Karácsonyi ének

Kis történetünk egy rosszindulatú, és gonosz… Jól vanna. Egy erőszakos, hisztis, féltékeny, arrogáns, alulméretezett kis rohadék, aki egyszerre szenved a kisebbségi és a felsőbbrendűségi komplexustól. És mind a mellett még rasszista is. Gondolom gyerekek kitaláltátok, hogy Ames Whiteról beszélek. Ez a kis történet róla szól. És arról, hogy találkozik a négy karácsonyi szellemmel. Tessék? Hogy ez Dickens? Nem, ott három karácsonyi szellem van. Szóval azért látogatják meg, hogy ráébresszék a karácsony igazi szellemére. Nem az ajándékra meg a szaloncukorra, hanem a szeretetre. Mi? A csoki a karácsony igazi lényege? Nem, nem, az a Hallowin. Szóval hanem szólnátok közbe folytatnám. Miért én folytassam? Talán csak azért, mert én vagyok a narrátor. Mindenki hallgat? Rendben. Hol is tartottam? Á. Meg van. Ames Whiteet nem érdekelte a karácsony, főleg azóta, hogy megölte a feleségét, és Max elrejtette előle a fiát. Igen, ez nagyon le tudja rontani a karácsonyi hangulatot. Persze, ez titeket egy cseppet sem érdekel, hogy a fickó számára ez a nap is ugyanúgy telik, mint a többi.

De White az a fajta ember, aki úgy véli, ha nekem rossz, legyen sza… rossz másnak is. Szóval igyekezett elcseszni mind a munkatársai, mind a mutánsok, már így is pocsék karácsonyát. Most a Tp-én Ames White igyekezet még kibírhatatlanabb lenni mivel meg volt rá az oka. A munka társai elfelejtetek szólni, hogy rendeztek egy ajándékozzuk meg egymást bulit. Azonban ezt Ames kiszúrta, és dühét éreztette velük. Így közösen vettek neki egy nyakkendőt. Mivel 452-est nem tudták átadni neki píros masniban. A kis hálátlan dög ennek sem örült. Még kisem csomagolta. Sőt az nap még futotta egy üldözésre is, ami 452 est hívatott elkapni. De persze ez nem sikerült, pusztán csak annyit ért el, hogy Max elvesztette TC-ben lakó gyerekek ajándékára szánt pénzt. Max azt a pénzt hosszú, kemény, alaposan megtervezet… Nem, nem munkával… HÉ! És nem is AVVAL. Ez egy karácsonyi történet, ebben nincsenek olyan részek! És elhallgatnátok végre? Szóval Max nehéz rablásokkal és seftelésekkel szerezte meg. És ezzel a cselekedetével elérte, hogy néhány gengszter ajándékként kapjon egy pár betoncipelőt. Ám, ez még sem volt elég a boldogságához. Még aznap sikerült megríkatnia két munkatársát. És kell hozzá teljesítmény, hogy két felnőtt férfi titkos ügynököt a sírásig szekáljunk. Tudom, szemét dolog volt, és White nem érdemel, mást, mint egy virgácsot, de kihajlandó vitázni a Télapóval? Tudjátok az öreg nagyon unja, hogy a pasas mindig dobogós helyet kap a rosszak listáján. És különben is, nem a Tüzépen dolgozik, és nem tud annyi virgácsot és szenet hozni amennyit megérdemelne. Szóval Szent este van, és White egyedül megvacsorázott… Igen képzeljétek, tud főzni. Mit kell ezen annyira fen akadni. Mi? Hogy meg van számára a megfelelő ajándék? Egy kötény? Eredeti. Megvacsorázott, aztán levetkőzött, és átöltözött pizsamára. Csak egy sima zöld pizsama! Semmi extra! Szóval békésen alszik, amikor egy nyekergő hangot hallott.

- Ébredj Ames! A mai éjszaka a szívet melengető csodáké.

- Moorehead néni… csak öt perc… nem akarok ma iskolába menni… ölni sincs kedvem… - suttogta fáradtan sötétségnek Ames.

