A következő történet Magyarország első Star Wars témájú szerepjátékoldalán játszódott le. Decay of the Force - Az Erő alkonya
Név: Johnatan „John" Self
Faj: Ember (corelliai)
Nem: Férfi
Kor: 39
Kaszt: Katona
Beszélt nyelvek: Galaktikus közös (corelliai akcentus)
Jelleme: Bátor, és határozott. A CorSecnél töltött éveknek hála remek csapatjátékos, és megtanult bízni társaiban - főleg Reznovban és a későbbiekben hozzácsapódott Antropovban. Századosként felelősségteljes feladatot látott el, és egyszer sem hátrált meg a kihívások elől. Felettesei szerint rendkívül megbízható tiszt volt, jól terhelhető, és stresszhelyzetben is megállta a helyét. Megveti azokat az embereket, akik ártatlanokat mészárolnak, és nem tűri közelében a nők elleni erőszakot. Becsületes embernek tartja magát, és kedveli az olyan embereket, akikben vele megegyező tulajdonságokat fedez fel. A rendszeres testmozgás és az egészséges életmód nagyon fontos számára. Tisztában van saját testi adottságaival, ettől kicsit beképzelt, és nagy az önbizalma. Imádja a nőket.
Magas intelligenciahányadossal rendelkezik, ami mellé majdnem fotografikus memória párosul. Ez egy áldás, és egy átok szerinte.
Fóbiák, betegségek, félelmek és sérülések: Hipochonder, bemeséli magának a betegségeket, és rögeszmésen keresi magán a tüneteket - gyakran sikerrel. Addig nem nyugszik meg, míg meg nem vizsgálják. Enyhe baktériumfóbiában szenved, ami kimerül abban hogy ha teheti, kerüli az érintkezést a számára gusztustalannak vélt dolgoktól. Ez a fóbiája a kalaanon töltött idő alatt fejlődött ki, hála a mostoha körülményeknek. Fél a pókoktól.
Jobb térde erősen károsult a Corellia feletti ütközetben, és csavarok tartják össze. Felépült belőle, képes normálisan járni és futni, de egy idő után piszkosul fáj neki. Bal vállán és a mellkasa bal oldalán hegek vannak.
Kinézet: 178 magas, fehér bőrű, barna szemű és ugyancsak barna hajú corelliai férfi. Testalkata izmos, jó kiállású, magabiztosságot sugároz. Arca többnyire enyhén borostás, haja félhosszú és előfordul hogy elfekszi, de piszkosul jól áll neki. Általában sötétkék farmerját, valamelyik galléros pólóját, fekete bőrdzsekijét, és fehér Corelldias márkájú cipőjét hordja. Ha süt a nap, napszemüvegét is felveszi.
Felszerelés: Civil ruhák: Corelliai divatos világoskék színű kopottas farmer, sötétkék színű farmer, különböző színű csíkos mintájú galléros illetve sima pólók, fekete színű corelliai bőrdzseki, 3 pár sportcipő, 1 pár félcipő, katonai bakancs, szabadidőruhák, edzőruhák, 1 hétre elegendő BDU különböző terepekre, díszegyenruha, corelliai szabású fekete öltöny, fehér, fehér alapon fekete vékony csíkos, szürke, fekete ingek, fekete, fehér nyakkendők, „Corellia" márkájú napszemüveg, szerszámos öv (pár tartórekesz az övön), fegyvertok, indítóhenger, személyazonosító kártya, komlink, 3 napra elegendő koncentrált élelem, 4 energiacella, DL-44-es sugárvető, katonai kés, egy ezüst színű öngyújtó N.S monogrammal, ami az apjára, Nigel Selfre utal, és nem Nar Shaddaara.
Űrhajó: Egy YT-2400-as corelliai teherhajó, a Seft.
A Birodalmi megszállás alatt álló Kalaan
Az ellenállás nem hasztalan
Hideg, hátborzongató szél fújt végig a szétbombázott kis település főterén. A kiégett városháza előtt egy nyolc fős kivégzőosztag sorakozott fel. Arctalan katonák voltak, rohamosztagosok. A Birodalmi Megszálló Erők terror különítménye. A lépcső tetején egy hadnagy állt, peckesen. Egyenruhája mocskos volt, és cseppet sem úgy festett, mint a propagandafilmeken. Azokon a harctereken mindenki csillogott, de ez a hadnagy, ezek a rohamosztagosok úsztak a mocsokban. Hiába, ők is csak emberek.
A kivégzéshez felsorakoztatott kalaani non-humán őslakosok, nők, gyerekek, öregek... Most feltekintettek, és kivégzőik sisakvizorába bámultak.
- Fegyvert váll-hoz! - Kiáltotta a hadnagy.
A rohamosztagosok egy emberként mozdultak, ahogy megemelték fegyvereiket.
- Célozz!
És ők céloztak.
- T...
A hadnagy úr torkán ragadt a szó, ahogy egy sugárnyaláb a mellkasába csapódott, és szétégette a szívét. A rohamosztagosok sem jártak sokkal jobban. Mindenfelől lőttek rájuk! Viszonozták a tüzet, de hiába. Sorra hullottak, míg végül egytől-egyig mind meghaltak. Hiszen csak emberek voltak. A Császárba és a Birodalomba vetett hit, még egy sugárlövedéket sem állított meg. A non-humán őslakosok éljenzésben törtek ki, mikor végre megpillantották megmentőiket. Azonban nem volt idő ünneplésre, mert máris a nyakukon voltak. A támadók eloldották a megkötözött lényeket, aztán egy átalakított tehersikló lebegett a főtérre. Betessékelték az őslakosokat, majd ők maguk is beszálltak a gépbe. A pilóta kakaót adott, és eltűztek mielőtt a Birodalmi erősítés befuthatott volna. Nem sokon múlt.
Elhagyott katonai létesítmény, Kalaania hegység
Egy átalakított tehersikló közelítette meg az egykor szebb napokat is látott Kalaani Légtér és Űrvédelem K-SD-23-as fedőnévvel ellátott légvédelmi komplexumát. Bár a komplexum már vagy 30 éve nem üzemel, a háború után remek búvóhellyé vált a fővárosi ellenállók számára. Nincsenek tán ötvenen sem, de piszkosul elszántak. És a számuk nő. Minden egyes rajtaütés után.
A pilóta a gép külső reflektoraival jelzett az őrszemnek, aki kinyitotta a bázis fő hangárát. Az ósdi szerkezet csak lassan működött, és a visszacsukása sem ment sokkal gyorsabban. Miután a szállítóhajó leszállt, a hangárajtó komótos tempóban, és igen hangos nyikorgó hangok kíséretében összezárult. A pilóta lenyitotta a rámpát, aztán a rajtaütést végrehajtó brigád lekísérte a kiszabadított non-humánokat a fedélzetről.
Az őslakosokat, valamint a megsérült ellenállókat a gyengélkedőre kísérték, a többiek pedig egy kiadós tusolást követően pihenni tértek. Egyedül az egység "parancsnokának" volt némi dolga, mielőtt kipihenhetné egy nehéz nap fáradalmát...
... John Self nyugalmazott CorSec századosnak, a kalaani ellenállás talán legnagyobb fenegyerekének.
De ki is ő valójában?
John propagandacélokra felvett ökörségei [Soha nem került az emberek elé, és nem a Birodalmi cenzúra miatt.]
- A Nevem John Self. És ellenálló vagyok. - Mutatkozott be ez a kissé zilált barna hajú, de kétségtelenül nagyon jóképű, borostás fickó. - Régen századosnak is hívtak. Igen... Corellián. CorSec tiszt voltam, és védtem a bolygót, az olyan galád férgektől, mint Palpatine. Ő sem jobb mint a többi kalóz, akikkel elbántunk annak idején. Na jó, talán nincs olyan szájszaga, de ezek a köpenyek! Az ember azt hihetné, hogy nincs is más ruhája. Talán ki se mossa őket. Pfúj. - Vágott egy grimaszt, aztán beleröhögött a kamerába. - Főnök, ez nekem nem megy.
- Johny, szedd már össze magad.
- Jól van, jól van...! De ugye összevágjátok majd? Úgy értem ezeket kivágjátok ugye?
- Hát persze. De beszélj már!
- Szóval. Ellenálló vagyok.
- Beszélj arról, hogy miként kerültél ide!
- Áh! Hogyan? Corellián csúnyán kitoltak velem. Elvesztettem a rendfokozatom, a lakásom, az autóm, a nőm... Mindent. Így eljöttem hazulról. Voltam mindenfelé, és végül hosszas bolyongás után eljöttem ide.
- Rossz ötlet volt.
- Maga nem járt még Nar Shadaan. Szóval ott tartottam, hogy letelepedtem itt. Volt egy kis vállalkozásom, egy kis közért. Aztán jött a Birodalom, és keresztbe tett rendesen.
A felvételnek vége szakadt egy riadónak köszönhetően. Pár kalaani szürke varjú befészkelte magát a 4-es légvédelmi állás kommunikációs központjába, és valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mindig beindul a sziréna. A felvételt nem folytatták.
John unott arccal lépett be Crisnor irodájába. Crisnor egy két méter magas vörös képű non-humán volt, tipikus kalanni őslakos Az ellenállás hírszerzésének feje. És gyökér. Irodája televolt aggatva újságcikkekkel, képekkel, meg ilyenekkel. A kalaani biccentett Self felé, aztán elmerült a jelentésekben. Ez volt a menet. Várd ki a sorod. A corelliai addig rendszerint az újságcikkeket olvasgatta.
Véget ért a 10 órás háború. A Kalaan-i kormány elnöke James Roslyn az egész bolygó nevében megadta magát a Birodalmi erőknek. Az új Birodalmi kormányzó Alex Lotur.
- A tíz órás háború... - Morogta Self. Még nagyon is jól emlékezett arra a pillanatra, mikor megjelentek az első TIE-bombázó kötelékek az égen. Gyakorlatilag egyetlen nagy átfogó támadással térdre kényszerítették a bolygó haderejét. Hiába történt általános mozgósítás, a birodalmiak órák leforgása alatt hatalmukba kerítették a bolygó összes kulcsfontosságú nagyvárosát. Már nem volt mit megvédeni. John a legjobb amit tehetett, hogy reménykedett. A kevésbé rossz kimenetelben. De a dolgok rosszra fordultak. Nagyon is. Hírek érkeztek. A non-humánok gyűjtőtáborokba kerülnek, ahonnan vagy szállítóhajóra, vagy a kivégzőosztag elé kerülnek.
Iparvidéki zendülés
Az első fegyveres ellenállás a Kala iparvidék munkásai, és a Birodalmi Szárazföldi erők katonái között bontakozott ki. Nem tudni pontosan mi váltotta ki, de eredményes volt. A Birodalmi hírzárlat ellenére a munkások lázadásának híre messzire eljutott. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk. A teljes megsemmisítés elől elbújt katonai egységek, mezőgazdasági munkások, hivatalnokok, a nagyvárosok átlagpolgára. A bátrakat összefogta a közös cél. Többé nem osztották meg őket a társadalmi, és a faji különbségek.
