Üdv mindenkinek. Ez egy saját Naruto-n alapuló történet egy saját karakterrel aki csak úgy belecsöppent abba a világba a miénkből. Remélem tetszeni fog a történet. (A karakter külső bemutatása a történet közben fog megtörténni nem a legelején egy kifejezetten fontos okból, de érteni fogjátok, hogy miért nem a legelején tettem) Emellett bónusz karaktereket is helyezek el a történetben, egyenlőre két Hyuugát egy 16 éves srácot: Hidetaka(jounin), és egy 13 éves lányt: Saika (genin)

Egy otaku srác vagyok. Szeretem a mangákat, animéket, és még a játékokat is, így könnyedén mondhatom. Sok dologgal le voltam maradva, mivel rengeteg animét néztem, és manát olvastam egyszerre, és közben még valami valóságos életem is volt. Végül eljutottam a Naruto manga 700. fejezetének a végére, és úgy éreztem, én jobbat tudnék alkotni… tudom, hogy azért így volt lezárva, mert így egy új történetet lehet írni ennek fojtatásaként, de akkor is, rengeteg szebb befejezés lett volna, vagy legalább egy dupla vagy tripla fejezet lett volna, hogy elég hosszú legyen az olvasók számára. Akármennyire is lehangolt a vacak befejezés, nekem akkor is tetszett a vége, és mégis változtatni akartam rajta. Meg akartam mutatni, hogy én mit is tudnék kihozni mindebből, de ugye nem mi írjuk a történetet, így nem igen lehet beleszólásunk, ha nem írunk fanfiction-t. Gondolataimból az zökkentett ki hogy a légzésem elnehezedett, és lassan elsötétült előttem a világ.

Mikor magamhoz tértem akkor egy kifejezetten magas pontról zuhantam lefelé. Ahogy lefelé néztem észrevettem négy ismerős arcképet… Konoha felé zuhantam több ezer méter magasról egy éjszaka. Nem igazán tudtam, hogy túl élhetem e valaki által, ahogy azt sem, hogy mikor is voltam ott pontosan, míg meg nem láttam egy bijuu bombát ami pont a felé a pont felé haladt, ahova zuhantam. A negyedik, még nem volt a helyén, hogy elteleportálja a hatalmas gömböt, én viszont belecsapódtam, aminek hatására az lassanként eltűnt, én pedig addig is egy adott szinten maradtam, majd valaki elkapott… a negyedik volt az. A karomnál fogva sikerült elkapnia. Na ezt túléltem.
- Mégis hogyan csináltad ezt? - tette fel a kérdést Minato.

- Én magam sem tudom, de vigyél a rókához. Talán közvetlenül is el tudom majd nyelni a chakráját. - csak bólintott és teleportált. Nem messze jelentünk meg a rókától. - Nem vagyok túl képzett, de el tudom érni őt, ha egy darabig nem nagyon mozog, addig is ne használj chakrát, míg egy méteres távon kívül nem vagyok. - mondtam, mivel láttam, hogy liheg, majd megindultam a róka felé. Csak sikerüljön a tervem, és megváltoztatom az eseményeket akár örökre már a kezdetektől. Szó szerint újra írok mindent! Sikerült belé kapaszkodnom, mire elveszítette az egyensúlyát, de lerázott magáról, de nem az fáj a legjobban, hogy fáknak csapódtam, hanem a bennem áramló chakra. Soha sem volt ezelőtt chakra a testemben… legalábbis nem ennek a világnak a megfelelője, így nincs hol keringenie. Az ereimben kezdett keringeni, ami az egész testemben égig vezetett elektromossághoz hasonló érzést keltett, és azt, hogy apránként hamuvá égek, pedig nem is lángoltam. Ahogy apránként vissza szereztem a kontrollt önmagam felett megindultam Kyuubi irányába. Amikor oda értem éppen Kushina és Naruto felé akart támadni. Ez lett volna a pillanat, mikor Minato megidézi a halálistent, és a Kyuubi meg akarná ölni Narutot, ők viszont feláldozzák magukat, viszont éppen időben érintettem meg a kilencfarkút.

- Éppen időben. - szólt fel Minato.
- Pecsételd el, de NE használd a halálistent. Kushina, ha kérhetlek használd a klánod technikáját, hogy könnyebb legyen a dolgom Kuramával.
- Rendben! - mondta, és megtette amit kértem.
- Ez öngyilkosság Kushina, az is csoda, hogy még élsz az után, hogy a kilenc farkú el lett távolítva! - mondta aggodalmasan Minato.

