt meg akkor sem, mikor már túlhaladt rajtuk. Tovább pusztították a kerítéseket, míg végül egy téglafalba nem ütköztek, ezzel Ur és a kutya is elvesztette az eszméletét.
A két fiú egy pillanatig nézte őt, majd elfutottak.
A két fiú berontott a Lézer Video üzletébe, teljesen kimerülten a kergetőzéstől.
- Elég a levelekből! Elég a levelekből! – lihegte Gray.
A boltos felnézett az újságból.
- Áh, a jégmágusok! Épp ideje, hogy eljöttek! Ugye elhozták a pénzemet? – mondta vigyorogva.
- Még annál is jobbat hoztunk, Larry. – mondta Gray elolvasva a névtáblát. - Nálunk van a DVD.
Odaadták Larrynek a DVD-t.
- Nem baj, ha ellenőrzöm, hogy valódi-e, ugye? Legutóbb egy darab jég volt. – mondta Larry.
- Csak tessék! – mondta Gray.
Ő és Lyon kacsintottak egymásra, ahogy Larry betöltötte a DVD-t a lejátszóba, a pult szélén ülve.
A képernyőn megjelent egy egyértelműen házi készítésű verziója a filmnek.
- Dada dada! Vasúti aligátorok! – mondta Gray egy jégből készült táblát tartva, amire a film címe volt írva filctollal.
- Jaj, ne! Aligátorok vannak a vonaton. – mondta Lyon egy hóból és jégből készült bajuszt viselve, és a háttérben lévő aligátorra mutatott (ami egy nagy jégtömb volt egy vonatos képpel rajta).
Lyon dinamikus jégmágiája miatt az aligátor valóban mozgott, és nagyon hasonlított egy igazira.
Ha nem lett volna nyilvánvaló, hogy jégből van.
Aztán Lyon tettetni kezdte, hogy megveri az aligátort, majd felemelte, és eldobta.
- Hála az égnek, nincs többé aligátor a vonaton! – mondta letörölve az izzadtságát.
A jégaligátor, miután nem tudta, mi legyen, elsétált Lyon mögött, miközben ezt mondta.
A jelenet majd egy naplementés háttérre váltott.
Gray és Lyon háttal álltak a kamerának a karjaikkal maguk körül, hogy úgy tűnjön, valaki megöleli őket.
- Köszönjük, hogy megmentettél minket az aligátoroktól. – mondta Gray női hangot imitálva.
A két fiú cuppogó hangokat kezdett kiadni, hogy úgy tűnjön, aki eddig ölelgeti őket, most már csókolgatja is.
Aztán a képen megjelent a stáblista, ami szintén jégből volt, és filccel írtak rá, miközben Gray és Lyon újra és újra azt énekelte, hogy „Vasúti aligátortámadás".
Minden név a stáblistán vagy „Gray Fullbuster", „Lyon Vastia" vagy „Jég" volt.
A 'film' befejeződött.
Larry nem tűnt lenyűgözve.
- Remélem, ez csak vicc. – mondta unottan.
- Jó ég! Min buktunk le? – kérdezte Gray.
- Öcsi, öt perc az egész, és csak ti vagytok a stáblistán. – magyarázta Larry.
- Mondtam neked, hogy írjunk oda más neveket is! – suttogta Lyon.
- És ők vigyék el a pálmát? – suttogta Gray.
- Ezt semmiképp sem fogadhatom el. Adjátok ide az igazi DVD-t most rögtön! – mondta Larry.
Gray és Lyon térdre borult, és elkezdtek sírni.
- Nem lehet! Azzal vágtuk fel a pizzát, összekarcoltuk a dörzsszivacs rossz felével, aztán bedobtuk a konyhamalacba, kérlek, ne mondd el Urnak! – szipogták.
- Már úgyis tudom. – mondta Ur hirtelen a fiúk mögül, és úgy tűnt, semmi baja sincs.
A két fiú sikított, és egymásba kapaszkodtak félelmükben.
- Mennyibe kerül a DVD? – kérdezte Ur nyugodtan.
- 25 ékkő. – válaszolta Larry.
- Mi? Otthagytam a munkát és kutyaháton űztelek végig titeket a szomszédságon 25 ékkő miatt? – kérdezte Ur.
- Nem mertük megmondani. – mondta Gray, ő és Lyon is lehajtották a fejüket.
- Aw, butuskáim! Akármit tesztek, mindig szeretni foglak titeket. Gyertek ide! – mondta Ur, és megölelte őket.
- És most had fizessem ki! – mondta előhúzva a tárcáját.
- Látod, Lyon. – mondta Gray, miközben Ur fizetett. - Mindig igazat kell mondani, és vállalni kell a következményeket.
Lyon csak bámult, amikor a szavait ellen használták.
Aztán karba vágta Grayt.
- Gyertek, menjünk haza, ördögfiókák! – mondta Ur, és elindult kifelé.
- Egy pillanat! – mondta Larry. - Ott van még a késedelmi díj.
- Hát persze! És mennyibe fog kerülni? – kérdezte Ur.
- Lássuk csak… - mondta Larry a számítógépet nézve.
- A három hónap és három nap késedelem… ez összesen 700 ékkő. – mondta.
Ur kikerekedett szemmel pislogott. Huszonöt ékkövet még meg tud spórolni, de 700-at egész biztosan nem.
Aztán nevetni kezdett.
- Látjátok, fiúk, az életben néha vállalnunk kell a tetteink következményeit. De néha inkább el kell futni! – kiáltotta.
Felkapta a két tanítványát, és kirohantak a boltból, míg Larry utánuk kiáltozott.
- Soha nem mentünk vissza oda. Egyre több levelet küldtek, de mi csak eltüzeltük őket, aztán elköltöztünk, így nem kellett foglalkoznunk velük. Mostanra már nagyjából nyolcmillióval tartozhatunk. – fejezte be Gray.
Juvia csak bámult a szerelmére, teljesen elmerülve a sztoriban.
- Mit csinált Gray-sama a hamis filmmel, amit Lyon-samával készített? – kérdezte Juvia.
- Nem kaptuk vissza, szóval nem hiszem, hogy ráteheted a kezed, és hozzáadhatod a 'Gray-sama gyűjteményedhez'. – mondta Gray.
- Ki mesélt Gray-samának Juvia 'Gray-sama gyűjteményéről'? - kérdezte Juvia pánikolva.
VÉGE
Igazság szerint nem vagyok nagy Gumball-fan, de ezt a részt pont láttam, és Gray és Lyon átiratban nagyon vicces!