- John, mi a helyzet? - Kérdezte végül a vörös képű idegen.
- Megvan a fickó. Sztem épp most vizsgálja meg Dr. Kattl. - Válaszolta Self, miközben tekintetét levette a cikkekről, és belenézett azokba a vörös szemekbe.
- Szép munka. - Crisnor felegyenesedett íróasztala mögül, és odasétált a corelliaihoz. - És az indítókulcsok?
Self belenyúlt a zsebébe, és a non-humán kezébe nyomta az indítóhengereket.
- Nagyon jó! - Lelkendezett Cris. - De hogy sikerült elrejtenie az indítókulcsokat?
- Lenyelte őket. - Válaszolta John tárgyilagos hangon, aztán elmosolyodott a kalaani döbbent arckifejezésén. - De ne aggódj, már a hajóban visszaöklendezte. Az a dilipilóta egész úton nyafogott a lerókázott üléshuzat miatt. Ha nem hiszel nekem, kérdezd csak meg...
- Hiszek neked... Most tűnés, még ki kell derítenem hol vannak azok a madárkák.
Self biccentett, majd sarkon fordult és elindult hogy megírja a jelentését.
Az "A" hangár zsúfolásig volt összeeszkábált ágyakkal, és egyéb ülő-fekvő alkalmatosságokkal. Kb. 40 embert szállásoltak el az egykor kisebb teherhajónak otthont adó hangárban. Ők szimpla menekültek voltak, nem ellenállók. Nők, és gyerekek. Self átvágott a "sintértelepen", és rákanyarodott a vezérlő folyosójára. Az ő személyi kabinja rögtön az első jobb forduló után következett. Beütötte személyi kódját, és az ósdi duracélajtó félrecsusszant előtte. A corelliai nem habozott, belépett a kabinba és bezárta az ajtót. Ledobta magát az ágyra. Lehunyta a szemét.
- Egy újabb túlélt nap, a pokol szájában... - Morogta csak úgy maga elé. - Mi a francot keresek én itt?
Igazából tudta a választ. Mert a Birodalom tette tönkre az életét.
Mikor a holtak életre keltek Corellián, a CorSec hatalmas emberáldozatok árán tudta csak tartani a fővárost. A Birodalm segített, de az intervenciónak nagy ára volt. Birodalmi fennhatóság az egész szektorban. Jóval erősebb mint azelőtt.
Self flottatiszt volt. A flottának pedig annyi.
Az űrben lezajlott ütközet sem alakult szerencsésen. A CorSec nagyon sok hajót vesztett... A Corellian romboló a III. Gyorsreagálású Csapásmérőegység zászlóshajója darabokra robbant. A százados azon a hajón szolgált, a 'Coronet Green' vadászkötelék parancsnoka volt. Felettese Kovalski őrnagy a kötelékparancsnok.
- Rambo, kitérés jobbra most! Most!
Self jobbra rántotta HLAF-500-asát, mire a nap felől támadó Kovalski leszedte az üldözőjét.
- Kösz Wraith! - A százados egy szintre emelkedett az őrnagy gépével, és szinkronban repültek tovább. Tőlük egy pár tucat kilométerre az Árnyékkirály hadiflottája mögött hatalmas hadihajók tűntek fel a semmiből. Bár jellegzetes ék alakjukról azonnal tudni lehetett honnan jöttek, Self a szenzorkijelzőjére pillantott. A transzponder kódjuk szerint Birodalmi hadihajók voltak. Az ellenség nyakába ugrottak.
- Itt Kellerman admirális beszél a Corellian romboló fedélzetéről. Örülök hogy beugrottak.
- Corellian romboló itt Orlando Admirális az ISD Ironwing fedélzetéről. Maradjanak bolygó körüli pályán, a többit elintézzük mi. Ironwing vége.
- Értettem Orlando admirális. Bolygókörüli pályán maradunk újabb parancsig. Corellian vége.
- Minden vadászegység! Térjenek vissza a B-szektorba. Ismétlem minden egységnek. Vissza a B-szektorba!
- Hallotta ezt őrnagy? - Kérdezte Self.
- Hallottam Self. Valami ellenvetés?
- Nem uram. Csak annyira élveztem a sűrűjében lenni!
A vadászok visszafordultak az anyahajóik felé. Gyorsaságban és tűzerőben is jobbak voltak mint az ellenség vadászai. Egy darabig üldözték őket, de aztán a közeledő TIE vadászok felé fordultak és felvették velük a harcot.
Ekkor váratlan dolog történt. Az ellenséges hajók elfordultak a csillagrombolók felől, és a bolygó felett állomásozó erők felé indultak. Ahogy lehagyták a lassú csillagrombolókat, egy újabb flotta ugrott ki a fénysebességből. Az ISD-k mögött!
- Itt Orlando admirális. Admirális! Készítse fel az egységeit áttörő manőverre, minket bekerítettek.
- Orlando admirális, ha elmozdulunk akkor védtelen marad a bolygó!
- Admirális. Nem szeretem ismételni magam. Ha nem törnek át, végünk!
- Értettem. Várható érkezés... 9 perc.
Az admirális nem örült cseppet sem a parancsnak. De katona volt. És teljesítette a kapott parancsot. A flotta hajói elhagyták a Corellia körüli pályát, és teljes sebességgel elindultak hogy rést nyissanak az ellenség soraiban.
- Wave, Hacks torpedókat élesíteni. A jelemre kilőjük a Sierra-1-el megjelölt ellenséges cirkáló hajtóművét. - Parancsolta Self, miközben élesítette a saját torpedóit. Vadászelhárító sugárlövedékek, és nehéz turbólézerlövedékek süvítettek el a gépe mellett. Utóbbiak olyan vastagak voltak, mint az ő gépe. Egyetlen találat is elég lett volna ahhoz, hogy atomjaira robbantsa a fürge kis vadászgépét. De Self ügyes pilóta volt. Gépe iszonyúan rázkódott, és kezdte úgy érezni hogy ideje lenne elhúzni a cirkáló közeléből. De őt más fából faragták. A szívósabb fajtából. Így célon maradt. Közben két ellenséges vadász rájuk tapadt.
- Wawe delta-nyolc most!
Wawe gépe iszonyú lassulásba kezdett, és az üldözőik egyike majdnem fel is kenődött a hátuljára. Hajszálon múlt. Ahogy elhúztak mellette, ismét gyorsulni kezdett és bemérte az egyik gépet.
- Wawe szedd le őket! Már nem bírom sokáig! - Recsegte a kommunikátorba Hacks.
- Ne aggódj pajti, már rájuk cuppantam. EZT figyeld!
Az egyik árnyvadász túlhevült plazmafelhővé vált, miközben a másik továbbra is kitartóan tüzelt Hacks gépére.
- Na jó... - Morogta a százados.
- Hacks itt Rambo. Csald el a bitangot, én lekapom a hajtóművet.
- Parancs értettem.
Hacks gépe meredek szögben alábukott, de az ellenséges vadász nem követte. Inkább ráállt Self gépére. Közben hátulról Wawe tömte lézerrel, de nem bírta leszedni, sőt már már Self gépét veszélyeztette.
- Wawe itt Rambo, ne tökölj annyit! Szedd le torpedóval.
- Oks főnök.
Wawe célzott, de mielőtt tüzelhetett volna telibe kapta az egyik vadászelhárító lézerágyú lövedéke. Gépe azonnal lángba borult, majd egy hatalmas robbanást követően elenyészett az űr sötétjében.
- Szemétládák! - A százados gépének hátsó pajzsa levált, ideje volt valamit kitalálnia. Maximális tolóerőt adott gépe elülső, illetve a hajtómű alatti fúvókáinak, a fő hajtóművet pedig lekapcsolta. Nem maradt sok ideje leszedni az üldözőjét, de talán pont elég lesz. Gépe átfordult az ellentétes irányba, és tüzelt. Az ellenséges vadász darabokra hullott, a túlhevült maradványok pedig nekicsapódtak John gépének. Hatalmas rázkódás, majd egy pillanatnyi néma csönd. Ezt megúszta. Igazából észre sem vette, hogy a Sierra-1 ágyúi leálltak. A Corellian romboló végiglőtte a cirkáló jobb oldalát, kiiktatva több létfontosságú rendszert.
- Rambo, itt Wraith! A Corellian jelzett! Negyven nehézvadász ugrott elő a semmiből! Biztos a rendszer szélén várakoztak.
- Negyven? Merre tartanak?
- Felénk. Nézz csak ki a romboló irányába.
Valóban. Alig lehetett látni őket, de gyorsan közeledtek. A corelliai romboló közben folyamatosan tüzelt a közeledő két cirkálóra. Elég messze a hatalmas hajótól HLAF-250-esek és könnyű árnyvadászok vívtak "közelharcot". Self, Hacks és Wraith hármasához csatlakozott még 12 gép, de több nem tudott idejében odaérni. A nehéz árnyvadászok alderaani lódarázsként lepték el a hatalmas hajót, míg a "hazai méhek" azaz Selfék kétségbeesve védekeztek a többszörös túlerő ellen. Vesztésre álltak.
Az árnycirkálók egyre csak közeledtek, míg a Corellian romboló rendszerei sorra mondták fel a szolgálatot. A pajzs leválása után pedig már csak a masszív burkolat állta a lézertüzet. Közben újabb árnycirkálók ugrottak a rendszerbe, nem messze attól a ponttól, ahol a nehéz vadászok is kiugrottak. Hirtelen többszörös túlerővel néztek szembe a corelliai erők.
- Ami a csövön kifér fiúk! Sok sikert mindenkinek. - Forgalmazott a kötelékparancsnok, majd belevetette magát a csata sűrűjébe.
- Ami a csövön... - Morogta John. Gépe forgott, meredek ívben fordult, dugóhúzó manővert csinált, és amit ellehetett képzelni. Közben pedig lőtte az ellenséget. De mindez nem volt elég. A Corellian romboló megadta magát az ostromló turbólézersugaraknak, és torpedóknak: Hajótestéből több helyen lángok csaptak ki, és ahogy elérték a fő üzemanyag tárolót, a hajó darabokra robbant.
A robbanás keltette lökéshullám szerte szét szórta a hatalmas hajóból maradt apró darabkákat. John gépének jobb szárnyának csapódott az egyik repesz. Igazából felocsúdni sem tudott.
- Úr isten a Corellian romboló megsemmisült! Kellerman admirális... - A kommon keresztül is kilehetett venni a kötelékparancsnok kétségbeesését...