- Jelenleg is haldoklik, az egyetlen esélye, ha mihamarabb lepecsételjük Kuramt, de belé vissza már nem tehetjük… muszáj lesz Narutoba pecsételni. Nektek pedig fel kell őt szépen nevelnetek. - mondtam miközben különös érzés fogott el… a testem elkezdett megváltozni, kialakítani egy chakra hálózatot, de nem volt időm foglalkozni vele, csak arra koncentrálhattam, hogy minél tovább gyengítsem a Kyuubit. Minato használt egy másik pecsételő technikát, de ugyan olyan pecsét jelent meg Naruton, én pedig oda rohantam hozzájuk, de éreztem, hogy lassan egyre kisebb vagyok.
- Kushina, túl kell élned, nélküled nem tudom felnevelni Narutot.
- Remek apja leszel neki.
- Bocs a zavarásért, de igen remek apa leszel, te pedig remek anya, csak hadjátok, hogy addig tegyem amit kell, míg meg tudom tenni. - mondtam a kezem Kushina hasára téve, oda, ahol eddig a pecsét volt rajta, és egy nagy adag chakrát adtam át neki a kyuubitól. Kushina azonnal jobban érezte magát.

- Köszönöm. - mondta mosolyogva, majd szorosan megölelte Minatot… nehéz dolgokon mentek át, ahogy én is. Egyre gyengébbnek és kisebbnek éreztem magam.
- Te nem voltál idősebb? Vagy csak jutsu hatása alatt voltál? - kérdezte Minato, majd saját magamra néztem. Úgy hét évesnek látszhattam kívülről, de éreztem, hogy itt még nincs vége.
- Ez a chakra hatása… én nem ebbe a világba tartozom, így nem volt eredetileg chakra rendszerem sem. Azért hogy túléljek a testem létrehozott egyet. Úgy tűnik most ettől megfiatalodom, de érzem, ahogy gyengülök és felejtek… egyre kevesebb emlékem van arról a helyről ahonnan jöttem. Nem tudom meddig fog folytatódni, és mi lesz a vége, de azt tudom, hogy ha már átjutottam ide, mindenképpen megérte. - mondtam, majd elsötétült előttem a világ.

