Ezio emlékei
1476 Firenze
Szereplők: Cristina Vespucci: A gyönyörű Firenzei lány Amerigo Vespucci unokatestvére.
Ezio Auditore da Firenze: Az Assassinok későbbi vezetője, ekkor még csak kezdő, de már profi gyilkos.
Federico Auditore: Ezio bátyja.
Vieri de' Pazzi: Egy nagy bankár család legifjabb tagja, az Auditore família ellensége.
éjszakáján Ezio bátyjával Federicoval Firenze piacán sétálgatva megpillantanak, egy felettébb csinos lányt miközben az egyik árus termékeit vizslatja szemével.
Mi van vele? – kérdezte Federico meglepődve
Oh! Nagyon gyönyörű… - Ezio zavarban válaszolt miközben csak azt a lányt figyeli.
Oké akkor miért nem mész beszélni vele? – kérdezi az idősebb testvér kissé parancsolóan
Csak úgy? És mégis miről beszéljek vele? – kérdezte megdöbbenve.
Az mindegy. Figyelj a legtöbb ember fél beszélni velük, de aki megpróbálja, annak van csak előnye. Csak improvizálj.
Ezio erre felkapta fejét, oda ment a lányhoz. Igaz kicsit félt, de mégis csak meg kellett próbálnia. A lány mikor a férfi oda állt elé eléggé megdöbbenve kérdezi
– Mi az?
– Mi? – zavartan kérdezte Ezio
– Miért állsz itt?
– Oh. Um… Valamit kérdezni akartam tőled. Például mi a neved?
– Pff Úgyse fogod többet kiejteni – Erre a lány elsétál, de Ezio utána kiabál.
– Várj egy kicsit még nem álltam készen… Csak szórakoztató akartam lenni. Nem kaphatnék egy második esélyt? – A lány visszanéz, mosolyog, miközben Federico csak röhög.
– Ezio még nincs minden veszve. Megnevetetted. Emlékezni fog rád. – Ezio tekintetén a csalódás látszik, de nem fogja annyiban hagyni.
– Még helyre hozhatom, követem, hogy lássam merre is lakik. – Így is tesz nagy elszántsággal követi a lányt, akinek a háza előtt támad egy kis konfliktusa egy bizonyos Vieri de' Pazzival. Ezio gondolkodás nélkül oda szalad hozzá mikor a férfi a lányt meg akarja erőszakolni. A lány dühösen rákiáltott Vierire.
– Mondtam már nem érdekelsz – mondta elutasítóan a lány.
– Igen, de te engem nagyon is.
– Tűnj el innen.
– Attól tartok nem kedvesem. Belefáradtam már, hogy magadtól nem nyitod szét a lábadat. – Ezio ekkor jelent meg a lány háza előtt azonnal segített, hiszen mély érzelmeket érez a lány iránt
. – Mit keresel itt te büdös kutya? Semmi dolgod itt. – Kérdezi Vieri dühösen és meglepődve.
– Szép estét neked is. Úgy érzem zavarod a hölgyet. – Mondja Ezio ekkor, még higgadtan, de készen állva a verekedésre, ami ezután jön.
– Véged van Ezio. Érted? Véged. – Kiabálta Vieri.
– Vieri kifáradtan már nem bírja a verekedést.
– Csak ennyit tudsz? – kérdezte fennhangon Ezio. – Ekkor felkapta a férfit és lefejelte, melytől egyből összeesett és menekült.
– Miért nem lepődök meg azon, hogy erőszakoskodsz egy széplánnyal? Ugyanolyan vagy, mint az apád. – Ezért még megfizetsz. és az egész családod. – Ekkor megijedve és fájdalmakkal kínozva elfutott. – A lány nem is tudott volna mást mondani, mint azt, hogy köszöni.
– Köszönöm ez nagyon kedves volt tőled.
– Jól vagy kérdezte – gondoskodóan Ezio.
– Kérdezted, hogy hívnak. Nos Cristina.
– Mutatkozott be.
– Örvendek Cristina. Ezio vagyok.
– Ezio. Úgy tűnik épp most szereztél egy második lehetőséget. – Ekkor megcsókolta az arcát. Felsétált a lépcsőn otthagyva Eziot felfűtve szerelemmel, amely már ezek szerint viszonzásra talált.
1476 Firenze
Szereplők: Ezio Auditore
Cristina Vespucci
Ezio újra találkozik szerelmével, azzal az indokkal, hogy meghalt családtagjainak megadják a végtisztességet.
Köszönöm, hogy itt vagy. – mondta Ezio, mikor meglátta Cristinát, aki még akkor is oly gyönyörű, és fiatal volt.
Természetesen. Mit tehetek még érted? – Kérdezte félően a lány.
Nem hagyhatom, hogy a családom tagjainak holttestét az akasztófán lógni. Meg kell adnom nekik a végső tiszteletet.
Megértem mutasd az utat Ezio. – Mikor oda értek az akasztófákhoz már egy holttest nem volt ott.
