Félperces ~~~ 12.: 2010.07.06. Az ihletet 'Áhh, egy kutyája sem lesz soha!' ... a mondatot Justin az 505-ben Daphne-nak mondja, mikor JennyRebeccára vigyáznak, ...te is gondoltál arra, hogy legyen gyereked...
...kivételesen Mickey emlékezik-mesél

Orast

'Áhh, egy kutyája sem lesz soha!'
Ez a mondat zakatol a fejemben. Tudom, hogy nem kell szó szerint érteni. Valójában arra gondolhatunk, hogy Brian nem tud... dehogy, nem AKAR felelősséget vállalni senkiért-és-semmiért hosszú távon. És ez nem igaz, éppen, hogy Justint, őt felvállalta, csak ezt beismerni nem akarja.
Éveken át a szívem is belesajdult, ha láttam őket. Justin minden kapcsolatomat megbolondította, szétzilálta. Felzaklatott. Hogy leszólta: az egy nagyon régi film. A legjobb emlékeimet is bemocskolta a szavaival. Ha nincs ott az a kis hülye, Brian nem mesélte volna el azt a délutánt, ahogy mi ... mi ketten ... amikor majdnem ... Aztán anyám ránk nyitott. Basszus!

Egy héttel később történt, suli után moziba indultunk éppen, amikor a kerítés mellett nyüszített egy foltos szőrű kiskutya. Megsimogattam, erre jött utánunk. Bri persze lehordott, hogy mért kell ezt, de már láttam a szemén, hogy neki is tetszik ez a kölyökkutya. Ahogy nyalogatta a barátom kezét majd a drótháló alatt kibújt és felugrált a lábaira. Maradt még egy fél szendvicsem, azzal megetettük. ... Orast, a boldog-bohókás kis szőrgombóc, minden reggel várt ránk. Képesek voltunk egy órával hamarabb felkelni és kezdeni a napot, enni-innivalót vittünk a kutyusnak, játszottunk vele. Suli után rohantunk Orasthoz. Estefelé, mikor Brian tőlünk hazament, vacsorát vitt neki. Egyszer utána lopóztam, kilestem őket messziről. Dédelgette-dögönyözte azt a foltoskát, majd nyakörvet-pórázt rakott rá és „sétáltatta". Brian volt a vezér, aki irányít és a b-o-l-d-o-g-s-á-g sugárzott róla. Talán egy hónap is eltelt, hogy Orast ránktalált, kiderült, hogy Brian orvoshoz is elvitte. És fogalmam sem volt, hogyan érte el, de az anyja megengedte, hogy hazavigye a kutyust. Később Brian azt mesélte, a szeretetről és a könyörületről beszélt az anyjának. Előkészítette neki az alvóvackot (mintha nem tudnánk, hogy a szobájában alszik majd a kutyus), etetőtálakat, játékokat, vett, minden zsebpénzét elköltötte. Péntekre terveztük, hogy hazaviszi, akkor egész hétvégén együtt lesznek, persze én is odamegyek, a kutya az új helyét megszokja majd. Még anyám is megígérte, a kajáldából kaphatja Orast az 'ellátmányát', ahogy eddig is...
Szerdán Orast a kerítés közelében feküdt és nem mozdult, nem rohant felénk ugrálva-ugatva, ahogy szokott. ... Elütötte egy kocsi. ... Akkor láttam Briant először sírni. ... Én titokban Astro-kapitányhoz imádkoztam, mint mindig, ha valami baj történt.

'Áhh, egy kutyája sem lesz soha!'

Most is ez a mondat zakatol a fejemben és... Brian, Brian, ooohhhh, Brian! Ma már örülök nektek, hogy együtt vagy Justinnal.