... Self gépe pedig sérülten sodródott. A százados próbálta visszakapcsolni a rendszereket, amik közben leálltak, nem nagy sikerrel. Mire feleszmélt hogy itt nem tehet már mást, szemből megközelítette egy nehéz vadász.
- Ez így nem lesz jó... - Morogta Self. Jobb kezét a katapultkar felé nyújtotta, és meghúzta. A vadászgép kilátóüvege "lerobbant" miközben Self az üléssel együtt kirepült az űrbe. Villanás...
- Basszus! - Fogta a fejét, miközben feltápászkodott kényelmetlen ágyikójáról. A kabinja falán lógó ezer éves ócska óra szerint 4 órát aludt. Rosszul érezte magát. Utálta ezt álmodni. Szinte minden részletében képes megálmodni azt a szörnyű csatát. Ilyenkor még a hideg is kirázza... Rettenetes...
- Hol az az ócska adattábla? Áh, persze. Hol máshol? - Benyúlt párnája alá, és kihúzta a szerkezetet. Kicsit koszos volt a kijelzője, kicsit be voltak ragadva a gombjai, de az övé volt. Igazi billentyűzettel ellátott adattábla, azoknak akik gyűlölik az érintőképernyőt.
-Kúva' életbe... Mindjárt visszaalszok... Benyomok egy kávét, aztán megcsinálom ezt a szart.
Egy igen határozatlan és lassú mozdulattal felállt, és körbenézett a kabinjában.
-Katasztrófális a helyzet. Egy büdös zokni itt, egy másik ott... Hm. Ez mi a franc? - Óvatosan közelebb hajolt egy kétes eredetű rántott-sajt maradványhoz, amit még tegnap előtt este ehetett, mielőtt elment volna szétrúgni pár fehér segget. -A Császár büdös lábgombáira, egy igazi kuriózum. Lekéne' vigyem a laborba... Ebből már tenyészteni lehetne valamit. - Fogott egy papírkendőt, óvatosan felvette a segítségével, majd kidobta.
-Nah jó... Kávé.
Kotorászott egy kis őrölt kalaani kávé után a szekrényben, de csak ócska devarnit talált. Most nem foglalkozott vele hogy milyen, megfőzte a kis kávéfőzőjével, tett hozzá pár kocka cukrot, és lehuppant asztalkája mellé, egy kis kényelmetlen székre. Az asztalon már várta egy szivar.
-Undorító szokás. De ha már szétcsapom magam, ez legalább elegántos. - Szépen ajkai közé vette az ócska szivart, aztán ezüst színű díszgyújtójával, amit a CorSec akadémia elvégzése után kapott az apjától, meggyújtotta. Kicsit élvezte az ócska szivar gyenge aromáját, majd orrán kifújta a füstöt.
A percek néma lassúsággal teltek. Sosem volt jó a jelentésírásban. Habár művelt emberként igen jelentős szókinccsel rendelkezett, ő inkább pihent ahelyett, hogy szépen fogalmazzon. Aztán persze összecsapta az egészet. Így általában egy szűkszavú száraz olvasmány került a felettese íróasztalára. Most sem lesz ez másként.
A szivar már rég kialudt, mikor befejezte az írást. Hátradőlt, és erőt gyűjtött a továbbiakhoz. Fel kellett tápászkodnia, lefürödni, borotválkozni, felöltözni...
-Jól van Johny. - Mondta csak úgy magának. Megkapaszkodott az asztal lapjában, és felegyenesedett ülőhelyéről; Kicsit még ropogtatta megfáradt csontjait, aztán bevette magát a fürdőbe...
… Háromnegyed óra múlva elkészült. Bevetési olajzöld kalaani katonai uniformisa helyett most civilben volt. Farmerban, galléros pólóban, fekete bőrdzsekiben – természetesen felhajtott gallérral mert az úgy dukál. Adattáblájával a kezében végigcsörtetett a főfolyosón és egy kopogás kíséretében betért felettese, Crix Saan irodájába.
Crix Saan egykor a kalaani űrvédelemnél szolgált, ezredesi rendfokozatban. Az invázió kezdetekor épp eltávon volt, így élte túl a percek leforgása alatt lezajlott űrcsatát. A bolygónak csak pár tucat korvettje meg fregattja volt, de azok is az ezer éves fajtából. Vagy 50 éves cuccok. Nem volt nagy küzdelem.
-Uram! - Szalutált lazán.
-Üljön le Self! - Kínálta hellyel, mialatt asztalán ide-oda pakolászta a papírokat. Ennek végeztével felemelte a fejét, és Johnra nézett. - Hallgatom.
-A jelentésem uram. - Válaszolta a corelliai tömören.
-Ezt másfél órával előbbre vártam... - Morogta az ezredes. - Mi történt?
-Elaludtam. Tudja, délután kiruccantunk szalonnát sütni a srácokkal... Kicsit elfáradtam.
-Hallottam, hogy ropogósra sütötték a szalonnát, John. Nem rossz egy corelliaitól.
-Köszönöm uram.
Self elvigyorodott, de aztán az ezredes mogorva arckifejezését látva visszavette a fapofát ő is.
-Jó hírek... - Folytatta az ezredes. - Crisnor kapott egy fülest, megvannak a madárkák. A Deliwon űrkikötőben.
-Ez csak egy jó hír. Ön híreket említett ezredes!
-Nos igen... Sikerült ismét kapcsolatba lépnünk a „Parancsnokkal". Jó szándéka jeleként le fog dobni nekünk pár nehézfegyvert és egy összekötőtisztet holnap délután pontban 2 órakor.
-Szóval igazak a hírek? Átjuthatunk azokon a csillagrombolókon?
-Talán. Holnap elválik. - Mondta az ezredes, aztán morfondírozott egy keveset, állát vakargatva. - Azt szeretném, ha maga most itt maradna, és segítene Beckettnek kidolgozni az odajutási útvonalat. Ha jól tudom Deliwon környékén szedtük fel annak idején.
-Ez így igaz... Jól ismerem az űrkikötőt és környékét. De muszáj együtt dolgoznom azzal a...
-Ez nem egy lehetőség John, hanem egy parancs. - Vágott közbe Saan. - Elvárom hogy teljesítse.
Johnnak bár nem tetszett hogy ezúttal a seggén kell ülnie, de mi mást tehetett volna, minthogy teljesíti a kapott parancsot? Esetleg megtagadja. De nem tehette. Ő ugyanis azon kevesek közé tartozott, akik eltudtak vezetni egy űrhajót. Ez a képesség pedig most igen fontos...
… Eleddig minden a terv szerint haladt. Mckenzie őrnagy és osztaga sikeresen felvette a kapcsolatot a „Parancsnok" összekötőtisztjével, és megszereztek minden felszerelést amit ledobtak nekik. Csupa spéci cucc. Zsír új E-11-esek, egy E-WEB, rakétavetők, gránátok, ami csak kell. Mindeközben John és Beckett előálltak az útvonallal, aztán összeült a nagy tanács.
Az őslakosokat az ellenállás hírszerzésének feje, Crisnor képviselte. Az őslakosok nem támogatták az emberek azon elképzelését, hogy feladják a harcot. Saan ezredes szerint ez nem feladás, csupán stratégiaváltás. A gerilla hadviseléssel nem fogják tudni felszabadítani a bolygót. Ahhoz hajók kellenek, tömérdek ember, és még ennél is több fegyver. De minden érv hiábavalónak bizonyult: Az őslakosok maradni akarnak.
John Self videofeljegyzése, saját magának:
- Hihetetlen... Sikerrel kijuttathatnánk bárkit, akit csak akarunk, a bolygó törvényesen megválasztott vezetőit, katonák, és civilek ezreit. Ehelyett ezek az ostobák megmakacsolták magukat és maradni akarnak. Komolyan mondom, nem értem a non-humán logikát. Rosszabbak mint egy nő. Addig folytatják az ellenállást, ezt a gerillaharcot, míg bepöccennek odafent és porig bombáznak mindent. Saan is ugyan olyan hazafi mint ők. Mégis képes reálisan átlátni a helyzetet. Akkor a vörösök miért nem? Vajon én is maradnék, ha Corelliáról lenne szó? Folytatnunk kell a harcot. Ebben igazuk van. De mit ér a harc, ha közben mindent feláldozunk az elérhetetlen győzelemért?
"Harcállásba!"
Katonai bakancsok rohamos koppanásai jelezték, hogy közelítenek valakik. Az utolsó légköri transzport leeresztett rámpával várakozott. Fedélzetén a legtöbb egység már elfoglalta a helyét, de akadtak néhányan akik lemaradtak. Self idegesen tekintett órájára, miközben szájában a szivar hevesen izzott.
-Gyerünk már fiúk, a rohambilisek már epekedve várnak ránk. Mozogjatok! Self vége. -Szólt a kommba.
-Uram! 2 perc és ott vagyunk. - Érkezett a válasz.
John morgott valami olyasmit az orra alatt, hogy szétrúgom a seggeteket ha nem értek ide 2 percen belül, aztán kitekintett a sugárlövedék lyuggatta kilátóüvegen.
-Ó igen bébi! Repulzormeghajtás 100%, fúvókák bevetésre kész. Izzik a hajtómű pillanatokon belül... - Rikkantotta Beckett.
-Azért nehogy túlizzon, embereket várunk még... - Morogta neki Self.
-Nyugalom főnök, nem sütöm meg őket!
Alighogy ezt kimondta, az utolsó katonai egység is a fedélzetre jutott.
-Ez szoros volt, remélem az űrhajókra már nem ilyen lassan érnek fel, mert akkor komolyan mondom itt hagyom magukat. - Szólt hátra Self. - Rámpát csukni, hevedereket becsatolni! Az 5-ös Csapásmérő különítmény felszállásra készen áll. Torony... Ég önökkel. Gyerünk Beckett, vigyél innen minket.
- Torony, torony itt az Ötös! Felszállunk. - Forgalmazott, de nem érkezett válasz. A nonhumánok is elhagyták a létesítményt és északra vonultak.
-Gázt neki végre! - Utasította a corelliai. Beckett felemelte a gépet, aztán kakaót adott neki, és elindultak a célállomás felé.
-Ötös, itt az egyes! 12 perc az érkezésig. Vétel.
- Egyes, vettük. 12 perc az érkezésig.
Az idegek igazi próbája ez. Self már rég elszívta a szivarját, mikor még mindig volt 5 perc. Távolról már látni lehetett az űrkikötőt, de túl nagy volt a csend.
-Egyes, már tűzijátéknak kéne lennie. - Forgalmazott a kettes.
-Tudom. - Válaszolt Saan. - De még egy ilyen alkalmunk nem lesz. Irányt tartani!
-Uram!-Szólalt meg az egyes pilótája. - A szenzor szerint 12 TIE vadász tart felénk orbitális pályáról!