Mikor felébredtem először azt hittem minden csak álom volt, és a körülöttem lévő zajokat egy kis fejzúgásnak vettem egy igen tartalmas álom után, majd érezni kezdtem, hogy gyenge és kicsi vagyok, és hogy alig emlékszem a szüleimre, a testvéreimre vagy a távolabbi rokonaimra, a barátaimra, és az ismerőseimre, ahogy a rengeteg mangát és animét is nagyrészt elfelejtettem amit eddig olvastam. Számomra fontos foszlányok maradtak meg főkét. Olyan dolgok amiket szerettem túlkomplikálni vagy alaposabban megfigyelni, na meg a nevek, és úgy többé-kevésbé a hozzájuk tartozó arcok, te a többségét ne tudtam már hová tenni. Végül megláttam Minatot betoppanni az ablakon.
- Tehát nem álom volt.
- Álom? Nem azt mondtad, hogy egy másik világból jöttél?
- De igen. Még van róla pár apróbb emlékem… nem túl erős, de rengeteg minden mást is elfelejtettem, viszont ahonnan jöttem a fiad nevéhez tartozik egy… történet ami az ő életéről szól, viszont ha abba is csöppentem bele, már éppen eleget változtattam rajta.
- Ezt hogy érted?
- A történetben te és Kushina az életeteket áldozzátok Narutoért a harc során, és te a halálisten segítségével két részre osztva Kuramát a kilenc farkút zárod a jó oldalát Narutóba a rosszat pedig magaddal vitted. Ez után nagyon nehéz élet várt rá. Hogy ki és mi egy S osztályú titok, amit még neki sem mondott el senki, a felnőttek nagy része démonnak tartja a belé pecsételt róka miatt, és igen csak nehéz élete van, míg 12 évesen harmadik próbálkozás alkalmával ninja nem válik belőle… csak utána kezd el változni a dolog. Hogy pontosan hogyan arról csak nagyon kevés részletre emlékszem, és azokra sem tisztán… szerettem az eredeti történetet a saját ötleteim alapján folytatni, vagy átírni, ahogy most is tettem…
- És milyen egy négy éves testében élni?
- MI? Egészen négy éves koromig fiatalodtam? - kérdeztem kiugorva az ágyból, és az ágyra nézve már láttam, hogy igaz, hiszen a szemeim alig voltak magasabban mint a felnőtt kórházi ágy. - Hát legalább lesz esélyem azzá válni akivé csak akarok… bár ha két-három évvel idősebnek állok meg külsőre, akkor is előttem lett volna az esély…
- Nem a korodhoz megfelelően beszélsz. Annál tapasztaltabban.
- Természetesen, hiszen attól függetlenül mennyit felejtettem, még rengeteg információt meg tudtam tartani, ami idősebbnek érzékeltet, de amíg nem beszélek ezt nehéz lesz észrevenni.
- Nos mindezek mellett nem ezért jöttem, hanem hogy megköszönjem a családomért és a faluért tett hatalmas áldozataidat. Mint idegen képes lettél volna az életedet is feláldozni mindezért, és emellett megmentetted a családomat egy szörnyű jövőtől. Nagyon hálás vagyok mindenért, ahogy a falu ninjái is. A híre a megfiatalodott harcosnak elterjedt a faluban, mielőtt bármit is tehettem volna ellene. Már mindenki tudja mi mindent tettél a faluért, és hogy mekkora árat fizettél ezért. Sokan felajánlották, hogy örökbe fogadnának, mint családjuk kiemelt tagja, hiszen már most hős vagy a falu szemében.
- El fogják felejteni mit is tettem, mire legközelebb bizonyíthatnék… abban viszont nem vagyok biztos, hogy Kakashinak a csapattársa él e még… Obito halála már biztosan bekövetkezett… ha a lányé nem, akkor több AMBU is figyelje, bár van egy olyan érzésem, hogy az már bekövetkezett, hiszen az életben maradt Obito szabadította a Kyuubit a falura.
- Ez biztos?
- Az érkezésem előtti események nem hiszem, hogy mások lennének… azok alapján amiket eddig láttam.
- A megérzésed nem csal. Kakashi ölte meg őt…
- Hogy ezzel megmentse őt… csak azt nem tudta, hogy ezt Obito maga is látta, mivel megmenekült. Egy Zetsu nevű „lény" által, akinek a DNS-e kapcsolatban van az első Hokagéjéval. Zetsu az Addigra már 70-80 év körüli Madarához vitte őt, aki mostanra már biztosan halott..
- Az első hokage megölte Madarát.
- Nem, nem ölte meg, csak azt hitte. Nem emlékszem hogyan, de sikerült megmenekülnie, és egy technika által amit Orochimaru fejleszt tovább még vissza lesz hozva az életbe… Ha nem változtattam túl sokat a dolgokon… mondjuk, hogy te és Kushinaéltek elég nagy változás, és most értem el a legfontosabb dologhoz, Kushinához.
- Történt valami még, amiről tudnom kell?
- Ahhoz hogy életben maradjon Kurama chakrája kell hogy a testében legyen, amiből ott és akkor tudtam vissza pecsételni a még meg nem szűnt pecsét segítségével chakrát, de démont ami táplálja nem, és a Kuramát belé zártad volna el, akkor pár nap múlva a teste bele halt volna, viszont jelenleg egy jounin szintű chakra mennyiség tartja őt életben. Ha teljes életet akar élni vissza kell vonulnia, és csupán vészhelyzetben használhat chakrát.
- Nem tudod megismételni amit tettél?
- A testem azért szívta el a chakrát mert ebben a világban szükséges a chakra… később talán ki tudom fejleszteni ezt a képességet, mivel tudom, hogy ilyen klán technika vagy vérörökség létezik, de egyelőre nem. A másik, hogy nem vagyok ismeretes egyetlen Jutsu típusban sem jelenleg, így nem tudnék kontaktusba lépni vele.

- Tehát most csupán fontos információk birtokában vagy a jelenlegi dolgokkal kapcsolatban.
- A legfontosabb dolgokat elmondtam, viszont érzem a saját chakrám, és szeretnék már most edzeni, hogy felerősítsem magam, és méltó legyek a hős jelzőre.
- Így is volt egy fontos információ amit megtudtam tőled.
- Másik fontos dolog az lehet, hogy ne hagyd, hogy Itachival legyilkoltassák az Uchihákat. El akarják majd árulni a falut, de inkább a vezetőséget kell majd pár év múlva helyre rázni Fugaku és az egyéb vezetők terén, ha mondjuk van valami szervezetük nekik is, ami ellenőrzi a klán vezetőjének döntéseit.

