Nem vagyok a szerelem-első-látásra nevű marhaság híve. Szerelem nincs első látásra, ezt mindenki tudja, csak szenvedély, az meg nem hosszú távú. Előbb-utóbb az egyik félben kihuny a láng, aztán jön a szakítás. Én nem erre vágyom.
Ezért is hagyom, hogy szép lassan szeressek bele Takeshibe, nap, mint nap, minél jobban. És ez működik.
Mikor előszőr találkoztunk, nem tudtam volna elképzelni, hogy egyáltalán a barátja legyek. Más volt, mint én; kedves, nyitott, társaságkedvelő, jómagam pedig mindenben az ellentettje. Azt hittem, rögtön elriasztom az olyanokat, mint ő, de nem így történt. Egyre többször jött oda hozzám, kezdeményezett valami beszélgetést baseballról, az aznapi matek háziról, a hétvégi terveimről, egyszóval mindenről. Azon kaptam magam, hogy nem is olyan rossz vele beszélgetni. Ekkor még nem gondoltam semmi olyanra.
Ez volt az első lépés.
Úgy egy hónappal ezután kezdte elbliccelni az edzéseit, ha esett az eső és Juudaime a Sasagawa lánnyal ment haza. Tudta, sosem nézek időjárást, és sosem tudom, milyen idő várható. Ilyen napokon az esernyőjét kettőnk fölé-leginkább fölém-tartva hazakísért.
Egy szerdai, zuhogó esős napon, mikor Yamamoto eléggé megázott, beinvitáltam egy fürdésre és meleg teára. Örömmel elfogadta, én megmutattam neki a fürdőt, majd leültem, feltettem a szemüvegem és olvasni kezdtem a félbehagyott könyvemet a világ legmisztikusabb állatairól.
Mikor végzett a zuhanyzással, felvette a melegítőjét (szerencséjére nála volt a testnevelés cucca), aztán lejött hozzám. Egy ideig némán nézett engem.
- Mondani szeretnél valamit?- néztem rá, lerakva a könyvet.
- Hé, Gokudera… igaz, hogy te nem hiszel a szerelem első látásban?
- Igen. Ez hogy jön ide? – felhúztam a szemöldököm. Erre ő elmosolyodott, majd az ő hatalmas kezeivel megfogta az én pici kezeimet.
- Akkor várok – a szemei furán csillogni kezdtek – Nem gond, ha egy év, ha kettő, vagy ha egy egész élet kell neked. Én várok.
Azt hiszem, itt kezdődött el valami.
Valami, ami napról napra erősödik.
De nem sietem el; hagyom, hogy szép lassan szeressek bele Takeshibe.