- Hülye! Ébredj már fel! – szólt rá a nyekergő hang.

Ames felült az ágyában. Az ágya lábánál egy magas és betegesen sovány öregasszony állt. Szikár testét egy fekete köpenybe burkolta. Őszhaja sörényként burkolta a be a fejét.

- Jégszíved börtönében, ott rejtőzik a szeretett, mint bármely embernek ezen éjszaka. Ma négy különleges vendéged lesz, hogy erre ráébresszen. Használd jól az éjszakát, hogy megszabadulj a tehertől, ami a lelked nyomja – szavalta lelkesen az asszony.

Ames arca felderült.

- Segítenek elkapni 452-est! Ez a legjobb ajándék!

Az öreg a szemét forgatta.

- Egy fenét! Rohadt kis tetű voltál az elmúlt harminc évben! Ezért eljön négy karácsonyi szellem, hogy bemutassa, mit csesztél el. Eljön a Múlt, a Közel Múlt, a Jelen és Jövő kísértette.

Ames úgy nézet a mamikára, ahogy egy gyengeelméjűre szokás. Tudjátok, ahogy mindenkire néz.

- Már elnézést, de nem három szellem van? Tudtommal ezt Dickens írta.

A mama rávigyorgott. Még gonoszabbul, mint ő. Hihetetlen mi?

- Látod te itt valahol Dickenst?

Ames White körbe nézett a szobában, de egy egér sem rezdült. Senki nem bírja ki vele hosszú távon egy légtérben.

- Nem hiszem. Én itt nem látom.

- Akkor, kuss, és várd a múlt szellemét – mordult rá az öregasszony, azzal eltűnt. Sokan, akik ismerik Ames Whiteot ölni tudnának, egy ilyen trükkért. Mondjuk én is, főleg, ha meg kell mutatnom anyámnak a vizsgáim eredményeit.

Ames White legyintett, és visszabújt az ágyába.

- Karácsonyi szellemek. Hö… - morogta. Igen, mindig morog, de most pizsibe van, és az ágyában! Na meg egy nagyon jó pasi! Felőlem azt csinál, amit akar, amíg hajlandó megmutatni az izmait… Hopp! Kicsit eltértem a témától. – Ki hiszi ezt el? – motyogott tovább.

- Üdv – jött egy magas hang, akarom mondani egy hang magasról. És Ames White felnézet a kutyafiú arcába. Nem, nem kezdet el rettegve rohangálni a lakásban. Hanem fegyvert fogott rá, tüzelt. A golyó gond nélkül áthaladt a kutyafiún, és darabokra tört egy Ming korabeli vázát. Az hogyan került oda? Most lőtte le Josht! És titeket az a rohadt váza érdekel? Na ezen Ames is meglepődött. Na persze, nem vázán, hanem, hogy Josht nem fogja a golyó.

- Mi a?

Josh rámosolygott.

- Én vagyok a múlt.

- Na ne!

- Na de! – mordult rá Múlt. – Gyere velem az előző Karácsonyaidba! Ez a terv.

- És hanem? – pimaszkodott Ames, de Múlt rámordult. Kicsit megszeppent és máskép állt a dolgokhoz. Ki tudta, hogy ilyen gyökeres változásokat okoz egy Ismerős hozzáállásban, ha el akarják roppantani a gerincét?

- Meg mutatom neked, egy régi Karácsonyodat.

- És hogy megyünk, oda? – kászálódott ki az ágyból.

Múlt lassan elvigyorodott. Sejthetitek mi történt.

A következő percben, Ames már térdig állt a hóban, és az üvegszilánkokat szedegette a hajából. Nem értette, miért kellett kidobnia az ablakon. Mázlija van, mi hogy nem érez fájdalmat. Lemondóan fordult a szellemhez.

- Jó, mit akarsz mutatni.

- Ezt! – mutatott be egy ablakon. Megragadta Whiteot, és bedobta rajta.