- Ez egy egészen fontos dolog.
- Ennek hasonló szintű hatása lesz a dolgokra mint annak, hogy megmentettelek téged és Kushinát.
- Mindezek után még egy fontos dolog lenne amit szeretnék megtudni.
- Mi lenne az?
- A neved.
- A nevem… Akuma. Sekai Akuma.
- Nos Akuma üdvözöllek Konohában.
- Köszönöm Hokage-sama.
- Csak Minato. Mindazok után amit tettél ez lesz a legmegfelelőbb.
- Rendben, az elhelyezésemhez pedig szeretném tudni, hogy melyik klánok ajánlották fel segítségüket, és szeretnék egy papírt, amivel meg tudom állapítani a saját elememet.
- A lehető legjobb helyre akarsz kerülni, igaz?
- Ha már itt ragadtam maximumot akarok kihozni mindenből.
- Akkor egy ANBU-t elküldök mindennel amit kértél, én pedig az általad adott információkat felhasználva már most teszek pár óvintészkedést.
- A Hyuuga házban Hinatát majd el akarják rabolni, mikor úgy három év mulva vége lesz a háborúnak… ha így is addig tart. Ha nem, akkor is figyelni kell majd a béke kötésnél a vérörökséggel rendelkezőket, és semmilyen körülmények között se öljék meg a támadókat… nagy lehet a kárpótlás.
- Köszönöm. Bármi egyéb?
- Ez minden ami megmaradt bennem egyenlőre… Ha valami eszembe jut, akkor felmegyek a Hokage toronyba, és elmondom az információkat, amik még később fontosak lehetnek.
- Rendben. - ezzel távozott egyéb teendői folytán. Nem tudom mennyit hisz el abból amit mondtam, de úgy nézett mint aki hisz nekem. Talán azért amit tettem érte és a családjáért. Ez után az első dolgom az volt, hogy tükörbe nézzek. Normális négy éves gyereknek látszottam olyan 1,1-1,25 között lehettem, így viszonylag talán magas lehettem a koromhoz képest. A hajam az általam megszokott barnás vörös, a szemem kék és zöldes-kék volt. Úgy 30 kiló körül lehettem, de majd változni fog. Később megjöttek a dolgok amiket kértem, és miután föld chakrával rendelkeztem a Hyuuga családot választottam, mivel ők föld eleműek többségében, és a tajutsujuk is remek. Hosszú ideig kellett a kórházban várnom, és az idő alatt chakra kontrollal próbálkoztam. Egy hét alatt sikerült elérnem, hogy fel tudjak lépni a fára, és állni. Óvatosan egy lépést is meg tudtam tenni néha, de még bőven van mit tanulnom, de látom, hogy semmi tudás mellett is megy ez lassan. Az orvosoknak nem tetszett amit csináltam, de nem szóltak bele, elvégre rengeteget segítettem a falunak. Végül elvittek a Hyuuga birtokra, és Hiashi fogadott.
- Üdvözlöm Hiashi-sama. A nevem Sekai Akuma.
- Látom ismersz.
- A születendő lányát Hinatát is ismerem, valamilyen szinten… van róla pár emlékem, hogy ha nem változtattam volna semmin milyen lenne, de a világban már most nagyobb változásokat hoztam el.
- Például megmentetted a hokagét é a feleségét, és rengeteg egyéb ninja életét is.
- Az erő amivel megtettem, jelenleg nem áll rendelkezésemre, de valószínűleg újra ki tudom majd fejleszteni.
- Érdekelne, hogy miért pont a mi házunkat tisztelted meg azzal, hogy csatlakozol közénk.

- Minden -féle képen egy klánhoz akartam csatlakozni, és miután megtudtam, hogy föld elemű affinitásom van, mint a klánotok többségének, így döntöttem a legjobb választás Konoha egyik ha nem a legerősebb vezető klánja.