Saan homlokát összeráncolta a hír hallatára, és feltekintett az égszínkék égre. Aztán egyszer csak lecsapott valami az űrkikötő melletti Birodalmi támaszpontra. Hatalmas robbanás rázta meg, a lángok nagyon nagyra növeltek.
- Minden egységnek! Kezdjék meg a támadást!
-Uram! A kikötő légvédelme tűz alá vett minket! Még fél perc az érkezésig. - Jelentette a pilóta ideges hangon.
-Vettem.- Válaszolta az ezredes, majd forgalmazni kezdett minden repülő egység felé:
-Figyelem! Fél perc az érkezésig! Alakzatot tartani.
-Uram! Újabb vadászok! Üldözőbe vették a TIE-okat!
-Ez gyors volt! -Könnyebbült meg Saan.
-Vettem Egyes! Fél perc érkezésig, alakzat tartva.- Jelzett vissza Self gépe. Szinte ezzel egy időben pokoli rázkódásba kezdett az egész, mintha szét akarna esni. John megkapaszkodott az egyik kapaszkodóban, míg becsatolta a hevederjét a gép padlózatába fúrt foglalatba.
-Készülj! Ellenőrizzétek a hevedert, fegyvert, mindent! 20 másodperc!
Közben újabb pontos lövéseket adtak le a bolygó körül keringő hajóról, és a légvédelmi állások sorra megsemmisültek.
A gép mindkét oldalán félrecsusszantak a tolóajtók. A corelliai még egyszer ellenőrizte jól csatlakoztatta-e a hevedert, aztán társaira nézett.
-4... 3 … 2... 1... Célnál vagyunk! Mozgás mozgás mozgás! Rajta! - Kiáltotta, azzal elrugaszkodott és hagyta hogy a gravitáció tegye a dolgát. Rohamtempóban leereszkedtek a szenzorállomás tetejére, és földet érés után egyből biztosították a terepet. Három katona az ajtóhoz rohant, kettő fedezte, egy pedig robbanószerkezetet helyezett rá. Fedezékbe vonult mindenki.
-Robbantás! - És az ajtó megszűnt létezni. Self vezetésével berontottak, és nem hagytak élőt maguk után. A Birodalmiaknak felocsúdni sem volt idejük a támaszpont felrobbanása óta, máris újabb csapás érte őket szárazföldön és levegőben egyaránt. John és az egysége hamarosan ellenőrzése alá vonta a létesítményt, és berendezkedtek egy rövid kényszerpihenő erejéig az irányítóközpontban. Shepperd félrelökött egy holttestet a szenzorkonzolról, és leült a helyére.
-Nézze parancsnok! Az adatok szerint 3 Dreadnaught nehézcirkáló és egy Victory osztályú csillagromboló van felettünk. Az egyik nehézcirkáló bolygó körüli pályára állt. - Jelentette Shepherd.
-Az lesz az amelyik fedez minket. Jobb ha sietünk, ha rájönnek mi a célja, mindenáron leakarják majd szedni. - Válaszolta a corelliai.
Az épület hirtelen megrázkódott, ahogy egy TIE vadász becsapódott mellette.
-Jól van emberek! Töltsenek le minden adatot amit csak tudnak, aztán irány a randevú pont! Nem kéne megvárni míg ideér pár csillagromboló!
Az emberek tették a dolgukat. Éppen elkészültek, és indultak volna mikor Shepperd újabb hajókat észlelt a radaron. Egy Birodalmi, és két Victory osztályú csillagrombolót: A Birodalmi és az egyik Victory társuk felmentésére indult, míg a másik Victory a bolygó felszíne felé vette az irányt.
-Ez baj! Self! 3 újabb hajót érzékeltem, csillagrombolók...
Hatalmas robbanás, fülsüketítő robaj, aztán néma csend. Selfnek úgy tetszik, mintha a fekete ürességben lebegne egy pillanat erejéig, ahogy Shepperddel együtt nekirepültek egy konzolnak. Mikor magához tért, sajgott minden porcikája, és pokolian csengett a füle. Orrából vér szivárgott.
-Shepperd! - Ordított, de nem hallott semmit. Körbenézett, de a portól alig látott valamit.
-Uram!- Szólt valaki hozzá, de nem hallotta. A semmiből egy ismerősnek vélt arc bukkant fel, és felrántotta a földről.- Gyorsan uram! Az épület mindjárt ránk omlik! Led megragadta Shepperdöt, míg Reznov Selfet, és kimentették őket az épületből.
Egy rakás láda mögött fedezéket leltek, nem messze a szétlőtt szenzorállomástól.
Hangfoszlányok... Valami baromi hangos ismét... A szállítógépük rázuhant egy E-WEB-re és egy tucat rohamosztagosra. Led elismerően kurjantott egyet, aztán lőtt mindenre ami mozog.
-Lezuhant a gépünk! Parancsnok! Hallja amit mondok? - Kérdezte Reznov.
-Áh... Igen... Mi történt? - kérdezte Self.
-Találatot kapott az épület, csak négyen éltük túl. Kiütötte magát a robbanás... De most nem érünk rá, tessék egy pisztoly! - Azzal John markába nyomott egy DL-44-est, és Led felé fordult. - Mit gondolsz eljutunk a gépig?
-Hát persze hogy eljutunk a géphez. Ezt figyelni gyorsan! - Led elővett egy füstgránátot, kihúzta a biztosítószeget, majd úgy dobta hogy a takarásában eljuthassanak a célig. Közben újabb lövedékek záporoztak az égből, ezúttal a Dreadnaught ágyúiból. A „Parancsnoktól" kapott felszereléssel kérhettek tüzérségi támogatást a hajótól, amit Saan nem habozott kihasználni. Rőt színű bajsza alatt szélesen elvigyorodott, és elővillantak sárgás fogai.
Közben Selfék elérték a lezuhanási pontot. Csodával határos módon Beckett sértetlenül túlélte a zuhanást, azonban beragadt a gépbe. Self átvette a még mindig eszméletlen Shepperd felügyeletét, és fedező pozícióba húzódott míg Led és Reznov kiszabadítják Beckettet.
-Késő, itt vannak! - Ordította Self, mikor a füst mögül fehér páncélos fickók tűntek fel. DL-44-esével sikerült feltartania őket míg Reznov E-11-esével nem segített neki likvidálni őket.
-Ezaz! Végre fegyót kapok! Óh je! - Kiáltotta Beckett örömteli hangon, mikor kapott ő is egy pisztolyt. De a feje mellett elsüvítő sugárnyaláb csendre intette.
-Self mi a helyzetük? Sűrű füst száll fel a szenzor-állmoás felől. - Kérdezte Saan a kommon keresztül.
Self kommjához kapott, és válaszolt.
-Uram! Páran kijutottunk, és velünk van Beckett is! A gépe mellett vagyunk kb 40 méterre a szenzorállomástól.
-Maradjanak ott! A gyalogos egységeink már úton vannak! Idehozzák magukat! Saan kiszáll.
-Uram, jöjjön egy szanitéc is! Self vége.
- Újak jönnek! - A kis csapat sikeresen visszaverte az újabb rohamosztagos hullámot, és Shepperd is magához tért. Aztán egy váratlan pillanatban:
-Győzelem! Győzelem! - Ordított át egy hang a füstön túlról.
-Vastaps! Vastaps! - Ordított vissza Reznov, túlkiabálva a közelükben eldördülő lövések zaját.
Kisvártatva egy kis osztag ellenálló tűnt fel a lassan tovaszálló füst mögül.
-Hál' az Erőnek! Gyorsan, az ezredes már vár!
Az út mondhatni nem volt könnyű, de az ezredes gyors helyzetfelismerésének hála ott és akkor kaptak tüzérségi támogatást, amikor csak kellett, így eljutottak a randevú pontig. Shepperdet átadták a medikai egységnek, Jonhnék pedig felkészültek hogy birtokba vegyék a gépeket.
A megszállás óta rendesen kipucolták a helyet, de így is maradt pár röpképes korvett, felfegyverzett szállítóhajó, és vadászgép az Űrvédelem egységei közül. A Birodalmiak úgy gondolták, még jól jöhetnek ágyútölteléknek szóval a technikusaik rendszeresen karban tartották a gépeket míg a leendő személyzet kiképzése folyamatban volt. Self és Beckett az egyik korvett felé, míg a többi pilóta a szállítóhajókat és a vadászokat vette célba. Szerencsére ezek fedélzetén nem voltak Birodalmi egységek, de ha lettek volna sem bírták volna megállítani az ellenállókat.
Beckett lehuppant a másodpilóta helyére, és elvégzett egy diagnosztikát, míg Led a pajzsrendszerrel babrált.
-Hagyd a pajzsot Led! Hajtómű nélkül nem megyünk úgyse sehová. - Vigyorgott Beckett. - Jaj ne. Nem működik a hiperhajtómű!
-Akkor mire vársz? Indíts meg kell csinálni. - Morogta John, miközben ujjai vadul jártak az előtte elterülő konzolon.
-Vezetett már ilyet korábban?-Kérdezte Reznov.
-Nem. - Válaszolta a corelliai. - De mindent el kell egyszer kezdeni nem? - Kérdezett vissza szemöldökét felvonva, aztán visszafordult a konzol felé és aktiválta az érzékelőket.
-Na ez nem jó... - Morogta magaelé, és gyorsan forgalmazni kezdett a hajó belső komm. hálózatán keresztül:
-Kérek hat embert a felső vadászelhárító ágyúkhoz most azonnal! 12 TIE vadász tart felénk!
Közben megkezdődött a civilek felszállása a hajó fedélzetére. Minden a terv szerint működött... Eddig.
-Self van egy kis gond!-Jelentkezett Saan.- Nem kapunk tüzérségi támogatást!
-A francba! Ezredes még fel kell tartóztatnia a Birodalmiakat! Csak 4 percet kérek, Beckett már dolgozik a hiperhajtóművön.
-John, 2 percet kapnak, utána fel kell szállnunk!
-Értem.
John felpattant a konzoltól, és sietve elindult az ajtó felé.
-Most hová menni John Self?- Kérdezte Led ideges hangon, miközben még mindig a pajzsokon dolgozott.
-Segítek Beckettnek! Csinálja, jönnek a vadászok!- Azzal elrohant.
Led sebesen csóválta a fejét, közben pedig próbált lekapcsolni pár nem létfontosságú rendszert a pajzsenergia maximalizálásához.
Skarlátvörös sugárnyalábok száguldottak elő a korvett felső vadászelhárító ágyúiból, ahogy a TIE vadászok lőtávon belülre értek. A támadás váratlanul érte a Birodalmi pilótákat, de meglehetősen jól és gyorsan reagáltak. Két gép a lángok martaléka lett, de a többi kettes rajokba szerveződve támadást indított Selfék korvettje ellen. A hídon szikraeső zúdult a harcálláspontokon szolgálatot teljesítők nyakába, de a pajzsok kitartottak.
