Sasuke és Naruto egy gyönyörű éjszaka után, még nagyban aludtak a hálószobában. Megszólalt az ébresztő, de még mielőtt a szőke felébredt volna, az Uchiha fiú szépen lecsapta azt. A feketehajú csak nézte a még mélyen álmaiba kapaszkodó szerelmét, de hirtelen az álomszuszék Naruto összeráncolt szemöldökkel nyögdécselni kezdett.
~Rosszat álmodik?~ kérdezte magától Sasuke. Naruto még szavakat is motyogott, mire a hollóhajú még jobban hegyezte a fülét, hátha megtud valami fontosat.
-Ne-ne-menj-Sasuke. Maradj-velem. Miért-hagysz-egyedül? - Motyogott a szőke. Még egy pár halkabb szó, majd Naruto kapálózni kezdett, az álmok nem hagyták szabadulni. Már hangosan kiabálta Sasuke nevét és az egyik pillanatban kipattantak a szemei, majd hirtelen felült. Kapkodta a levegőt, szíve kiakart ugrani a helyéről, könnyei meg záporként hullottak a takaróra, benedvesítve azt. Hányinger kerülgette és egy aggódó arcot látott maga előtt. Sasuke nem szólt egy árva szót sem, inkább szavait tettekbe formálta meg. Narutót szorosan magához ölelve simogatta annak hátát, halk bátorításokat súgott a fülébe. Hagyta, hadd sírja ki magát szegény fiú.
~Valami nagyon rosszat láthatott, ha ennyire megrémült. Lehet, hogy a balesetről törtek rá az emlékek? Nem, nem hiszem, hisz a nevemet mondta. De akkor mégis mi történhetett? Talán én tettem vele valamit?~ Sasukét gyötörték ezek a gondolatok, amíg Naruto zokogott. Amikor végre a hiperaktív szőke ismét rendesen lélegzett, és volt ideje letörölni a könnyeit, ránézett vigasztalójára. Sasuke csak meredt maga elé, nézte a nagy semmit, szemmel láthatóan mélyen gondolataiba merült.
-Sa-Sasuke? - Hívta Naruto szerelmét, de az még csak nem is pislogott.
~Na most vagyok nagy bajban. Föld hívja Sasukét, válaszolj! Hát igen. Ez az én Sasukém, na de már befejezhetné a gondolkodást, hisz itt ülök mellette és csak rá várok. Hallasz, Sasuke?~ mélyedt Naruto kellemes gondolataiba, de gyorsan kizökkent, amikor az álma köszöntött vissza elméje mélyéről. Rámen-fanatikusunk ismét könnyeivel küszködött, próbálta lenyelni bánatát, több-kevesebb sikerrel.
-Naruto, jobban vagy? - Kérdezte az Uchiha. ~Hát hogy lennék, ha ilyen pofával kérded? Maszkot vettél fel. Ha menekülni próbálsz valami elől, mindig ezt csinálod. Lehet, hogy az álmom beteljesül? NEM! Nem engedhetem. Kérlek maradj velem.~ Naruto éppen próbált odasimulni Sasuke mellkasához, amikor az Uchiha felállt és egy szó nélkül kiment a szobából, nyílegyenest a konyhába.
Kopogtattak az ajtón. Mikoto asszony jött, mire mind a két fiú azt hitte csak sima látogatást tesz, mint mindig. Ám ez alkalommal más volt a helyzet.
-Sasuke gyere a családi házba. Az apád és a bátyád hazajöttek.
Naruto kilépett a szobából és a konyha ajtajából figyelte, ahogy Sasuke arckifejezése még sötétebbé válik.
-Köszönöm anya, azonnal megyek. - Mondta halkan Sasuke. Düh és szomorúság keveredett a hangjában. Naruto nem értette párja miért szomorú, hisz ismét láthatja bátyát, akivel már lassan fél éve nem beszélt. Mikoto meglátta Narutót az ajtóban, majd odafordult hozzá és kedvesen megszólította.
-Naruto, szeretném ha te is eljönnél. Biztosan kíváncsi vagy a család másik felére. Sasuke bemutat majd nekik. - Fordult Mikoto Sasuke felé. - Ugye, kisfiam?
Válasz nem érkezett. Sasuke csak fogta magát és elment Naruto mellett egy szót se szólva hozzá. Visszament a hálószobába, hogy majd ott átöltözik és elmegy a családi házukba. De egy sárga színű hajkoronával megáldott dühös fiú nem engedte.