- Tehát a lehető leghasznosabb helyet akartad választani.
- Ahol a legnagyobb fejlődést érhetem el, és ahol a lehető legjobb képzésben lehet részem amellett, hogy az affinitásomhoz megfelelő technikákat tanulhatok. Mivel nem ebbe a világba tartoztam a chakra rendszerem az alatt jött létre míg a kyuubi chakráját elnyeltem. Ezt talán byakugannal is látható lehet. - nem aktiválta csak bólintott. - A chakra kontroll tréninget már elkezdtem, mivel nagyon minimális alap tudással már rendelkezem de semmi olyannal, amit még használni tudnék, ezért kérném, hogy a lehető leghamarabb felzárkózhassam ahhoz a szinthez amit a falu már elvárhat tőlem.

- Nos én beszéltem Minatoval veled kapcsolatban rengeteg érdekes dolgot mondtál neki. Mit tudnál nekem mondani?

- A lányod Hinata nem tudom, hogy megszületett e vagy csak a következő egy év alatt fog valamikor, de ha eddig nem tudtad tudni fogod, hogy az első szülött gyermeked lány lesz. A másodikra már kihathatott a, hogy a negyedik még él, és kevesebbet sérült a falu mint eredetileg, de ő is eredetileg lánynak kellene hogy szülessen nagyjából négy évvel a nővére után é az anyja, az ön felesége belehal a szülésbe. Ez már változhatott azóta, hiszen a harmadik ninja háború nem biztos hogy tart még három évig. Ugyan akkor a béke szerződés idejére és az azt követő ünnepségek idejére meg kell erősíteni a védelmet. Eredetileg Az ön lányát vinnék el, a menekülő ninját ön megölné, de mivel ő értékes ninja az ellenség számára, az ön hulláját követelnék… az ikeröcse áldozná fel önmagát hogy önt megmentse. Nem mint a klán fejét, hanem mint testvért. Ez neji-re később rengeteg negatív hatással lett vona.

- Van még valami?

- Hm… hát talán még az lehet fontos, hogy Hinata víz elemű chakrával rendelkezik, így a klán technikáit kicsit finomítani kell neki, és nem lehet olyan merev edzésnek kitenni mint egyébként az szokás, mert az nem hozna megfelelő eredményt.

- Mit ajánlanál neki?

- Más tartást, egy kecsesebb, és lazább felállást, amivel sokkal hatékonyabb lehet.

- Köszönöm a tanácsot, és az információkat. Odakint a klán egy tagja már vár téged hogy a szobádba kísérjen, ahol már van számodra pár megfelelő öltözék. Egy fél óra múlva pedig egy megfelelő személy megy és tanít téged.
- Köszönöm. - ez után jelezte hogy távozhatom, és illedelmesen meg is tettem. Elkísértek a saját szobámba ahol átöltöztem, majd várni kezdtem a tanáromra…

Amíg várakoztam gondolkodni kezdtem, hogy mi is lenne a legjobb a jövőmet nézve. Gőzöm sincs, hogy valaha kijutok e innen. Számításaim szerint nem, és végig ezzel fogok számolni. Felesleges arra gondolni, hogy haza jutok, mert az idekerülésemet sem tudom megmagyarázni. Nehéz lesz, de be kell vállalnom, és minél több információt kell össze gyűjtenem ami később is hasznos lehet, hiszen az eredeti történetet kifejezetten jól ismerem, és rengeteg általam kitalál folytatás, és mások által kitalált átírás van, amivel meg tudhatom jósolni mi és hogyan fog történni… de ehhez idő kell. Gondolataimat kinti kopogás zavarta meg. Kinyitottam az ajtót és egy Hyuuga jounin állt az ajtóban.
- Üdvözöllek Akuma. Az én nevem Hidetaka. Én leszek a tanárod kezdetben, majd ha elég sokat fejlődtél valószínűleg más is oktat majd. – Ahogy végig mértem, egy remek erőlétben lévő férfi volt, aki megbízhatónak látszott. Szeme és haja mint mindenki másnak a klánban… nem lepett meg. Olyan 1,7 magas volt, ami erre felé átlagosnak látszott, tekintve itt nem Ázsiában vagyunk.
- Üdvözlöm Hidetaka-sama. Remélem minden edzésnél látható lesz egy kisebb fejlődés. Jelenleg nem vagyok a legjobb szinten, éppen ezért megkérnélek arra, hogy maximális megterheléssel figyeld a tréningjeimet.
- Erre fel voltam készülve, így előkészítettem neked négy darab egy kilós sújt, és egy öt kilósat. Kezdetben ezt fogod majd viselni edzésen kívül, aztán pár nap után edzés alatt is, hogy megfelelő szintre hozzuk az álló képességedet, és a fizikumodat. Minél hamarabb eléred a genin szintet annál hamarabb folytathatjuk nehezeb dolgokkal az edzést.
- Akkor a chakra kontroll edzések rám maradnak?
- Igen. Azt magadnak kell megtenned. Tisztában vagyok azzal, hogy már próbálkoztál, és annál többet nem akarok elmondani, mint amire már most is rájöttél, mert azzal nem szereznéd meg a kellő tapasztalatot, ugyanakkor hetente megnézem a haladásodat benne.
- Köszönöm, ez megfelelő lesz számomra is. - ezzel elindultunk. Köröket futtatott velem, fekvőtámaszokat, felüléseket csináltatott velem. Kézen állást gyakoroltam, és egyéb alap dolgok. Ezeket kell mindenképpen egyenletesen fejlesztenem, hogy jól fejlődjön az izomzatom. Hál istennek egészen energikus vagyok, annak ellenére, mennyivel gyengébb vagyok, mint voltam, így három óra edzés után kaptam csak meg a súlyokat, hogy most már saját edzéseim jönnek, ő pedig jounini teendői után megy.