-Self! Azt hiszem ez minden amit tehettem, nem bírok több energiát átcsoportosítani! - Jelentkezett Led a kommon keresztül.
Közben Reznov bepattant egy vadászelhárító ágyú vezérlőjébe, és besegített a TIE-k lelövésében.
-Okés Led! Mi már majdnem végeztünk, még kicsit tartsák fel őket! - Harsogott John hangja a kommon keresztül.
-Beckett! - Nézett most „kedvenc" pilótájára.
-Jól van, most jó lesz! Nem volt nagy baj, csak benne hagytak pár szerszámot... - Szabadkozott a dilipilóta.
-Elbűvölő! - Ordított rá Self. - Indulás. - Közben kommjához kapott, és forgalmazni kezdett Saan felé:
-Uram! Azt hiszem megvagyunk. Készüljenek fel a visszavonulásra!
Idegőrlő másodpercek, mire az ezredes válaszolt:
-Vettem!
Futva elindultak a híd felé, közben érezni lehetett ahogy a TIE vadászok tüze egyre hevesebbé válik. Mire felértek a hídra, a pajzs 50% alá süllyedt. Beckett levegőért kapkodva dobta le magát a másodpilóta ülésébe, és máris futtatni kezdte a létfontosságú rendszerek diagnosztikáját.
-Itt minden jónak tűnik! - Zihálta, aztán benyomott pár gombot a műszerfalon. - Kész vagyok főnök!
Self is lehuppant mellé, és jelzett Saannak hogy indulhatnak.
-Uram! Mi készen állunk. - Forgalmazott, és máris megkezdte az előkészületeket.
Közben két másik korvett már megkezdte a felszállását, több teherhajó, és a „Parancsnok" vadászainak kíséretében. Ők viszonylag hamar elérik a légkör felső határában vad csatát dúló Dreadnaught cirkálót.
-Self itt Reznov! Leszedtük a vadászokat, de újak jönnek!
-TIE bombázók! - Olvasta le a beérkező adatokat Beckett. - Ha ezek ideérnek, nekünk lőttek! Persze amúgy is lőttek nekünk de így végképp!
Ebben a reménytelen helyzetben megjelentek a szövetséges vadászgépek, és felvették a küzdelmet a TIE bombázókkal, időt adva Saan ezredesnek és a többieknek, hogy a hajó fedélzetére jussanak.
Led lerágta mindegyik körmét, Beckett robotos mozdulatokkal ellenőrizte újból a hajó rendszereit, Reznov célra állt, John ujja pedig megfeszült a hajtómű indítókarján.
-Itt Saan! Minden egység a fedélzeten van. Ismétlem: Mindenki megvan! Self most maga jön. Vigyen ki minket!
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el valamennyiüket. A corelliai nyomban begyújtotta a hajtóműveket, és a repulzorokkal levegőbe emelte a gépet. Rázkódott mint a fene, de úgy tűnt eltudják vele hagyni a bolygót.
-Itt a Rebel Star! - Jelentkezett a légkör felső rétegében harcoló Dreadnaught cirkáló. - Kövessék a megadott vektort! Jó utat és az Erő legyen magukkal. Rebel Star kiszáll.
Self sebesen betáplálta a kapott koordinátákat, aztán még egyszer utoljára letekintett a bolygóra. Hatalmas robaj rázta meg a hajót, ahogy a Victory tűz alá vette, de szerencsére a pajzs még tartott. A csillagok megnyúltak, és a korvett hipertérbe lépett...
Az igazi Ellenállás
Egy V-szárnyú vadászkötelék süvített el az újonnan felállított Kalaani Flotta zászlóshajója előtt. A Resistance nevet viselő korvett fedélzetén nagy volt a sürgés forgás. Saan ezredest, mint a kalaani hadsereg legmagasabb rendfokozattal bíró tisztjét választották meg immáron hivatalosan is a Szabad Kalaani Erők vezetőjének, és megkapta az admirálisi rendfokozatot. Ezt követően kimondták a kollaboráns Lotur kormány „trónfosztását", és szabad választásokat tartottak. Sajnálatos módon James Roslynt és a kabinetet nem sikerült kimenekíteni a bolygóról.
Az új elnök tehát Laura Adama lett. Még az első Roslyn kormányban oktatásügyi miniszter volt, aztán indult az elnökválasztáson ahol csak néhány ezer szavazattal maradt el egykori főnökétől. Innentől kezdve visszavonult a politikától, és családjának élt. A Birodalom megjelenésével azonban előtörtek hazafi érzései, és csatlakozott az ideiglenes szabad kormányhoz.
És most néhány szó John Selfről, aki nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre:
A corelliai megkapta a kalaani hadsereg legmagasabb kitüntetését, a Köztársasági Kereszt I. fokozatát, bátorságáért, és odaadó szolgálatáért. Ezzel ő lett az első „külhoni", akit ezzel tüntettek ki a bolygó történelmében. Ez nem kis büszkeséggel töltötte el, de ettől nem lett boldog. Pedig meg lett volna az oka.
Kb. 600 civil és 300 katona jutott ki a bolygóról, számos röpképes hajó fedélzetén. Sikerült megteremteni az új közoktatást, az egészségügyet, a hadsereget, a flottát... A szabadságot.
-Szabadság... - Szívott egy mélyet a szivarjába, majd kifújta a füstöt az orrán keresztül. Csend volt, és sötét. A falon csak a kronométere világított halványzöld színben. Hajnal kettő volt. Ő ott ült a kis asztalkájánál, a kis kabinjában. Mint a régi kóterban, csak ez tiszta volt és nem volt dohos szaga. Ismét szívott egy kicsit, közben pedig hátradőlt székében, és feltette lábait az asztal tetejére. Saan felajánlotta neki a századosi rendfokozatot, és a zászlóshajó kötelékparancsnoki tisztségét. Na jó, igazából csak annyit mondott, hogy bármit kérhet tőle. Majdnem bármit. Ő ezt gondolta, hogy ezt kéri. Meg is írta a kérvényét, de habozott odaadni.
Volt egy kis önzés abban, hogy eddig segített nekik. Ő is kiakart jutni a bolygóról. Azonban most hogy ez sikerült, már nem tartozik nekik semmivel. Megtette amit tudott. Mégis... Csábítja az ajánlat. Valószínűleg várna rá pár szaftos ütközet: Szétrobbanó TIE vadászok, és süvítő sugárnyalábok meg rakéták közepette. Pár kitüntetés és a flotta összes jó nője, akik nagyon is izgulnak a tökös és szexi pilótákra – amilyen ő maga. De minél jobban belegondolt az egészbe, annál jobban látta, hogy ez nem az ő útja. Pedig ha harcolni akar a Birodalom ellen, ezek az emberek a legjobb esélyei. Ha ismét katona szeretne lenni, ezek az emberek a legjobb esélyei. Mégis... Ez nem ugyan az.
A dohos bázison még a Kalaanon annyiszor álmodott arról, hogy a CorSec kötelékében szétcsapnak a Birodalmiak között. Arról hogy a CEC csúcskategóriás gépei felemelkednek a dokkokból és leszámolnak a szektort igába hajtó agresszorokkal. De ez csak egy álom marad. Egy megvalósíthatatlan álom.
Tehát, még egyszer utoljára bekapcsolta az adattábláját amire a kérvényt írta, és átfutotta. A szöveg ezúttal tökéletes volt, elégedettséget érzett a sorok olvasása közben. Végigolvasta kétszer is, míg döntött. Végül a kronométerre pillantott, szívott egy utolsót a szivarjából, és törölte a kérvényt. Pötyögött utána egy keveset, és megnyitott egy másikat, amelyben kéri hogy elhagyhassa a flottát. Nem volt egyszerű döntés, de meg kellett hoznia.
Az admirális még javában dolgozott, mikor Self belépett az irodájába. Szalutált, mire Saan intett hogy bejöhet.
-Sikerült döntenie fiam?- Kérdezte barátságos mosollyal.
-Igen uram!- Válaszolta John katonásan, feszes vigyázz-ban.
-Kérem...- Szólt Saan, és nyújtotta a kezét a kérvényért.
A corelliai nem habozott, és az admirális kezébe adta az adattáblát. A barátságos mosoly hamar leolvadt Saan arcáról, és halálosan komollyá változott.
-Szóval... Elmegy. - Mondta tárgyilagos hangon. - Sajnálom John, hogy így döntött.
-Nem itt a helyem uram. Segítettem önöknek kivívni a szabadságot. Most megyek és segítek a corelliaiaknak is.
-Ugyan John, ezt nem mondhatta komolyan. Egymaga mit tehet? Meg aztán Corellia nincs is elnyomva.
-Az lehet admirális úr. De a parancsnok aki segített nekünk, biztos vagyok benne hogy corelliai volt. Ismerősnek tűnt az arca... De nem tudom már honnan. A lényeg az, hogy létezik a Corelliai Ellenállás. És én megakarom találni.
-Az nem lesz egyszerű. A találkaponton elláttak minket fogyóeszközökkel és orvosi felszereléssel, aztán magunkra hagytak. Pedig biztosra veszem, sokan csatlakoztak volna hozzájuk.
-Igen... Ezért sem értem. - Bólintott a corelliai.
-Egyszer talán megértjük. CorSec százados!- Biccentett Saan, aztán szalutált.
John ismét haptákba vágta magát, és tisztelgett.
-Nem engedem csak úgy el. Elviszi magával Reznovot, és Antropovot. Mint tudja, ők sem kalaaniak. Engedélyt kértek, hogy önnel tarthassanak.
Self meglepődött, és nem is próbálta leplezni.
-Honnan tudták? - Kérdezte.
-Azt én honnét tudjam? Az egysége reggel 7-kor elhagyhatja a Resistanceot egy YT-2400-as fedélzetén. Ajánlom, hogy fél hétre pakolja be a holmiját, mert nem várnak majd magára. - Mosolyodott el az admirális.
-Uram. - Vigyorodott el Self. - Megtiszteltetés volt.
-Enyém a megtiszteltetés. - Az admirális kezét nyújtotta a corelliai felé, amit az meg is ragadott. Meglepően erős volt az öreg kézszorítása.
-Engedélyt kérek lelépni uram!
-Az engedélyt megadom! Viszlát Self. Vigyázzon magára...
A Janni Dastar-féle Ellenállás
Öt évvel járunk a Kalaan Birodalmi megszállása előtt. John és Reznov zsoldosnak állt egy Janni Dastar nevű fickó szolgálatában. Self ismert egy Dastart még a CorSeces korából. Az a fickó stratégiai tiszt volt, de csak párszor találkoztak a tiszti bulikon, és akkor is részegre itták magukat. Úgy emlékszik hogy jó fej volt. Nem úgy mint ez.