-Mond meg nekem, mégis mi a bajod? - Morgott Naruto.
-Ugyan ezt kérdezhetném én is. Mégis neked mi a bajod? Talán problémád van velem? - Halkan monda ezeket a rövid mondatokat, lehetőleg, hogy anyja ne hallja meg.
Naruto elkerekedett szemekkel nézett élete szerelmére. Nem értett egy árva kukkot sem.
-Sasuke mégis mi van veled? Olyan durva vagy velem. Valami rosszat tettem? - Naruto már lassan kezdett ismét sírni, amikor Sasuke odalépett hozzá, megfogta a két karját és mélyen a szemébe nézett.
-Reggel egy picivel előbb ébredtem mint te, ám arra lettem figyelmes, hogy rosszat álmodsz. Gondoltam, hallgatózok egy kicsit, hátha a balesetről tért vissza pár emlékkép. Mégis más ok volt. A nevemet mondogattad és azt hogy ne hadjalak egyedül. Mégis mit vétettem ellened? - Az utolsó mondat halkabb volt, szinte suttogó.
-Én-én azt álmodtam, hogy magamra hagysz. Egyedül voltam a sötétségben, és hiába kerestelek, nem találtalak semerre. Féltem, ismét elveszítelek, ugyanúgy mint a baleset után. Féltem, nagyon féltem. - Eddig bírta Naruto könnyek nélkül. Eltörött a mécses, de ezek a könnyek már a megkönnyebüléstől hullottak.
Ebben a pillanatban jutott mind a kettejük eszébe, Mikoto még a házban van. Kisiettek a konyhába, de az Uchiha asszonynak se híre, se hamva.
-Már biztosan vissza ment a nagy házba. - Mondta Sasuke, de inkább magának.
Tíz perc sem kellett, a már nyugodt szerelmesek eljutottak a családi ház bejáratához. Még mielőtt Sasuke kinyitotta volna az ajtót, nyelt egy hatalmasat. Mikoto már várta a fiúkat és beinvitálta őket a nappaliba. Itachi és Fugaku ott ültek az asztalnál. Sasuke végig nézett rajtuk, jól felmérte a helyzetet, majd lassan letelepedett az asztal másik felére, Narutót maga mellé ültetve. A két Uchiha férfi összenézett, nem tudták hogy a kicsi Sasuke miért hoz egy idegent a családi összejövetelre. Kérdésüknek Fugaku hangot is ad.
-Sasuke, mégis ki ez? Tudhatnád, hogy idegeneket nem hozunk a családi összejövetelekre. Akkor ő mégis mit keres itt?
-Lehet, hogy apa kérdése kegyetlen, de viszont jogos. - Jött a felvilágosító válasz Itachitól.
-Ő is a családhoz tartozik. Már elég régóta, csakhogy tik sosem vagytok itthon, így nem is tudjátok a fejleményeket. - Sasuke hangja elcsendesedett, mintha úgy tűnt volna el, mint a cigaretta füstje a szélben.
Naruto csak értetlenül nézett végig a család minden tagján. Itachi és apja csak mint két szobor ültek az asztal egyik felén. Mikoto az asztal végében foglalt helyet, és idegesen fészkelődött, majd egy pillanat alatt lenyugodott, amikor Fugaku ismét megszólalt.
-Hogy érted ezt, Sasuke? Csak egy né lehet a családnak a tagja, ha rólad van szó. Csakis a feleségedet hozhatod ide, senki mást.
Sasuke keze ökölbe szorult az asztal alatt. Nem akart kijönni a sodrából, de már nem bírta sokáig. Ha hamarosan nem engedi ki a gőzt, abba beleőrül. Naruto végre felfogta. Csak egy tüskének érezte magát az Uchiha család körme alatt. ~Hát persze. Mégis hogy képzelhettem én ezt? Én, mint a nagy Uchiha család tagja? Mégis mi járhatott az eszemben ekkor? Nekem itt nincs helyem, nem ide tartozom. Sasuke apjának és bátyának tökéletesen igaza van. Nem maradhatok itt tovább. Most azonnal vissza is megyek anyámékhoz, és ide többet nem jövök. Nem okozok több gondot.~ Naruto ezzel a gondolattal felállt az asztaltól, kiérdemelve néhány meglepődött pillantást.
-H-hova mész, Naruto? - Kérdezte Sasuke félve, hátha a válasz rossz lesz. Hát rosszabb lett mint azt várta.