Elsőnek fél óra falmászás gyakorlatot csináltam, ugyanis egy itteni fában sem akartam kárt tenni, de a Hyuuga rezidencia saját edzőterén van pár sima fal, amin gyakorolni tudok egy keveset. Ahogy egy kis alap gyakorlással végeztem aminek a végén két-három méter magasra el tudtam menni, és ott megállni, bementem a városba körülnézni, felfedezni. Nem vettek észre túl sokan, csak akkor, mikor be-be néztem egy-két üzletbe. Ott azonnal körbe vezettek, néhol adtak pár dolgot ingyen, néhol pedig akartak, de nem fogadtam el. Végül eljutottam Tenten apjának boltjához ahol rengeteg fegyvert és egyéb kiegészítőt lehetett kapni ninják számára.
- Üdvözöllek. Miben segíthetek?
- Egyenlőre csupán a kínálatot nézem át. - ezzel hagyott had nézelődjek. Alaposan átnéztem a kínálatot, majd a pulthoz mentem. - Az edző súlyok mennyibe kerülnek?
- Gyerekeknek ilyesmit nem adok el.
- Ön TenTen édesapja igaz? Még szép hogy az. A lánya Konoha legjobb fegyverforgató ninjája lesz, akinek a példaképe Tsunade lesz. Ha jól neveli egy nap ő egyike lesz Konoha hőseinek, ha nem, akkor is egy remek ninja lesz belőle.
- És ezt mégis miért kellene nekem elhinnem?
- Már most a boltban árult fegyverekkel játszik. - jelentettem ki a tényt.
- Most is? - kérdezte elfehéredve.
- Most éppen nem. Én vettem el tőle egy kunait.
- Köszönöm de a válaszom is továbbra is nem. - ekkor nyílt a bolt ajtaja.
- Akuma! Látom már vásárolsz az edzésekre. - mondta Hidetaka.
- Ön pedig bevásárol a következő pár küldetésére.
- Igen. Egyébként mit akartál venni?
- Csak pár egyszerű dolgot az edzéseimhez.
- Írja a számlámhoz amit vesz. - jelentette ki.
- Akkor sem adhatok el semmit egy négy évesnek amit kért! Vannak gyerekeknek való dolgaink is, hogy megtanulják mi hogy néz ki, de ez minden. - utalt a fából készült fegyverekre, melyek soha senkit sem fognak tudni komolyan bántani.

- Ettől függetlenül sem adhatok komoly eszközöket egy négy éves kisgyereknek. - ekkor lett elegem. A pult oldalán felsétáltam majd úgy néztem le rá.
- Meg lettem fosztva attól a helytől, ahol ezelőtt éltem, megmentettem a falut, a kilencfarkú démontól, ami során megfiatalodtam, és rengeteg fontos emlékem örökre elveszett, és maga nem adja meg azt amire szükségem van ahhoz, hogy legalább itt egy általam választott életet éljek át újra? - mondtam végig az egészet kissé dühös és feszült hangon.

