Félperces ~~~ 7.: 2009.09.05. –a Pride-Budapest kapcsán írtam.

Brian gondolatai a szivárvány színeiről:

Az a csokor rózsa, a bódító illata … milliószor többet ér az Ő illata, az íze …

Az Ő VÉRE – nem tudom elfelejteni, megdermedek a fájdalomtól …

A narancs az új kék … imádom lerángatni Róla a narancsszín pólóit …

A mosolya, a nevetése, az egész Lénye … az aranyló Napsugár, amint tűhegyként megcsillan a felhők mellett vagy átmelegít egy tavaszi napon és leginkább, ahogy megperzsel, feltüzel a nyári heve – mindketten elégünk, megsemmisülünk a gyönyörben …

A féltékenység, a zöldszemű szörny, ezt az ismeretet is Neki köszönhetem …

Elmerülök az Ő tekintetében, mindig másféle kék és szeretem, ahogyan a szemével mesél …

Justin ad értelmet a szivárvány színeinek, az ibolyaszínt is közösen fedezzük majd fel … mert van közös jövőnk … ez csak idő … és soha többé nem hagyom, hogy Miatta az agyamat elborítsa valamiféle lila köd …