Milyen sötét van itt. Miért is van ez így? Áh... Már értem. Meghaltam. Halott vagyok és most a sötétség ölelt magához. De hogy kerültem ide? Ja, igen. Sasukéval vívtam az utolsó csatámat, és vesztettem. Semmire sem emlékszek róla. Se az arca, se a mosolya, se a sértései nem villannak be. Ez fáj. Legalább egy pici kép lenne róla, de hiába kutatok, semmi. Sasuke, te is halott vagy? Vagy Sakura-chan megmentett? Hát, igen. Sakura-chan előbb választaná Sasukét, mint engem. Jobb is így. Ha nem élek, nem leszek köztük és boldogabbak lesznek együtt. De... Várjunk csak... Mit is mondott Sasuke, mielőtt átdöftük egymáson a jutsuinkat? Valamit motyogott... Könnyes volt az arca... És... És... "Szeretlek" Hogy mi? Neeem, ő ilyet nekem soha sem mondana, vagy mégis? Ez az egy emlékem legalább megmaradt. Könnyebb lesz elviselni ezt a feketeséget, ha van egy fényt adó emlék. Meg itt van még a 7es csapat csoportképe is. Jajj de viccesek voltunk. A régi szép, együtt töltött napok. Iruka-sensei? Mosolyog rám, és Kakashi-sensei is. Ott van még Sakura-chan, Kiba és Shikamaru is. Choji, tedd le azt a chipset, még gyomorrontásod lesz. Hinata meg mindig olyan vörös lett, amikor velem beszélgetett. Hehe, de vicces volt őt nézi ilyenkor. Neji is ott van, meg bilifejű, Shino és az egész falu. Mindenki mosolyog rám. De hát ők mindig kitaszítottak, és féltek tőlem a róka miatt. Most mégis a mosolyuk a napnál is melegebb. Olyan pici dolog az a görbe vonal az arcon, de nekem az életemnél is fontosabb. Igen, fontosabb. Látni akarom még egyszer azokat a pici, majdnem láthatatlan görbe vonalakat. Látni akarom, nem akarok meghalni. Még nem! Várnak rám, és ebben biztos vagyok. Fény...? Valaki a nevemen szólít. Olyan ismerős ez a hang. Mint egy kellemes dallam, amit a szél suttog. Sakura-chané másmilyen, de akkor mégis ki? Ki akarja, hogy éljek? ... Ismét Sasuke könnyes arca villant be. Állj! Mit mondott az aki szólongat engem? "Usuratonkachi, gyere haza!" Jéé, ilyet csak...
-SASUKE! - Ült fel Naruto, kapkodva a levegő után.
-Dobe, meddig akartál még megvárakoztatni minket? Majdnem megállt a szíved, te hülye. - Morgolódott idegesen az Uchiha.
Naruto semmit sem mondva, rögtön megfogta dühös barátja arcát és egy csókot adott neki kárpótlásul. Sasuke meg nem is zavartatva magát, visszacsókolt.
Tsunade bejelentette a falu lakosainak, hogy a hatodik hokage él. Naruto hallotta a nagy hangzavart, és látni akarta a falusiakat. Megkérte Sasukét, hogy segítsen neki lemenni. Az Uchiha először nem engedelmeskedett, de végül megenyhült a szíve. Narutót mindenki egy nagy mosollyal fogadta. A szőke válasza, mielőtt elájult volnaű, ennyi lett:
-Végre itthon vagyok.