Paletta

I. Fejezet

Borongós délelőtt volt. Az utcán fekete sportkocsi parkolt a műterem előtt. Fiatal, a húszas éveiben járó férfi szállt ki belőle. Egy fintor kíséretében nyomta meg a kocsi távzáróját. Még egyszer megnézte a cetlit, amit kapott, biztosan ez a cím szerepel-e rajta. Ez szerepelt.
Sóhajtott, és belépett a helyiségbe. Az ajtó fölé apró, kellemes hangú szélcsengő volt akasztva, ami sokáig csilingelt azután is, hogy az ajtó be lett csukva. Alig kétlépésnyi előtérben állt, a szembe falon egy piros nyíl mutatott balra „Műterem" felirattal. Belépett az ajtó nélküli nyíláson, s tágas, világos terembe lépett. Nem volt rend, sőt valóságos káosz uralkodott, amely nem tett rá jó benyomást.
Elhúzta a száját. Valahonnan egy rádióból zene szólt. Nem volt benne biztos, hogy egyáltalán van a teremben valaki.
- Pillanat! – hallott egy hangot a helyiség hátuljából, amit egy fehér lepedővel letakart létra takart előle.
Arra indult, s a létrát megkerülve megpillantott egy alig húsz éves srácot. Szőke, hosszú haja volt, szemei aranybarnák. Festékes, fehér pólót, és szintén színes eredetileg kék farmert viselt. Ellépett a festőállványtól, egy zacskóból fehér homokot szórt egy tál barna festékbe, majd egy fém eszközzel vakoló mozdulatokkal felkente a kép alsó felére, majd egy ecset nyelével barázdákat húzott a vastag masszába.
Letette az ecsetet, majd a vendége felé fordult. Végignézett a férfin. Fekete haj, feketés szemek, fekete farmer és sötétkék ing. A bőre sápatag volt.
Hűvös… – gondolta a szőke. – Fekete, kék, és fehér…
- Üdv – szólalt meg. – Miben segíthetek?
- Igazából, azt hiszem, rossz helyen járok – mondta kissé zavartan, újra körülnézve.
- Kit keres?
- Edward Elricet…
- Mégsem tévedett el – mosolyodott el. – Nyújtanék kezet, de ha ez a festék a ruhájához ér, csak ollóval lehet kiszedni. Esetleg dinamittal – poénkodott, de nem tette meg a kívánt hatást. A férfi túl komoly volt. – Szóval, ha jó helyen jár, miben segíthetek? – érdeklődte újra. Kíváncsian figyelte az első pillantásra furcsa férfit.
- Volna egy szobám, amit ki kellene mázolni…
- Nem vagyok szobafestő – közölte a szavába vágva. – Vagy freskót akar a falra?
- Valami olyasmit – bólintott, elengedve a füle mellett az előző megjegyzést.
- Szabadna a nevét? Ha már maga tudja az enyémet – közben vízbe tette az ecsetét. Elnyúlt egy fehér kupakú spray-ért, és elkezdte felrázni.
- Roy Mustang – jött a válasz. A szőke egy pillanatra megállt a mozdulatban, elmosolyodott, aztán lekapta a kupakot, és oldalról fújt a fehér anyagból a képre. Az tökéletes hófedte szántást imitált.
- És mekkora a szobája? – érdeklődte mintegy mellékesen.
- Nagy – felelte tömören.
- Mikorra kéne?
- Harmincöt nap – mondta.
- Mikor nézhetem meg?
Mustang sóhajtott.
- Mikor érsz rá?
- Bármikor – felelte. – Ha gondolja, akár öt perc múlva is – nézett a férfira érdeklődőn.
- Jó lenne – bólintott.
- Átöltözöm – felelte, s az ecseteket kimosta, a képet otthagyta, a csap felé indult, hogy kezet tudjon mosni, majd eltűnt egy szobában. Pár perc múlva egy fekete farmerben és piros pulóverben jelent meg. Edzőcipőt viselt, hátán fekete hátizsák volt. Kezében kulcscsomó, bezárta a helyiséget, amelyből kijött. – Mehetünk – mondta.