A férfi berepült az ablakon, de az most nem tört össze. Nem gyerekek, nem volt nyitva.

Szóval berepült az ablakon, és egy nagy karácsonyfa tövében találta magát.

- Hé! Mi…? – a meglepetéstől elnyílt a szája. - Ez a mi házunk!

- Igen – helyeselt Múlt. – A te karácsonyod. Ez volt a terv.

Ames arca hirtelen elsavanyodott.

- Sandeman elfelejtette.

Múlt arca is lassan elszontyolodott. Jövő megmondta, hogy kerülje el ezt a Karácsonyt.

- Ö… izé. Nézünk egy másikat.

A kép hirtelen váltott, és már egy másik díszes fa alatt álltak, ami alatt hála az égnek, volt már ajándék is.

Múlt kissé fellélegzett. Nagyon remélte, hogy nem üt be semmi ezen a karácsonyon.

Egy tizenéves csontos fiú ballagott be a szobába egy sivalkodó hatévessel. A kicsi sorra bontotta ki az ajándékait, míg a nagyobb csak egyet talált. Egy nagyon aprót. Huh. Gyerekek ez tényleg apróvolt. De ha lányok kapnak ilyet, tutira vigyorogni kezdenek, mert biztos ékszer van benne. De ez a kölyök nem ékszert kapott, mert azt ellehet adni és meg lehet venni belőle, amit valóban akart. Csak egy ócska toll.

Múlt arcán zavartság tükröződött. Két öngól után? Ezután mindenkinek égne a képe?

- Ugye tied a toll?

Ames bólintott.

- Akkor próbáljuk meg még egyszer.

A kép ismét változott, de már egy apró szobában voltak. A szobában egy ágy, egy íróasztal, és egy fiú volt aki, gyanúsan hasonlított Amesre. A fiú asztal fölé görnyedt és tanult.

- Tanultál?

- Ja.

Múlt elszontyolodva nézet rá.

- Ad föl. Nincs egy szép karácsonyom sem gyerekkoromban - nézet fel rá Ames sandán vigyorogva.

A következő pillanatban Ames a saját szobájában találta magát. Fellélegzett, de valaki óvatosan meg köszörülte a torkát a háta mögött. Meg fordult és felnézet Loganre. Kezdte sérteni, hogy még a Karácsony szellemi is magasabbak nála.

- Tudom elviszel a Jelen a Karácsonyokba, hogy meg mutasd, milyen gonosz vagyok? – vágott a szelem szavába.

- Nem, én a Közel Múlt Karácsonyainak a szelleme vagyok.

- Remek – vont vállat Ames. Akkor essünk túl rajta.

A szoba ismét megváltozott. A Karácsonyfa körül egy fiatal pár ült szomorúan összebújva. És csak egy hülye nem ismerte volna fel Amest és Mendy… Mi? Hogy Wendy? Nem mindegy? Szóval nem. Akkor Wendy és Ames szomorúak voltak.

- Emlékszel még erre a Karácsonyra? – kérdezte a Közel Múlt Karácsonyainak szelleme.

Ames vörös fejjel fordult felé.

- Hát hogyne! Ekkor halt meg az első fiam!

A Közel Múlt Karácsonyainak szelleme elvörösödött.

- Hopp. Másik Karácsony.

A szoba nem változott sokat, csak a fa és a lakói. Ames és Wendy egy, két éves kisfiúval játszottak.

Ames arcán önelégült vigyor jelent meg.

- Az én fiam. Már folyékonyan beszél. Hol van? – nyomott egy pisztolyt a Közel Múlt Karácsonyainak szellemének orrnyergéhez.

- Asszem ennyi elég is volt – kezdte rémülten. – Látod, amíg volt családod, te is sokkal boldogabb és kedvesebb voltál.

- De most, nincs és határozottan nem vagyok boldog, kedves meg végkép nem.

Közel Múlt Karácsonyainak szelleme rémülten nézett körbe.

- Akkor kész vagyunk, viszlát – azzal eltűnt.