Janni Dastar tehetős ügyfél volt. És mint kiderült, a Birodalmat sem szívlelte. John sem szerette őket, ezért hamar Dastar bizalmába lopta magát, akárcsak Reznov. Johnt katonai tapasztalatai alapján nyomban elő is léptette a kis magánhadseregében ezredessé. Reznov bár rohamkommandós volt a CorSec kötelékében, nem rendelkezett vezetői tapasztalattal, ezért nem kapott rendfokozatot.
A tábornok, ahogy hívták Janni Dastart, nagyon jó szervezőnek bizonyult. Rövid idő alatt létrehozott egy ütőképes hadsereget, űrhajókkal, egy erős Kashyyyki bázissal és annyi fegyverrel, hogy egy bolygót is felrobbanthattak volna vele. Mióta Johnt kirúgták a CorSectől igen erőteljes Birodalmi nyomásra, ez az első alkalom hogy úgy érezte: Revansot vehet. Azonban a dolgok másként alakultak.
Janni létrehozta hadseregén belül a 223-as rohamegységet, melynek vezetőjévé Johnt választotta. Az egységbe került Reznov, Antropov és egy Silvia Taping nevű nő. Alig pár nappal az egység létrejöttét követően, egy rakás külsőst vettek fel az egységbe, név szerint Den Dastart, Sornec Xazart, Frall Xazart, Rillia Shant és egy Kravin nevű gammoreait. Self felismerte Dent még a CorSeces időkből (Hihetetlen jó arcmemóriával rendelkezik, és magas az IQ-ja) ezért Alex Sharpeként mutatkozott be neki. A feladatuk az volt, hogy szálljanak le egy aszteroidán, amin trandoshanok alakítottak ki bázist, és semlegesítsék. Az akció természetesen nem volt könnyű, de Janni nem is annak szánta. Testvérét akarta eltenni láb alól, azonban nem számolt Selffel és embereivel, akik élve hazahozták a legidősebb Dastart. Miután a terve kudarcba fulladt, újat eszelt ki. Rögtönítélő bíróságot állított fel, és árulás vádjával letartóztatta Strabo Dastart, és azokat a tiszteket akik Dennel dolgoztak. Selfet álmában lepték meg, alighogy magára öltötte katonai gyakorlóruháját, rohamtempóban vitték is el. Az egész nem tartott tovább 10 percnél. Halálra ítélték. Igazából felocsúdni sem tudott hogy mi történt, máris egy cellában találta magát.
Napok teltek el csendben, mígnem megérkezett a felmentősereg Den Dastar személyében. A corelliai kiszabadította Strabot, Selfet, Silviat és Reznovot, majd utóbbi háromra bízta hogy menekítsenek ki mindenkit míg ő és Strabo elintézik Jannit. Az ex CorSecesnek nem kellett kétszer mondani. Kiengedték a foglyokat, felfegyverkeztek, aztán rövid tűzharc árán eljutottak a hangárig. Ott a Dastartól kapott indítókulccsal beindították a „köztársasági cirkálóját" ami egyébként egy pénz szállítására átalakított régi köztársasági konzulhajó volt. Felszálltak, és hipertérbe léptek...
Érkezés a paradicsomba
A menekülést követően a kis csapat a távoli Kalaanra utazott. Kitették a menekülteket, majd az ő útjaik is külön váltak. Taping, Dastarék hajójával elrepült. Azt mondta Johnnak hogy visszaadja nekik, de azóta is adja. Johnnak egy időre elege lett a lövöldözésből, és amúgy is vágyott arra, hogy végre rendes állása legyen. Elvégezte a kereskedelmit, felvett némi hitelt és nyitott egy kis élelmiszerüzletet a fővárostól mintegy 40 km-re az egyik kisebb városkában. Szépen beilleszkedett a helyiek nyugodt életvitelébe. Persze eleinte furcsa és unalmas volt a csönd. De pont erre vágyott, ezért ezúttal nyugton maradt. Pár havonta találkozott Reznovval meg Antropovval. Összeültek egyet sörözni, és jól kibeszélték hogyan tengetik napjaikat. Magánélete viszont nem alakult jól. Volt pár kapcsolata, azonban a kalaani nők valahogy nem buktak az akcentusára. John legalábbis csak erre tudott gondolni.
Az üzlet mondhatjuk hogy ment neki, ahhoz képest nagyon is jól hogy még sosem csinált ilyesmit korábban. A kezdeti bakik után szépen megélt belőle. De ahogy lenni szokott, mindig történik valami...
Paradicsomból a pokolba
„Ellenség a kapuknál"
-Kalaani Légtér – és Űrvédelmi Erők főparancsnokságaSierr hegység
Név: Drex Taylor
Rendfokozat: Vezérőrnagy
Az Űrparancsnokság vezetője
Izzottak a kommunikációs vonalak. Taylor tábornok a vezérlőterem közepén elhelyezett taktikai térkép mellett állt, kezében egy kommal. A kijelző tanúsága szerint 12 hajó lépett ki a hipertérből. A kommunikációs kísérletek rendre kudarcba fulladtak. És közelednek.
-Taylor tábornok úr! Az elnök vonalban van. - Jelentett egy őrmester.
A tábornok aktiválta az eddig kezében szorongatott kommját, és szájához emelte.
-Elnök úr.
-Taylor tábornok, azonnal helyzetjelentést kérek. - Szólt az elnök. Hangjából jól kivehető volt az aggodalom.
-12 hajó lépett ki hipertérből, és nem válaszolnak a hívásainkra. Ha az irányuk és sebességük nem változik, negyed órán belül megérkeznek.
-Mit tehetünk?
-Uram, nem sokat. Nem rendelkezünk elegendő erővel hogy feltartóztassuk őket.
Az elnök sokáig hallgatott.
-Ha arra kerülne sor, kövessenek el mindent. Köszönöm tábornok.
Alig egy perccel később a Védelmi Készültségi Szint az 5-ös értékről nyomban kettesre ugrott, és riadósziréna jelezte hogy ez bekövetkezett.
A VKS-2 bejelentését követően az egész bolygó haderejét mozgósították. Az űrvédelmi egységek vadászgépei minden támaszpontról levegőbe emelkedtek, az űrhajókon felharsantak a szirénák, és a kommunikációs frekvenciákat is titkosítottra váltották.
A Kalaan Star vezérhajó fedélzete
-Birodalmi egységek, itt a Kalaan Star kapitánya beszél. Önök engedély nélkül léptek a Kalaan felségűr területére. Azonnal távozzanak különben kénytelenek leszünk megvédeni magunkat!
-Uram célba vettek minket! - Jelentette a stratégiai tiszt.
-Energiát az elülső pajzsokba és felkészülni az azonnali válaszcsapásra!
A Birodalmi csillagromboló sortüze úgy marta le a fregatt pajzsát, hogy annak ideje sem maradt az energia átcsoportosítására. A pajzs megszűnt, és immár a találatok közvetlenül a hajótestet érték. Robbanások sorozata rázta meg a vezérhajót, ahogy a Csillagromboló végiglőtte a testét. A fedélzeten már valószínűleg senki sem élt, mikor az égő hajótest kettétört, majd egy hatalmas robbanás kíséretében elenyészett.
A többi hajóra is ez a sors várt. Fregattok, korvettek, naszádok... Mire a Birodalmi Inváziós Erők megindultak a bolygó felé, minden elképzelhető irányban roncsok keringtek körülöttük. És nem maradt senki, aki megállíthatná őket...
Űrparancsnokság
-Uram megtámadtak minket! - Jött egy kétségbeesett hívás a Kalaan Star fedélzetéről még mielőtt levált volna a pajzs.
-Vonuljanak vissza! Hallják? Kalaan Star! A francba! - Megszakadt a vétel.
-Azonnal életbe kell léptetni a KVS-1-es szintet.- Morogta a tábornok. Közben újabb hajókat vesztettek.-Hívják az elnököt!
Azonban már késő volt. A Birodalmi Flotta legyőzte a bolygó csekély űrflottáját, és az inváziós erők megindultak a felszín felé...
- Kalaani Szárazföldi Fegyveres Erők főparancsnoksága Kalaan City
Név: Henryk Shepperd
Rendfokozat: Közlegény
D század 7. szakasz, 2. osztag
TIE vadászok süvítettek tova a szürkülő égbolton. Shepperd összébb húzta magát egy fém kerítés takarásában, míg az osztaga parancsnoka Trace őrmester közvetlen felettesével beszélt. A fővárosért folytatott elkeseredett harc tetőpontjához ért. A Birodalmiak betörtek több külkerületbe, és folyamatosan nyomultak előre a belváros felé. Lehetetlen volt megállítani őket.
-A Moors sugárúton jelentős egységeink gyűltek össze. Csatlakoznunk kell hozzájuk. Vettem uram! -Forgalmazott az őrmester. - Gyerünk uraim!
Fedezékről fedezékre haladtak, de a Birodalmi egységek mindenhol ott voltak már. Erős páncélos egységeikkel utat vágtak maguknak szinte mindenen keresztül. Házakat romboltak le, civilek százait lőtték halomra. Mindeközben pedig a TIE bombázók bolygószerte pusztítottak. Szüntelenül.
-Birodalmiak! - Kiáltotta az őrmester, és tüzet nyitott. Csak néhány rohamosztagos volt, de fejlett fegyvereikkel és páncélzatukkal sokkal könnyebben gyilkolhattak, mint elavult felszereléssel rendelkező ellenfeleik. Máris leszedtek két katonát. Shepperd előszedett egy gránátot, és a rohamosztagosok felé hajította. Egyikük meghalt, a többi pedig kiugrott még időben a fedezékéből. Páncélzatuk megvédte őket a repeszektől, de fedezék hiányában pár sugárnyaláb lett a jussuk.
-Mozgás! - Parancsolta az őrmester.
Mérhetetlenül nagy volt a pusztulás mértéke. De nekik mindenáron teljesíteniük kellett a parancsot. Mentek, és harcoltak: Sokan elestek. Szűk sikátorokon, nyílt utcákon és épületeken keresztül végre elérték a sugárutat. A légvédelmi egységek keresőfényei az eget pásztázták bombázók és vadászok után kutatva. A tüzérség pedig lőtte a Birodalmiakat.
- Kalaani Szárazföldi Fegyveres Erők főparancsnoksága Kalaan City
Név: Don Dusk
Rendfokozat: Vezérezredes
A főváros védelmére kirendelt erők főparancsnoka
- Delta-Charlie itt a főparancsnokság! 32 tango érkezik Shh... Shh... felől... shh... Vonják vissza az Skrrhhh...
-Parancsnokság, ismételje meg! Zavarják a vételt!
- Shhh
-Az ördögbe! Kapcsolják a légvédelmet!
-Itt Don Dusk vezérezredes! Helyzetjelentést kérek de azonnal!
-Uram! Rengetegen vannak... - Kommon keresztül is jól hallható volt a mobilizált légvédelmi egységek pergőtüze. - Nem bírjuk tartani őket!