Lekapcsolta a rádiót, majd a külső ajtót is bezárta. Odakint apró szemekben szitált az eső. Edward felnézett az égre, és fáradtan sóhajtott. Nem szerette az esőt. Előtte a fekete sportkocsi csipogott, jelezve, hogy a zárai engedtek. Pont valami ilyen autót nézett ki a férfiból.
- Szállj be – intett az ajtó felé, míg megkerülte a kocsit. A szőke bólintott, és engedelmeskedett. Mustang is beszállt, majd morogva megjegyezte, hogy nem érdemel jogosítványt az, aki annyira az útban hagyja a robogóját, hogy nem lehet tőle rendesen elférni. Edward csak halkan kuncogott, természetesen tudta, kié a járgány.
Csendesen ült, figyelte az utat, hogy egyedül is eltaláljon, ha kell, és közben gondolkodott. Mozgatta a fantáziáját az előreláthatóan nagyszabású munka. Mikor ráfordultak egy országútról egy bekötőútra, már biztos volt benne, hogy nem akárhova tartanak.
A ház hatalmas volt, vagy háromszintes, mellette nagyobb garázs, előtte csinos sziklakert állt, körülötte fák vagy rövidre nyírott gyep. A további kilátást a ház takarta.
A főbejárat előtt álltak meg, Mustang hanyagul csapta be a kocsi ajtaját, és nem zárta be. Mintha csak öt percre mennének be… Edward nem szólt, csak követte a házigazdáját. Faajtós szoba nyílt a nappaliból, melynek egyetlen ablaka is az ajtón volt, egy sor hangulatos lámpa szolgáltatta a fényt.
- Mondja csak, direkt ilyen színű? – érdeklődte óvatosan a szőke.
- Igazából nem… - csóválta a fejét a férfi. – Az előző festővel… khm, nem sikerült megegyezni, de addigra ilyen volt a fal – mondta zavartan. – Baj?
Ed körbepislogott, felmérte a helyzetet. Hozzáért a falhoz, végigsimított rajta.
- Ha nem oldódik víztől, akkor teljesen mindegy, milyen színű – mondta. – És ez nem fog oldódni. Mit képzelt ide?
- Őszintén fogalmam sincs – vallotta be.
- Gondolom, valami jeles alkalomból készül…
- Mindössze lenyűgözés lesz a célja.
- Nem lep meg. Imponálni akar vele…?
- Mondhatni.
- Mit szólna, ha életnagyságú mitológiai alakok rohangálnának a falán?
- Mitológia? – kérdezett vissza.
- Görög mitológia – bólintott. Szemei felragyogtak, ahogy elmosolyodott. – Képzelje csak el… Zeusz, Héra, Herkules, a Múzsák, Pegazus, nimfák…
- Jól hangzik – ismerte el. S bár a lelkesedés nem ragadt rá, örült, hogy a srác ennyire érdeklődik a dolog iránt. A szőke körbefényképezte a szobát, aztán megkérdezte:
- Van még ebből a festékből? – közben a falra bökött.
- Vagy két vödör biztos – bólintott.
- Ne dobja ki – kérte. – A világítás ilyen marad?
- Igen.
- Ha ajtót akar cserélni, azt még most tegye – tanácsolta. – Itt később ne poroljanak, tilos dohányozni, vagy füstölőt berakni, légfrissítőt használni. Ne nyitogassa az ajtót, ilyen időnek kell maradnia, nem nedvesedhet le a fal – magyarázta. – Ha van is takarító személyzet, ne jöjjön be, majd én elintézek mindent.
- Értem – bólintott.
A szőke még megmérte a helyiséget, és felírt még valamit egy cetlire. Majd felfirkálta a számát, és átadta a férfinak. Az cserébe adott egy névjegyet.
- Pár napon belül megleszek a tervekkel. Ha addig lesz valami, hívjon fel.
- Rendben – helyeselt szűkszavúan. – Visszavigyelek a városba?
- Megköszönném, a robogóm a műterem előtt maradt – vigyorodott el, emlékezve a házigazdája korábbi megjegyzésére.