-Haza, anyuékhoz. Nem okozok több gondot az Uchiháknak. Így is csak egy kolonc vagyok, és ezért bocsánatot szeretnék kérni. Tovább nem is zavarom önöket. - Ezzel Naruto befejezte a beszélgetést. Sasuke hiába kiabált utána, a szőke kiment az utcára és a régi lakásuk felé vette az irányt. A közös házban, csak pár ruha volt hozva, amit Naruto inkább otthagyott, nem akart még egyszer visszamenni.
Sasuke végre beérte szerelmét. Megragadta a szőke csuklóját, majd egy határozott mozdulattal magához rántotta. Erős karok fonódtak Naruto derekára, melyek még véletlenül sem voltak hajlandóak engedni szorításukból.
-Hát igen. Az álmom máshogy vált valóra. Nem te mentél el, hanem én megyek el. Jobb lesz így. Sokkal jobb. Most hogy belegondoltam a helyzetembe, nem is tudom honnan jött ez az ötlet, hogy én valaha az Uchiha családhoz tartozhatok. Csak most döbbentem rá, mekkora egy idióta is vagyok valójában. Apádnak tökéletesen igaza va... - Naruto mondatát már nem bírta befejezni, mert forró ajkak tapasztották be az övéit(tökéletes módszer, ha elakarsz valakit hallgattatni xD). Igen hosszú ideig maradtak így, míg végül Narutonak sikerült ellöknie Sasukét.
-Hagyd abba. - Szólalt meg egy rideg hang Sasuke háta mögött. Itachi próbálta menteni a menthetőt. Nem volt más választása, azzal a tervel az agyában ment oda Narutóhoz, hogy majd megszeretteti magát a hiperaktív szőkével, és így elbírja szakítani Sasukétol. Valamivel azonban nem számolt a tervezés alatt. Az Uzumaki fiú nagyon aranyosan nézett Itachira, aki majdnem elpirult a hirtelen ért információ súlya alatt. ~Naruto cukibb mint hittem. Otouto, jó a válogatóképességed, csak az a baj, hogy akit választottál az fiú.~ Ezekkel a gondolatokkal küszködve hajolt egészen közel áldozatához.
-Menj a közeléből, Itachi! - Kiabálta Sasuke bátya felé, aki ügyet sem vetett öccsére.
-Sajnálom, hogy problémát okoztam. Sasukeval nincs semmi köztünk mostantól kezdve. - Ellépet Itachi mellől és Sasuke felé fordult. - Szólhattál volna, teme. Hazudtál és ezért mélyen megvetlek. Nem is, inkább gyűlöllek. Hazug alak vagy. - Naruto sírni kezdett, a feje is fájt, így fordult egy nagyot és haza indult. Szíve sajgott a kiejtett hazugságok miatt, amiket Sasuke fejéhez vágott. Jól tudta a szőke, ezek után vége mindennek, a nagy szerelem ami éltette nincs többé. Befordult egy utcán, de azt sem tudta hol van. Körülnézett, nincs-e valaki a közelben, majd amikor megbizonyosodott arról, biztonságban van a kíváncsi tekintetek elől, könnyeit szabadon engedte. Nem adott ki hangokat, csak hagyta a sós cseppeket végigfolyni a reggeli hidegtől kipirult arcán. Kushina éppen bevásárolni volt, amikor befordult ugyanabba az utcába, ahol fia is tartózkodott. Meglátta az ismerős színű hajkoronát, és rögtön észrevette ki is az.
-Naruto, mit keresel te itt?
A nevén szólított felismerte a hang tulajdonosát, és lassan feléje fordult.
-A-anya... Én... - Ennyi. Más nem préselődött ki a fáradt ajkakon. Kushina rögtön letette a műanyag zacskókat és szorosan magához ölelte fiát.
-Apádnak igaza volt. Nem lett volna szabad elengednem téged az Uchiha házba. Bocsáss meg nekem, Naruto. - A rámen-mániás eddig bírta. Most már biztonságban a meleg anyai ölelésben, végre hangot adott a könnyeknek, melyek már hangos zokogásba csaptak át. - Gyere menjünk haza. Vettem rament, meg mindenféle finomságot. Otthon letusolsz, megszárítkozol, utána eszünk kettesben, majd ha akarod elmondod mi történt, vagy ha nem akarod, akkor alszol egyet. Rendben?
Naruto csak bólintott egyet fejével, ezzel jelezve megértette az előbb mondottakat. Uzumaki asszony összeszedte a zacsikat és fiával együtt haza indultak.