Több TIE bombázó is átjutott a légvédelmen, és kioldotta a bombarekeszében tárolt bombáit. Szörnyű pusztítást vittek véghez a gyalogság soraiban, az összpontosított egységek pánikszerű menekülésbe kezdtek, egymást taposták agyon.
-Légvédelem! - Válasz azonban már nem érkezett.
Néhány pillanat múlva két TIE bombázó irányított protontorpedói becsapódtak a parancsnoki épületbe, és elpusztították azt.
Don Dusk
Státusz: Halott
- Kalaani Szárazföldi Fegyveres Erők főparancsnoksága Kalaan City
Név: Henryk Shepperd
Rendfokozat: Közlegény
D század 7. szakasz, 2. osztag
Igazából saját maga sem tudja hogy került le abba a pincébe, ahol kialakították a másodlagos parancsnokságot.
Sötét volt. Csupán néhány monitor és szétdobált világítópálcák szolgáltattak némi fényt. Néhány katona lázasan dolgozott a kijelzők előtt, és próbálták felvenni a kapcsolatot az egységekkel és a főparancsnoksággal: A zavarás miatt nem volt könnyű dolguk, de sikerült végül elérni a főparancsnokságot. Mások a sérülteket látták el, míg megint mások a bejáratot fedezték.
- Shepperd közlegény, végre magához tért. - Szólt hozzá egy szanitéc.
- Áhh... Pokolian fáj a karom...
- Ne aggódjon már kiszedtem a repeszt, és bekötöztem. Szolgálatra ismét alkalmas.
- Mmm... - Morogta Shepperd, és felkelt.
- Közlegény! - Sietett oda hozzá egy tizedes. Shepperd tisztelgett gyorsan, de a tizedes rá se bagózott. - Ezt elhagyta. - Azzal kezébe nyomta a fegyverét, és sarkon fordult. - Mire vár? 2 km-re innen evakuálják a civileket, és majd minket is. Mozgás Shepperd!
-Kalaani Légtér – és Űrvédelmi Erők főparancsnoksága
Név: Felix Beckett
Rendfokozat: Százados (Inaktív)
Halványsárga fényben úszott a terem. Nők és férfiak egymás mellett ültek egy nagy díványon, hálóköntösben, és a kikapcsolt holoprojectort bámulták. Egy emelettel feljebb sikítás hallatszott, de a lentiek rá sem bagóztak; Csak bámulták az inaktív HoloTV-t. Aztán a lépcsőfordulóban megjelent egy magas férfi, vaj színű hálóköntösben és pilótaszemüveggel ellátott bőrből készült repülős sapkában.
Elegáns léptekkel vette a lépcsőfokokat, mígnem megállapodott a díszes társaság előtt és magasba emelte az eddig köntöse takarásában tartott dobozkáját, amiben egy film volt!
- Mozi mozi! - Ordították kórusban a nyomorultak, aztán örömükben mindenféle beteg dolgot műveltek, egymásnak csapkodták a kezüket, vakargatták egymás vállát, vékony hangon sikítoztak, sürögtek-forogtak ülőhelyükön.
- Felix, remélem nem megint a Kalaani Sasokat hoztad, mert akkor vége a mókának. - Lépett elő egy fehér ápolóruhát viselő színes bőrű nagy kigyúrt manus.
- Nem, nnem! Ezúttal a Vynsu Repülő Cirkuszát! - Válaszolta boldogan.
- Egek, kegyelmezz... - Morogta a smasszer, aztán átvette Beckettől a lemezt, és betette a lejátszóba.
Alighogy a film elkezdődött, pislákolni kezdtek a fények, majd kialudtak a holoTV-vel egyetemben. A diliház lakói úgy általánosságban idegesek lettek, de a TV-szobában lévők egyenesen őrjöngeni kezdtek. Beckett talán kivételt képezett, ő afféle csöndes-őrült volt. A többiek viszont nem.
Az egyikük rá is támadt a smasszerra, aztán a többiek is ráugrottak. Kitört a káosz, és a betegek többsége kontrollálhatatlanná vállt. Gázspray ide vagy oda, itt még a gumibot sem segített.
Felix egyszer csak kiszúrta nagy kedvencét, a nagymellű szőke ápolónőt Cintiát. Valahogy belehabarodott, talán csak a nagy és formás mellei miatt, vagy a haja végett, azt már ő sem tudta, azt viszont igen hogy itt a nagy alkalom. Felkapta az asztalról kedvenc földgömbjét, amely 99%-os pontossággal ábrázolja a Kalaan felszínét, és körbe-körbe rohangált vele a teremben.
- A világ az enyém! - Kiáltotta. -A világ az enyém! - Aztán odarohant Cintiához, és leütötte a földgömbbel az őt molesztáló dilis fickót.
- Jól van kedves? - Kérdezte a hölgytől udvariasan, miközben gyengéden karján ragadta, és arrébb húzta a dulakodás helyszínétől.
- Felix maga az? - Kérdezte az ápolónő, miközben riadtan a férfire nézett. A sötétben is jól kivehető volt a pilótasityakja.
- Ki más? Jöjjön velem, ki kell jutnunk innen!
Cintia nem ellenkezett, így is keze-lába remegett, és még fiatal volt ahhoz hogy egy rakás degenerált meggyilkolja. Szóval hagyta hogy Beckett biztonságba vezesse. Elmentek az orvosiba, szerencsére mindenki elég elfoglalt volt ahhoz hogy utánuk eredjenek.
- Miért pont ide? - Kérdezte Cintia.
- Csak itt nincsen rács az ablakon. - Felelte nemes egyszerűséggel Felix. - Az ajtót bezárná?
- Tudja, hogy nem engedhetem elmenni. Börtönbe kerülök. - Válaszolta a nő remegő hangon.
- De ha velem jön... Kérem! Vigyázzon rám. - Mosolygott Beckett, de nem sikerült meghatnia a nőt.
- Sajnálom Felix, de nem segítek. - Válaszolta, aztán a lélegzete is elállt mikor hatalmasat dörrent valami, és a férfi mellett elnézve egy ég felé törő lángoszlopot pillantott meg a Deliwon űrkikötő felől. Aztán újabb dörrenések egyre közelebbről, közelebbről, közelebbről...
- Cintia! Mennünk kell. Most! - Parancsolt rá Beckett erélyesen.
- Mi folyik itt? - Kérdezte a szőke nő, ám mielőtt Beckett válaszolhatott volna, az épület közvetlen közelében csapódott be egy lövedék, és olyan erővel rázta meg a kócerájt, hogy az összes ablak kitört. Ők szerencsére csak könnyebben sérültek.
- Kedves, ha nem megyünk, meghalunk! - Azzal ismét karon ragadta, és a kitört ablakon át kereket oldottak...
Név: John Self
- Johny! Épp időben. Úgy hallom a Birodalmiak rendesen alánk gyújtottak. - Üdvözölte Selfet Reznov.
- Mint látod Reznov, igen. Úgyhogy örülnék ha bepattannál végre a siklómba, mert minden pillanattal csak nő az esélye a...
- Igen igen igen, igazad van. Szóval, mi az útirány? - Kérdezte, miközben kinyitotta John siklójának jobb oldali ajtaját, és beszállt.
- Deliwon űrkikötő. Elkötünk egy gépet, és lelépünk innen. - Válaszolta John, míg becsapta az ajtót. Máris indította a masinát, és gázt adott.
- Biztos jó ötlet? Tudod hogy mi van most fent? Csillagrombolók hada. Nem jutunk át a blokádon élve. - Ellenérvelt Reznov.
- Részletek barátom, ezek csak részletek! Tudod elhagyhatjuk a bolygót később is, miután lecsitultak a dolgok. - Válaszolta John.
Siklójuk pedig fentebb emelkedett, a szokásos közlekedési magasságba.
- Hülyeség. Ha öngyilkos módon akarjuk elhagyni a bolygót, most kell tennünk nem később. Most nagy a zűrzavar. Így az esélyünk nem 0, hanem 10%. - Elmélkedett Casar Reznov.
- Gondolod? Szerintem meg épp ezer szám keringenek a TIEK és transzportok. Később ha csitultak a dolgok, lankad majd a figyelmük.
- Ezt úgy mondod, mintha már léptél volna meg blokádon keresztül.
John csak mosolygott, de nem válaszolt. Figyelmét most az űrkikötőre koncentrálta, és azon agyalt, miként jussanak be. Fejében már kezdett alakot ölteni egy terv, de nem számolt a Birodalmiak igen gyors űrbéli győzelmével. A TIE vadászok beléptek a bolygó légterébe...
- Az ördögbe! Le kell szálljunk, nehogy leszedjenek a szemétládák! - Morogta a corelliai. A siklója nyomban ereszkedni kezdett, egy kis erdős tisztás felé. A leszállás nagyjából zökkenőmentes volt, és a tank is teli volt. John mégis kockázatosnak érezte a géppel tovább menni, ezért végül gyalogolni kényszerültek. Hosszú, és fárasztó út vette kezdetét...
-Kalaani Légtér – és Űrvédelmi Erők főparancsnoksága
Név: Felix Beckett
Rendfokozat: Százados (Inaktív)
Sűrű köd szállt fel az ég felé. A látóhatár valahol a kalaani pöttyös béka segge alatti értéket mutatja. Hideg van, reszketsz. Pulcsidat titkos szerelmednek adtad, aki szintén veled van, és szintén nagyon fázik. És még el sem mondtad neki, hogy mit érzel iránta...
- Cintia... Valamit el kell mondanom önnek. - Fordult Felix, az ápolónő felé.
- Igen Felix? - Kérdezte a nő, jobb szemöldökét enyhén felvonva.
- Én...Sze... Szörnyen fázok! - Megkönnyebbült, hogy még pihenhet egy kicsit a nagy vallomás előtt, és kifújta az eddig benntartott levegőt.
- Visszakéri a pulóverét? - Kérdezte a nő, miközben érdeklődve fürkészte Beckett ábrázatát.
- Nem kedves Cintia, maradjon csak magán.
Ahogy elhaladtak egy bokros rész mellett, két alakot pillantottak meg maguk előtt...
Név: John Self
- Mocsok hideg van. Casar, nem hoztál valami kabátot? - Kérdezte a corelliai. Fekete bőrkabátját nyakig becipzározta, kezeit pedig elsüllyesztette a zsebében, de így is fázott.
- Sajnálom John, nem. Nem készültem erdei túrára... - Válaszolta Reznov, aztán hirtelen magasba emelte ökölbe szorított kezét, és Self megtorpant.
- Mi az? - Suttogta, miközben előhalászta önvédelmi kábítófegyverét.
- Ott... - Suttogta Reznov. Mintha látnék valakit. Halkan kibiztosította ódon sörétes puskáját, amit még egy trandoshantól zsákmányolt 5 évvel ezelőtt, és a corelliaira nézett.
