Félperces ~~~ 16.: 2010.10.04. az Állatok Világnapján Lupe-ról mesél Teddy
Hová tűnt... (?)
Emmett egy igaz barát. Eljött velem, hogy támogasson. Mi heteken át edzettünk a kerekezésre, Ő pedig fél perc alatt döntött, vásárolt, beszélt hozzám, érvelt, meggyőzött. Éppenhogy elértem a buszt, ideje elmesélnem Neki, hogy hová tűnt Lupe. Emmett nem is hitte, hogy van macskám ... pedig volt.
Nem én hoztam haza, a macsek talált rám. Kölyökcica, talán féléves lehet. Ott feküdt a lábtörlőmön, mikor hazaértem. Keservesen nyávogott, majd hízelkedett, amint kinyitottam az ajtót beslisszolt a lakásba. Aztán dermedten megállt, morgott, végül beszaladt az ágy alá. Éppen próbáltam előcsalogatni, mikor megjöttél. Mutattad a szenzációs dresszeket a biciklitúrához és olyan természetesen mondtad: szembenézni a legsötétebb félelmeimmel, egy nemes ügyért, egy barátért. ... Nekem is szembe kell néznem a legsötétebb félelmemmel és a barátom támogatásával sikerül. Mialatt beszélgettünk, Lupe előjött a rejtekéből és a konyhában találtam rá, a locsolókannámból vizet lefetyelt.
Megnéztem alaposan: egy szeretetben tartott, éhes és rémült kicsi cica volt csupán. Kapott tejet, kis tonhalat. Ahogy jóllakott, megmosakodott, letelepedett a szoba másik sarkában, és a fáradtságtól elaludt. Mi lesz veled Lupe? Nem hagyhatlak itt, napokra, a biciklizés idejére! Hol lehet a gazdád? ... Nagyon rosszul aludtam, csak forgolódtam. Hajnalban arra ébredtem, hogy mellettem dorombol a cica. No szééééééép, még megszeretem, akkor aztán mi lesz velünk? Elláttam enni-innivalóval, s míg evett, vásárolni mentem. Négy háztömbnyire az ő fényképe és a kérdés: Láttad a cicámat? ... két napja keresi már a gazdi, van telefonszám ... felhívtam őket ... Elvittem hozzájuk Lupét. ... már értem, a mi házunk nagyon hasonlít arra, ahol a macsek lakik ... jó ajtó előtt várta a gazdit, csak másik házban ... A család boldogsága, hogy Lucifer hazakerült. ... Összekaptam mindent, s most utazunk Torontóba. OOooohhh, drága barátom, Emmett!
