1. fejezet
Kezébe vette a naplót - az újat, ami ehhez a helyhez tartozott, az új énjéhez. Maga mellé tette a hátizsákját és a fenyőfa törzsének döntötte a hátát. Egy ideig még merengett, a múlton, amit anno, az egész előtt hátrahagyott. A helyen, és az embereken, akik an-nak előtte sokat jelentettek számára. De aztán egy pillanattal később egy fejrázással kizárta a jelenleg csak kártékony gondolatokat a fejéből.
Előszedte a táskája első zsebéből a tollat, majd felütötte a naplót, a könyvjelző jelölte helyen. Mennyi-mennyi délutánt töltött már itt! Mennyi oldalt írt tele, de most, ez a pillanat egészen más volt. Most nem a kutatások eredményeit akarta leírni vagy a felmerült kérdéseit, nem, ezúttal arra készült, amit már majd' két éve nem tett, hogy magáról írjon.
"Augusztus 23.
Valamiért mindig azt hittem a naplóírás nem az én műfajom. Persze, aki ismer - régről - tudja, ez nem igaz. Mennyi oldalt töltöttem meg naponta a gondolataimmal! De itt, most, ezt senki nem tudta. Itt nem az voltam, aki régen. Megváltam a régi szokásoktól. Fel lehetne tenni a kérdést, miért most, annyi idő után térek vissza ehhez? Nos, erre egyszerű a válasz: mert csak most teszem ezt meg, és soha többet.
Persze nevezhetnénk a korábbi oldalakat is naplóvezetésnek. De őszintén, ha egy tanár naplót vezet az osztályban, az is ugyanannak minősül, mintha a napjait írja le otthon, egymagában? Aligha. Tekintsük akkor ezt egy eldőlt kérdésnek. Kutatás - Naplóírás. Különbözik. De vissza a tárgyhoz. Amúgy sincs sok időm. Tehát az elejétől, mert mindennek van eleje, nem igaz?"
Egy pillanatra elgondolkozott, igen, meg kell tennie. Le kell írnia, most, nem máskor. Majd folytatta.
"Nem sokkal ezelőtt kutatásba kezdtem. Akkor még egyedül. Puszta hóbort volt, amolyan megszökés a világ elől, de aztán mire ideértem több lett, és szépen lassan átvette az életem felett az uralmat."
Az utolsó megjegyzést inkább kihúzta. Ha nem volt muszáj, jelenleg most nem akart az életére gondolni, és hogy ki rángatta a madzagjait. Inkább folytatta az írást.
"Elkezdtem a dolgok után jönni, elébe vágni nekik. Itt lenni, mielőtt más veszi észre. Én akartam lenni, aki felfedezi őket, aki magyarázatot ad rájuk. Egy részét megértettem az idő előrehaladtával, egy másik részük azonban még mindig rejtély. De minden összefügg, én pedig… naiv voltam. Elvesztem a megtalá-lásukban és hogy minden áron magyarázatot találjak rájuk.
Az egész azon a napon történt, azon az estén, amikor még nem az voltam, aki most.
Azon az estén, amikor teljes fordulatot vett a világom."
Egy pillanatra becsukta a vaskos kötetet, az-tán eszébe jutott, hirtelen miért is írt. Bár-mi is fog történni, meg kellett szabadulnia a naplótól utána. Ezt senki nem tudhatta meg. Nem tudhatta meg senki, mit tett. Vagy ha valaha is fény derül rá, nem derülhetett ki, hogy ő volt a forrása.
Felcsapta az elején a naplót, majd a csaknem két éve írt gyöngybetűs írásra meredt a nevével. Egy ideig tanakodott, de aztán úgy döntött, így a legjobb, majd kitépte a lap egy részét, a fele megmaradt, de legalább a neve nem, és ez volt a lényeg, csak ez számított. Nem volt mi visszavezessen hozzá.
23-5-12-3-15-13-5 20-15 3-1-12-9-6-15-18-14-9-1