- Jó. Két irányból kerüljük meg, te menj jobbról.
A veterán CorSec haditengerésznek nem kellett kétszer mondani, Reznov cselekedett is. Közben John is bevette magát a fák közé, és egyre közelebb jutottak az ismeretlen alakhoz. Aztán ahogy odaértek, rájöttek hogy amit embernek véltek, az nem is ember volt csupán egy ember alakú fa. Csodás.
- Szuper... - Morogta Self. - De legalább nem Birodalmiak.
- Birodalmiak? - Szólalt meg egy hang a hátuk mögül. Mindketten megperdültek, de csak két fehér ruhás ember volt, az egyik egy nő, a másik meg egy férfi.
- Kezeket fel! - Parancsolt rájuk John, miközben a fegyvert az idegen férfi arcához nyomta. Mindkét fehér ruhás engedelmesen felemelte a kezét.
- Ne bántson minket! - Sípolta a nő ijedten. - Kalaaniak vagyunk!
- Hmmpf. - Morogta Reznov. - A frászt hozták ránk, szerencséjük hogy nem durrantottunk maguk alá messziről.
- Azért motozd csak meg őket, nem szeretem a meglepetéseket. - Mondta John, közben fegyverét szüntelenül a fehér ruhás férfi arcába tartotta. Reznov hamar végzett a motozással, a nőnél azért elidőzött kicsit...
- Ez egy kábítófegyó. - Vigyorgott az ismeretlen fickó Johnra.
- Igen az kábító! - Vágta rá Reznov. - De ez nem. Szóval... - Fegyverét fenyegetően a fickó feje felé tartotta.
- Szóval... - Folytatta John. - Énekeljenek nekünk, kik maguk, és mit keresnek az erdő közepén ezekben a hajnali órákban?
- Csak sétálunk! - Válaszolta a fickó széles mosollyal az arcán. Látszólag rá sem hederített, hogy egy igen komoly tűzerejű szilárdlövőt toltak a képébe.
- Még egy rossz válasz, és eldurrantom a fejed! - Ordított rá Reznov.
- Kérem! Én elmondom mit keresünk itt. - Szólalt meg a nő remegő hangon.
John kábítófegyverét egy elegáns mozdulattal visszacsúsztatta a combjára erősített tokjába, és a nőhöz sétált.
- Csupa fül vagyok, kisasszony. - Szólt hozzá udvariasan.
- Egy ápolónő vagyok, ő pedig itt a páciensem. Tessék, itt az azonosítóm... - Azzal lassú mozdulatokkal kicipzározta pulcsiját, és benyúlt a köpenyébe a kis kártyáért. John átvette az azonosítót, majd hangosan felolvasta.
- Cintia O'neal... Bla bla bla... Ápolónő a Deliwon akármicsodában, mi ez... Valami diliház?
- Igen, egy elmegyógyintézet. - Bólintott a nő.
- Azt mondták a bácsik, hogy két hetes kirándulás lesz! Már két éve tart! - Szólt közbe a fickó.
- Csodás. - Morogta. - Már csak ez hiányzott...
- Merre tartanak? - Kérdezett közbe Reznov is.
- A Deliwon felé. - Válaszolta a nő. - Felix pilóta volt az Űrvédelemnél, és mindenkire szükségük lehet.
- Hát ha alkalmazzák, igen kétségbe lehetnek esve... - Rázta meg a fejét John. Akkor induljunk!
Így hát kiegészülve Felix Beckettel és Cintiával, John és Reznov folytatták útjukat az űrkikötő felé. Pár óra gyaloglást követően elérték az erdő határát, ahonnan már csak egy köpés volt Deliwon városa, és maga az űrkikötő. A város, melyet még viszonylag sokáig nem értek el a Birodalmi erők, hála a fővárost hősiesen védő kalaani egységeknek.
Beckett meglepően otthonosan mozgott a városban, azonban az űrkikötőbe nem jutottak be, mert a hadsereg lezárta. A közlöny szerint evakuációs pont a fővárosból kimentett civilek és katonák számára. Tehát kulcsfontosságú.
Becketten nagyzási pánik lett úrrá, és Cintia társaságában felkereste a helyi parancsnokságot. John legnagyobb meglepetésére, a rendkívüli helyzetre tekintettel Felix Beckettet reaktiválták, és visszahelyezték szolgálatba századosi rendfokozatban. Mivel pilótaként szolgált, kapott egy gépet a segge alá, és a fővárosba repült civileket menteni...
- - - - Vészhelyzeti evakuálás folyamatban. - - - - Minden civil jelentkezzen a kijelölt gyülekezőponton. - - - - Fejenként egy kézipoggyászt, és fényképpel ellátott személyigazolványt hozzanak magukkal. - - - -
- Oh mámmá... - Morogta Antropov. - Még jó hogy állampolgárságot szereztem most lennék nagy bajban!
- Befogná végre, az isten szerelmére? - Szólt rá a mellette ülő fiatalember. Idegességében a körmét rágta, és kifelé bámult a légköri transzport ablakán. Azok az AT-AT lépegetők fenyegetően magasodtak a kormányzói rezidencia megégett romjai fölé. Egyetlen lövése is elegendő lett volna hogy darabokra robbantsa a transzportot, de még messze voltak.
- Ugyan, azok még messze vannak. Akkor aggódni ha itt vannak nyakán! Nyik! Taposnak agyon. - Hogy nyomatékosítsa szavait, a nyiknél tenyere élével a nyakára vágott, aztán összetette mindkét kezét és jól megszorította saját ujjait.
A fiatalember válaszul a homlokát ráncolta, és nyelt egy nagyot.
- Tudni, én a Waylandon nőttem fel. Ott lenni sok AT-AT, láttam furi dolgokat. - Folytatta Antropov.
- Figyelem itt a kapitány beszél! Felhívom kedves utasaink figyelmét, hogy a gép rövidesen felszáll! Csatolják be magukat, és rendeljenek egy kis sütikét.
Alighogy ezt kimondta, az utasoknak még felocsúdni sem volt idejük, a gép levegőbe emelkedett, és zúgva elrepült a kalaani egységek felett. Alig hogy elhagyta a harci zónát, két TIE vadász tűnt fel a szenzoron, és sebesen közeledtek a hajó felé. Szerencsére a pilóta tökös legény volt, nem ijedt meg a vadászoktól. Maximális tolóerőt adott a hajtóműveknek, és annyira leereszkedett a földfelszín felé, amennyire csak lehetett. Ügyesen kikerülte a nagy géppel a toronyházak alkotta akadályokat, de az egyik TIE-nek ez már nem ment olyan jól és belerepült az egyikbe. A másik viszont továbbra is közeledett, és lőtávba ért.
Ekkor a transzport meredek szögben emelkedni kezdett, aztán zuhanórepülésbe ment át, és közben bonyolult manőverekkel teljesen hülyét csinált a TIE pilótájából. Veszte végül egy adótorony lett, amit a teherhajó az utolsó pillanatban került ki épphogy. A birodalmi gép viszont belecsapódott, és apró darabokra robbant.
- Kedves hölgyeim és uraim, kérem hajtsák fel az étkezőasztalkáikat mert a stabilizátorok mind bemondták az unalmast! És ha kitekintenek a jobb oldali ablakokon, láthatják hogy a hajtóművünk milyen szép fekete füstöt pöfékel ó igen! - Jelentkezett a kapitány, aztán leállította a találatot kapott hajtóművet.
A gép bukdácsolva ugyan, de fél hajtóművel is elérte a találkozási pontot. Mikor letette, az utastérben többek is kidobták a taccsot, és sajnos nem volt mindenkinél hányózacskó.
- Hellóka - Vigyorgott az utasokra a pilótájuk. Azonban mikor meglátta a lehányt üléseket, elborzadt és idióta hangon elkiáltotta magát hogy- Ó az Erőre! Ne az ülésre! Tegnap tisztították ki!
- Beckett százados? - Szólította meg egy hang, valahonnan a háta mögül. A kapitány megperdült, és szélesen mosolyogva bólintott.
- Igen? - Kérdezett vissza nyájas hangon.
- Szép munkát végzett. Gratulálok!
A háború, és utóélete
Mikor Beckett meghozta Antropovot a fővárosból, John és Reznov örömtáncot jártak. El sem hitték, hogy mindannyian túlélték a kezdeti megpróbáltatásokat. De mint lenni szokott, jött a fekete leves: 10 óra... 10 óra alatt legyőzték a bolygó fő erőit. A körülzárt fővárosban rekedt kalaani erők és a törvényes kalaani kormány még két napig tartották magukat, aztán feltétel nélkül letették a fegyvert. James Roslyn a bolygó nevében megadta magát, az új kormányzó Alex Lotur. Jutalmuk kényszermunkatábor lett. Halál, halál, és még több halál.
Persze nem mindenki tette le a fegyvert, és adta fel magát. Crix Saan a Kalaani Űrvédelem utolsó élő főtisztje vezetésével ellenállási mozgalom alakult mindazoknak, akik szavak helyett tettekkel kívántak célt érni, és volt annyi vér a pucájukban, hogy fegyvert ragadjanak. A mozgalom kezdetben nem volt túl sikeres. Az emberek többségének elege volt már a vérrontásból, de rá kellett ébredniük hogy sosem lesz béke, míg a Birodalom megszállva tartja a bolygót. Saan ezredes ezt jól tudta, és kihasználta az emberek szabadságvágyát. Idővel több százan, több ezren csatlakoztak a mozgalomhoz. Emberek, és nom-humánok...
Igen, ez a két tényező az, amit nem lehet kontrollálni. Az embereket, és az őslakosokat. Elsősorban utóbbit gyilkolták halomra, így hát érthető hogy a vörösök, minden áron bosszút akartak állni. Hiába voltak az embereknek érveik, mind süket fülekre találtak.
Miután az emberek elmentek, Crisnor vezetésével folytatódott a fegyveres ellenállás. Sokáig dacoltak a Birodalommal. Egy merész akció keretén belül, meggyilkolták a kollaboráns Lotur kormány valamennyi tagját, és magát a kormányzót is. Ez volt az utolsó győzelmük. Elfogyott a szerencséjük, és végeztek velük az utolsó szálig.
Mindazonáltal említést kell tenni azokról a bátor férfiakról és nőkről, akik lehetővé tették, hogy az emberek megszervezzék a kitelepülést. Lia Angel egy bájos és nagyon szexi kémnő beférkőzött a Lotur kormány legbelső köreibe, és információkkal látta el az Ellenállást. Sokáig tartott, de végül kiderítette hol őrzik az indítókulcsokat, és „nyitva hagyta a hátsó ajtót" Crisnor non-humánokból álló kommandójának, hogy megszerezzék őket. És a legjobb az egészben, hogy nem bukott le.