Ames ismét a saját szobájában találta magát.

- A szentségit hülye szellemek – toppantott. Igen, ez annyira felnőttes volt.

- Ö… ízé… - hallott egy óvatos hangot a háta mögül. Lassan megfordult. Igen, még pizsamában mezítláb, köntösben is vészjósló volt ez a mozdulat. Egyrészt azért, mert nagyon nagyon csúnyán nézett, és egy rohadt stukker volt nála.

- 494 –es?

Az X5-ös az íróasztalán ült és vigyorgott.

- Én vagyok a jelen Karácsony szelleme.

- Honnan is sejthettem volna? – nézett fel felé Ames. – Oké, most elviszel az ismerőseim Karácsonyába.

Alec arcán halvány pír jelent meg.

- Elvileg. De gőzöm sincs a Karácsonyról.

- Hurrá – sóhajtott Ames. – Akkor mi lesz?

- Römizzünk? – vetette fel óvatosan, de Ames arcát látva meggondolta magát. – Ok, meg mutatom mások mit csinálnak.

- Felőlem – vont vállat Ames.

A következő pillanatban egy kis lakásban találtak magukat. Ames döbbenten ismerte föl Maxet és azt a Cale nevű fickót. Tudom ti ismeritek, de Ames nem.

Max Logan egy kanapén ültek, és mindkettőjükön vegyvédelmi ruha volt. Mélyen egymás szemébe néztek, és hirtelen egymásnak estek.

- Ezek? – lepődött meg Ames. – Tudom, hogy van aki nem akar gyereket, de ez túlzás.

- Egy Logan kitenyésztet vírus miatt – magyarázta Jelen. – Max csak hozzá ér és meghal, szörnyű, igazán szörnyű kínok között.

Ames lassan elvigyorodott.

- Tényleg? – hirtelen támadt egy nagyon gonosz ötlete. Mit vártál Whitetól? Főleg, ha Jelen volt olyan hülye, hogy elmondja.

Jelen is megérezte.

- Nézzünk mást. – hirtelen egy ingyen konyhán találták magukat.

Ames fintorogva nézett körül.

- Ez a hely undorító.

- Igen – értett egyet Jelen. – De nézd. Ott van Otto. Ételt oszt a szegényeknek.

De Amesnek, megvolt a maga tömör, de annál gonoszabb véleménye.

- Mindig tudtam, hogy hülye.

- Rendben. Mivel gőzöm sincs mit kell megmutatni, átadom a terepet Jövőnek – fordult Ameshez.

- Jó.

Ames már harmadik alkalommal találta ismét a saját szobájában magát.

- Szeva Ames – lépett elő a sötétből Max.

- Te vagy Jövő, mutasd a Karácsonyomat – türelmetlenkedett Ames.

Jövő vállat vont.

- Menjünk.

Egy a város romjai közt találták magukat. Bementek egy díszes épületbe, ahol génmanipulált rabszolgák dolgoztak.

- Látod? Rabigába dől a világ, ha nem változol meg – mutatott körbe Jövő, és határozottan Amesre nézett. Elégedetlen látta, hogy a pali könnyezik. Csak várjátok ki a végét gyerekek.

- Ilyen szépet még soha nem láttam.

- Te beteg vagy – konstatálta Jövő.

- Csak más az értékrendem.

- Jól sejtem, hogy holnap reggel ha föl kelsz, még gonoszabb leszel, mint eddig.

- Pontosan.

- Akkor föladom, menj aludni, és csinálj, amit akarsz – sóhajtott fásultan Jövő.

Gyerekek, hát így történt, hogy a Karácsony négy szelleme megpróbálta meg változtatni Ames Whiteot, láthatóan sikertelenül. Végül sikerült rabigába dönteni az emberiséget és mutánsokat. És az Ames White és az Ismerősök… Igen, tényleg úgy hangzik, mint egy rock banda. Szóval boldogan élnek még ma is. Fe'nos'tol gyerekek. Álmodjatok szépeket.

5