Tartalom: Severus Snape a hatodévi események után bujkálni kénytelen. De hátha nem olyan unalmas napokat kell eltöltenie meneküléssel, mint Siriusnak?... Valentin napi komédia a furcsa párosos Valentin kitűzésre. :)
Szerző megjegyzése:
AgiVega, Elanor és Lilliahun Valentin napi kihívására készült.
Összeesküvés-elmélet (mindenki mással csinálja)
Sár,
esővíz a nyakában, szörcsögő szutyok a
cipőjében. Snape eltűnődött, vajon mekkora is az
esélye, hogy száz méteres körzetben
kiszúrják a szárító bűbájt.
Aztán arra jutott, hogy bassza meg. Battyogott tovább,
a nyaka elgémberedett, megmaradt lábujjai fagyottan
zötyögtek a csizmában. A finoman megkomponált
dallam, mely minden lépésénél felzengett,
biztosította a háttérzenét a
vándorláshoz.
Bizony, az ex
katedra professzor tavaly év
vége óta vadul bujkált – bár ez nem
járt olyasfajta buja cselekedetekkel, melyekről egyesek
képzelegnek vele kapcsolatban. Tulajdonképpen nem
szenvedett olyan hatásfokon, mint Potter szerette volna,
viszont mást sem csinált akkora hőfokon, amit mások
képzelnek el. Ő egyszerűen és konvencionálisan
bujkált, így, Valentin napján is.
A legjobb
ötletnek a Szárnyas Vadkan tűnt. Elmászik odáig,
és meghúzza magát. Ilyenkor még a
legelvetemültebbek is otthon maradnak, és ott vészelik
át a ,,szerelembe esett Roxmorts" időszakot; nyugodtan
odamehet felmelegedni egy kicsit.
Csuklyáját
arcába húzva, dideregve belépett a kocsmába.
Miután szerzett egy bögre diszkréten zaccos
vajsört, és helyet foglalt a sarokban, megkondult az
ajtóra szerelt rozsdás csengő. Ami már csak
azért is különös, mert az ő beléptekor
– emlékeznek – nem szólt semmi. Snape ezen
eltűnődött egy pillanatig, de közben gyanakodva fürkészte
a jövevény arcát. Ez kisebb nehézségekbe
ütközött, ugyanis a belépő kilétét
szintén csuklya fedte. Snape ezt elkönyvelte pechnek;
pedig már épp lett volna mivel szórakoznia. Nem
látott emberi arcot vagy fél éve.
Röpke
öt perc kellett ahhoz, hogy repetázhasson, ezúttal
valóban csuklya nélkül. Nyílt az ajtó,
és Granger lépett be. Óvatosan körülnézett,
majd a lehető leghalkabb üzemmódban a másik
betolakodó felé vette az útját. Snape
elnyílt szájjal figyelte ruhája takarásában,
és próbálta megsaccolni, vajon mit kereshet itt
az eminens hetedéves – azt valahogy sejtette, hogy idén
is megdöntött minden tanulási rekordot, de azt nem,
hogy most egy másfajta megdöntésre készül.
Nem
volt ideje ezen töprengeni – míg a páros mézbort
és whiskey-t rendelt magának, ismét nyílt
az ajtó. Újabb két alak jött, megint
egy-egyes lopakodós felbontásban. Aztán egy
férfi. Aztán nem sokkal rá egy nő. Aztán...
Snape-nek zsongott a feje. Pihenni jött ide, az istenért!
Erre mi történik? Felnézett, és még
éppen elkapta a képet, ahogy Arthur Weasley egy sötét
sarokban becsókol egy csuklya alá. Női kacagást
is hallani vélt, bár meg mert volna esküdni, hogy
több sarok már fizikailag nem lehetséges egy
helyiségben. De ott volt, mind ott voltak – Ginevra Weasley,
Hermione Granger, az idősebb Weasley, mind egy-egy csuklyás
alak társaságában. Mindez azonban semmi volt
ahhoz képest, amit ezután látnia kellett: az
ajtó ismét kitárult, és Harry Potter
sétált be rajta. Azonnal felkapta a fejét, és
egy hangos kiáltással összeroskadt a küszöbön.