Már leszedték őket. – Mondta Ezio dühösen.
Akkor most mit csináljunk?
Bújj el, beszélek azzal az őrrel. – Ezio tényleg beszélni akart vele, de mikor az őr meglátta, hogy ő valójában az Auditore házból való azonnal meg akarta verni. De ebből a harcból sajnos maga az őr jött ki rosszul.
Hol vannak a holttestek?
Már elvitték őket.
Hova? – kérdezte Ezio feldühödően.
Nem tudom, azt hiszem a folyóba dobják őket.
Cristina gyere velem.
Elmentek a folyóhoz, viszont még nem mehetett oda Ezio a holttestekhez, hiszen őrök védték őket. Meg kellet várnia míg az összes őr elsétál, és akkor végre a hajóra teheti őket, mely elviszi Firenzéből.
Mit akarsz tenni? – aggódóan kérdezte Cristina.
Csak egyet tehetek meg kell ölnöm őket.
Ne, ne tedd. Nem tettek semmit.
Gondolkodás nélkül engedelmeskednek ezek…
Ezio! – Suttogta Cristina.
Rendben. A hátuk mögött odalopózok és leviszem a partra a testeket.
Vigyázz magadra!
Ezio így is tett odalopózott a testekhez mikor az őrök elmentek. Ott hevert drága bátyja Federico, öccse Petruccio. Ezio, miközben vitte le a testeket nagy fájdalmakat érzett mikor látta két testvérét holtan. A hajótól csak pár lépés választotta el mikor Federicot vitte le. Egy pillanatra erősen megdobbant a szíve, el is sírta magát, hiszen az ő bíztatása nélkül nem ismerte volna meg Cristinát.
El kell hagynom a várost. Cristina szeretném, ha velem jönnél. – A lány szeretett volna, de a családja nem engedte.
Szeretnék, de nem lehet, hiszen tudod a családom.
Mindig együtt leszünk Cristina. – Ekkor átadta medálját azzal az indokkal, hogy soha ne felejtse el őt. A lány megcsókolta és elment. Ezio visszatért Rómába.
1478 Firenze
Szereplők:Cristina Vespucci
Ezio Auditore
Manfredo Soderini:Cristina leendő férje.
Ezio ismét visszatért Firenzébe, hogy megnézze mégis, hogy van szerelme Cristina. Mikor a házához ért Assassin létére nem az ajtón, hanem az ablakon mászott be a lány szobájába. Ezio már alig várta, hogy ismét láthassa őt, hiszen a szerelem mely kettejük között megszületett még mindig fűtötte a fiút. Viszont Cristinával olyan történt, amire még Ezio sem gondolt.
Cristina éppen szépítkezett mikor Ezio az ablakán belépett.
Ezio mit keresel itt? – megdöbbenten kérdezte Cristina. A lány még akkor is gyönyörű volt. Az a két év, ami az utolsó találkozásuk óta eltelt semmit nem öregített rajta.
Nemrég érkeztem vissza Firenzébe… Nézzenek oda! Még mindig gyönyörű vagy. – Ekkor Ezio végig simította a lány arcát úgy, ahogy régen…
De… Ezio… már eltelt 2 év…
Igen és én csak rád tudtam gondolni.
Igen… De… Ezio… – Ekkor a lány elfordult mintha valamit nem akarna bevallani,de hát ekkor már muszáj volt.
Mi a baj? –Gondoskodóan kérdezte Ezio
Engem eljegyeztek. – Ezio ekkor nagyon csalódott lett mintha a szívét most kivették volna mellkasából és kifacsarták volna. Ezt a fájdalmat alig tudta elviselni
Az apám örökké nyaggatott, hogy válasszak... azt hittem már örökre eltűntél. – Ekkor egy sikítás hallatszott Mindketten az ablakhoz rohantak ahol egy nő kiabált Cristinának.
Manfredot meg akarják ölni.
Mi? – Kérdezte meglepődve Cristina. Egy férfi állt a sikoltó nő mellett valószínűleg a férje lehetett.
Vesztett… megint! És már sokkal tartozik nekik… a hídhoz vitték. –magyarázta a férfi.
Ki ez a Manfredo? – Értetlenkedve kérdezte Ezio
A vőlegényem. – Ami ezután történt azt Ezio nem szívesen tette, de hát az eskü ahhoz tartotta, hogy védje az ártatlanokat. Odaért a révhez, látta a bajkeverőket. Manfredo próbálta lebeszélni őket, de nem tudta.
Visszafizetem, esküszöm. – mondta kétségbeesetten.
Most már túl késő.
Nem az én hibám. Ma akartam megadni, de a fizetésemet még nem kaptam meg. – Ezio oda ért hozzájuk ugyan segített a férfinak megúszni ezt a dolgot, de nem szívesen.
Köszönöm Uram. Nem is tudja milyen közel voltam ahhoz, hogy… – Ezio megfogta a ruhájánál fogva a víz felé vitte és kioktatta. – Mit csinál?
