Ami a legfontosabb
"Elgondolkodtál-e már azon, hogy mi számodra a valóban legfontosabb?
Elgondolkodtál-e már azon, hogy meddig mennél el álmaid megvalósításában?
Eljutnál-e addig, hogy másokon keresztülgázolj?
Eljutnál-e addig, hogy megtagadd mindazt, amiben hiszel, gyökereidet és mindazokat, akik szeretnek téged?
Elmennél-e addig, hogy ölj?
Ezt a kérdést tette föl magának a lány miközben karját előre nyújtva kezében fegyverét tartotta, ujját a ravaszon.
Hányszor tett már így és soha nem szokott hozzá. És soha nem is fog.
Vajon tényleg ezt akarta?
Ha a halálosztás megszokottá válna számára, olyanná válna, mint azok a férfiak, akik gépekhez hasonlítanak.
Fegyver elő! Célzás! Tűz!
Mindig ugyanúgy. Ugyanabban a sorrendben. Mindig engedelmeskedve a parancsnak.
Soha nem mérlegelve.
Soha nem gondolva arra, hogy a lelőtt embernek családja van, felesége, gyerekei. Hogy valaki várja a hazatértét.
Soha nem embernek tekintve a célpontot.
Fegyver elő! Célzás! Tűz!
Most azonban valami megváltozott.
Most Tommy volt a célpont."
Tony fölemelte fejét az olvasásból, majd McGee-t bámulta.
A fiatalember összébbhúzta magát ültében.
- Tony, látom a fejeden, hogy nem kellett volna megkérnelek arra, hogy a megjelenés előtt átolvasd az új regényemet…
- Megöletem magamat Zivával? Ez egy nagy NULLA!
- Nem te, hanem Tommy ügynök.
- Tommy ügynök ÉN vagyok! – csapta oda fogcsikorgatva a kéziratot McGee íróasztalára.
Majd elment Ziva helyéhez, kivett egy szendvicset az izraeli lány asztalának legfölső fiókjából, és csámcsogva nekilátott a falatozáshoz.
- És megtudhatnám, hogy Ziva miért akar megölni engem?
- Szendvicsrablásért! – hallotta méltatlankodva maga mögül.
Tony degeszre tömött szájjal hirtelen megfordult. Mégsem elég gyorsan ahhoz, hogy elkerülje Ziva adta csattanós taslit a tarkójára.
- AAAU!!!
- Az ebédemet eszed! És még csak tíz óra van!
- Meghívlak a kajáldába ! – vágta rá Tony.
- Naná! – morogta a lány. – Tehát McGee, így ölöm meg Tonyt?
- Nem te – magyarázta türelmesen McGee. – Hanem Lisa.
- Ugyanaz – torkollta le Ziva. – Lisa-Ziva. Egyre szalad.
- Megy – javította Tony megszokásból.
- Nem mindegy? – vetette oda Ziva mérgelődve. – És vajon miért öli meg „Lisa ügynök" Tony-t… ööö Tommyt?
- Ööö… hmm… – dadogta McGee.
- Ööö… hmm… – utánozta Tony – mondd meg nekünk, hogy miért. Kíváncsiak vagyunk.
McGee megpróbálta eltenni a kéziratot, de Ziva gyorsabb volt és megkaparintotta.
Ahogy tovább olvasta a szöveget, arckifejezése megváltozott.
Tony nyugtalankodni kezdett.
- Mi az?
Ziva hirtelen fölugrott.
- Semmi. Semmi… csak valamiféle… csalásos ügy…
Ha tekintettel agyon lehetne csapni valakit, akkor a lány azt most megtette volna McGee-vel, aki hirtelen nagy hajlandóságot mutatott a terep elhagyására.
- Mossad kémhez képest igen gyöngén hazudsz, Zee-Vah… - kapta ki a lány kezéből a kéziratot.
Hangos olvasásba kezdett.
„- Lisa nem tudta, mit tegyen, gyötrődött, hogy befejezze-e küldetését vagy hallgasson Tony iránt érzett szenvedélyes szerelmére."
Tony McGee szemébe nézett.
- Takarodj innen McGeek vagy MEGÖLLEK.
McGeenek nem kellett kétszer mondani. Nyakába szedve lábait keresett menedéket Abby laborjában.
- Na, Ziva? Hidegvérrel megölsz vagy az irántam érzett szenvedélyes szerelmed megakadályoz ebben?
- Mondd csak ezt még egyszer, Tony, és azon nyomban hidegvérrel lőlek le.
- Gyerünk, szépségem – duruzsolta – úgysem tudsz megölni, túlságosan szeretsz engem.
- Tökfej – mormogta vissza a lány halvány mosoly közben.
- Mit gondolsz, McGee kitalálta, hogy mi ketten…?
- Biztos nem, ha tartod a szád! – suttogta Ziva.
- Szeretlek Ziva David. Nehéz ezt nem kikiabálni a háztetőkről.
Ziva arcára hirtelen ragyogó mosoly ült ki, szemei kajánul csillogtak.
- Tony DiNozzo, megesküszöm, hogy soha nem öllek meg… csak, ha megcsalsz.
- Akkor sokáig fogok élni, David ügynök.
Ziva sötét pillantást vetett rá.
- Te és én – suttogta Tony – csak ez a fontos.
Ziva újból rámosolygott.
Tonynak igaza volt. Csak ez a fontos.