Snape a szemét összehúzva méregette. Mi
a... Nemzetközi rossz-vér találkozó? Nem
véletlenül érezte, hogy itt a helye.
Potter
lassan feltápászkodott, és a helyiség
párosainak fürkész tekintetétől kísérve
megtámaszkodott a legközelebbi asztalban.
- Lássuk!
Melyikőtök az? Kiállok vele! – harsogta, és
végignézett rajtuk. – Érzem, hogy itt az egyik
követője! Gyere elő, halálfaló!
Snape lejjebb
húzta a talárt a bal csuklóján, és
nem mozdult.
- Gyerünk! – kiabálta Harry, és
egy meglepetésszerű Capitulatusszal begyűjtötte a
pálcákat. – Gyere elő, gyáva! Csak pihenni
jöttem ide, és mit találok... Érzem!... Ég
a sebhelyem...
Senki sem szólt.
- Mindenki vegye le a
csuklyáját! – rendelkezett Harry. – Köztünk
van! Te ott!
Hermione partnere csodálkozva magára
mutatott.
- Igen! Senkiben sem bízhatunk!
Hermione
elmosolyodott, és megsimogatta asztaltársa kezét.
A másik erre levette a csuklyát, és
előkerült...
Fleur Delacour – ismerte fel Snape
gyanakodva.
- Oh – konstatálta Harry. Fleur megvonta a
vállát, és lágy csókot nyomott
Hermione ajkaira, majd mindkét lány elégedetten
Harryre meredt.
- Nem is Krummal leveleztem – szúrta oda
Hermione dacosan.
A következő asztal Weasley-éké
volt. Arthur partnere kelletlenül felfedte az arcát.
-
Lucius Malfoy! – lehelte Harry és Snape egyszerre. Lucius
rosszkedvűen elhúzta a száját, és
visszavette a csuklyát. Arthur biztatóan megveregette a
kezét, és minden
mindegy alapon átkarolta a
derekát is.
- Dehát miért? – nyögte
Harry.
- Olyan jólesett megverni a Czikornyai &
Patzában... Éreztem, hogy valami elkezdődött –
magyarázta lelkesen Arthur. – Másnap küldtem
neki egy baglyot...
- Ami szembetalálkozott az enyémmel
– fűzte hozzá közönyösen Malfoy.
A
harmadik páros már meghívóra sem várt.
Ginny sápadtan üldögélt egy férfialak
mellett, aki most felfedte az arcát, és gúnyos
mosolyt küldött Potter felé. Neki bizseregni kezdett
a sebhelye, Snape-nek meg viszketni az alkarja. Voldemort volt.
Senki
nem kérdezett semmit.
- A napló – bökte ki
Ginny szégyenlősen. – Nem kellett volna megosztanom vele a
legerotikusabb vágyálmaim...
Legalább már
tudták, mi zavarta Potter sebhelyét.
A söntés
mellett álló öregember – Albus bátyja
–mögül pedig egy nő jött elő tétován.
-
Hát itt éled ki, Minerva – konstatálta magában
elégedetten Snape. – Gondoltam, hogy egy Dumbledore...
-
Te jössz – fordult felé a sokktól elsápadt
Potter. – Gyerünk.
Snape szólni akart, de egy gyors
bűbáj felfedte kilétét.
- Oké –
morogta Potter reményvesztetten. – Nekem már úgyis
mindegy.
Azzal egyenesen felé tartva átvágott
a helyiségen, szorosan volt tanára mellé ült,
és maga elé vonta annak vajsörét. Snape
elgondolkodva vállat vont, majd lassan, nagyon lassan
átkarolta a fiút... A termet egyenletes cuppogás
töltötte be. Végre kezdtek felmelegedni az ujjai.
VÉGE