Szereted Cristinát?
Nem értem – kiabált értetlenül.
Szereted? Azt az asszonyt, akihez hozzá készülsz menni?
Igen esküszöm. Meg is ölhetsz azonnal, én még akkor is szeretni fogom őt.
Többé nem szerencsejátékozol.
Megígérem
Jó férje leszel, vagy különben én magam öllek meg. – Ekkor Ezio ott hagyta visszament Cristina házához és még egyszer megcsókolta lányt, aki szinte nem tudott semmit arról, hogy mit mondott leendő férjének.
Semmi baja. Jó férjed lesz. Gondoskodtam róla.
Mi?
1486 Velence
Szereplők:Cristina Vespucci
Ezio Auditore
Leonardo da Vinci
1486-ban a Velencei karneválon járunk történetünk főhőse Ezio megtudta, hogy régi szerelme, aki iránt még mindig érez valamit, itt tartózkodik. A férfi célja az, hogy egy levelet adjon át Cristinának.
Ezio egy hídon sétál át, mikor összefut rég cimborájával Leonardo da Vincivel.
Ezio reméltem összefutunk ma este.
Nincs túl sok időm a Dodge partija hamarosam elkezdődik.
Minden esetre, nagy hírem van Cristina Vespucci is itt van, ha jól tudom régen jóban voltatok.
Régen…
Talán mégse kellett volna elmondanom. A férjével jött. Talán nem is örülne neked.
Nem ez nagyszerű hír. Karnevál van. Ebben a maszkban amúgy se ismer meg. Tudom is hogyan hívhatnám fel a figyelmét. – A találkozás után egy levelet írt az asszony számára melyben egy helyet adott meg ahol találkoznak majd. Ezt már csak bele kell csempészni a zsebébe, amit már meg is tett.
Most már csak várnom kell rá a találkahelyen…– Így is történt Cristina a megbeszélt helyen, pár méterre a karnevál helyszínétől épült ház mellé hívta, ekkor még a lány nem ismerte meg.
Cristina…
Manfredo, mikor lettél ilyen romantikus? Mmmmmm…
Ezio…! Mi a fenét csinálsz? Hogy merészeled? – kiabál vele a lány feldühödve.
Nyugodj meg Cristina.
Nyugodjak meg? Nem láttalak 8 éve.
Attól tartottam, nem akarnál velem találkozni, ha megkérnélek
Így igaz nem akartam volna. Ezio, mikor utoljára láttalak, megcsókoltál és ott hagytál, hogy mennyek hozzá máshoz.
Ez volt a leghelyesebb. Szeretett téged.
Kit érdekelt? Én téged szerettelek… Megvolt a második esélyed. Kérlek Ezio soha többé ne keress meg… – Cristina ott hagyta. Így már nem is volt kedve elmennie a Dodge partijára. A szerelem végleg elmúlt… Talán…
1498 Firenze
Szereplők:Cristina Vespucci
Ezio Auditore
Manfredo Soderini
Salvonarola: Egy pap, aki megölette Manfredot
. Ezio véletlenül rátalált Manfredo Soderinire, aki éppen a halálán volt Savonarola embereinek támadása után. Ezio gyorsan megkérdezte tőle, mi történt Cristinával.
Manfredo mi történt?
Salvonarola emberi jöttek… és elpusztítottak… – Ekkor már halálán volt. Alig bírt beszélni, de még el tudta árulni, hogy hol van Cristina.
Hol van Cristina? Hol van?
Elfutott… Ők meg utána
Ne!
Ezio mint az őrült úgy kereste szerelmét. Megis találta egy templom mellett szorították sarokba a katonák.
Cristina fuss! – A lány elfutott, de az egyik őr halálos sebet ejtett rajta. Ezio mindegyiket megölte. Oda futott a lányhoz, karjaiba vette.
Cristina tarts ki! Mindjárt kerítek egy orvost! Rendbe jösz.
Nem Ezio addig nem fogom bírni. – Ekkor Ezio letette egy füves kis udvarban a lány fejét térdére vette.
Ne menj… Maradj mellettem Cristina!
Ezio… Hát nem is tudod, mindig veled voltam. – Ekkor elővette azt a nyakláncot, amit egykoron Ezio ajándékozott neki még 12 éve.
Bárcsak… kaphattunk volna… egy esélyt… – Cristina Ezio nagy szerelme meghalt a férfi karjaiban.
Requiescat in Pace(Nyugodj békében)… Szerelmem… – Ez volt az utolsó mondat amit Ezio a lánynak mondani tudott. Magához ölelte őt, de már nem tudott mit tenni, mint hogy megbosszulja szerelme halálát.
Ezt követően már Savonarola a máglyán égett, de mielőtt még elégett volna felment az emelvényre, ahol a férfi égett elővette kis kését és leszúrta még azelőtt, hogy a tűz végzett volna vele.