- T-te vagy az a srác aki megmentette a falut? - kérdezte meglepetten.
- Igen én, és minőségi felszerelésre van szükségem, éppen ezért jöttem ebbe a boltba.
- Ha azzal kezded hogy ki vagy, természetesen azonnal vásárolhatsz. Nem sejtettem hogy te lennél az.
- Sajnos pont te voltál az aki így volt vele... - ugrottam le az asztalról. - Nos akkor ezeket gondoltam, és pár darab kunai-t és shurikent. - mondtam pár darab sújt az asztalra téve. Elvihettem a dolgokat, és visszatérve a birtokra folytattam az edzésemet. Kár, hogy pont ő volt az aki nem tudta, hogy ki vagyok, a többi hely felidegesített.

Ezt követően a saját edzésem és Hidetaka edzése. A fizikai erőm gyorsan nőtt, mivel a saját vásárlásaimmal mindig annyi sújt vettem, hogy maximum teljesítményt hozhassak ki magamból. Én egy hónap alatt tanultam meg olyan szinten fára mászni mint akartam. Kézjel nélkül könnyű szerrel felsétálok, és lógok amíg csak túl sok nem lesz a vér a fejemben. A fizikai erőlétem is fejlődött, de ugye mivel csak egy négy éves testében voltam, és mégis mindenki érdeklődve figyelte a fejlődésemet. Azt hittem talán azért mert viszonylag gyorsan fejlődöm, főleg az után, hogy a hozzám látszólag korban hasonlókkal is nézeték, de csak a kitartásom volt nagyobb, mint a legtöbb chuninnak, és e felé ösztönöztek mindenkit. Engem ez nem lombozott le, sőt még nagyobb edzés kedvet is adott, Jobban megterheltem magamat, miközben a vízen járással is elkezdtem próbálkozni hideg víz felszínén. Nem igen haladtam vele sehová, de volt valami, amivel elfoglalhattam magamat, egy kimerítő edzés előtt, vagy után, és ha elegem volt, hogy nem megy, csak úsztam egyet, mint relaxáció.
- Te mit csinálsz? - hallottam egy női hangot miközben éppen úsztam.
- Elnézést a vízen járást gyakoroltam, de a harmincadik sikertelen próba után úgy döntöttem, kicsit lazítók, hátha utána jobban megy, vagy legalább nem zavar annyira. - mondtam illedelmesen, míg oda fordultam. Egy 12-13 éves genin volt az alsó házból. A nevére nem emlékeztem, így nem tudtam róla semmit sem.
- Áh értem. Alap esetben a gyerekek nem úszhatnak ott, de akkor te lennél Akuma.
- Igen én vagyok, és nem tudtam, hogy nem úszhatnék ebben a vízben máris kijövök. - indultam el.
- Semmi gond. Az idősebbek a jutsuaikat próbálják ki ott, és ugyan azt a technikát amit te használsz. Éjszaka hatalmas mennyiségű chakra érintkezik azzal a vízzel, de rád nem lesz káros hatással.
- Itt edzenek? Akko lehet hogy a chakra koncentráció miatt nem megy.
- Csak ott próbáltad?
- Igen, de még nincs két hete hogy elkezdtem. - mondtam kimászva a medencéből.
- Gyere elvezetlek valahová ahol edzhetsz. - mondta és megindult, én pedig követtem. Egy külső helyszínre vezetett, de remek volt. Fák, víz, és a természet hangjai. - Igen csak kevesen jönnek ide. Gyakran úgy érzem, hogy ez az én saját helyem, csak egy valaki tudja, hogy ide járok edzeni.
- Ki az?
- Saika! - hallottam messziről Hidetaka hangját.
- Most már tudom. - feleltem, majd a fák közé ugrottam. Ahogy Hidetaka megjelent tanúja voltam egy csóknak ami annyira nem zavart, elvégre Saika lehet 13 Hidetaka pedig csak 16. Ez három év különbség, és a klán két különböző családjából származnak attól hogy mind a ketten alsó háziak. A csók után elmentek, én pedig edzettem a vízen járásomon. Tényleg sokkal könnyebb volt olyan vízzel, ami nem volt tele erőteljes chakrával. Pár nap alatt a hideg álló vízen már könnyedén szaladtam is. Ez után jött a termál fürdő… bokáig bele süllyedtem ugyan, de ment, és egy héttel később az is gondtalan volt. Ugyan azon a napon délután jött egy nagyobb felmérőm.
- Nos ha ez sikerül jöhetnek a tajjutsu alapok.
- Oh csak nem több időt akarsz Saikával?
- Mi ezt meg… - mi előtt befejezhette volna közbe vágtam.
- Láttalak titeket, mivel elvitt az edző helyére had edzem a vízen járásomat, olyan helyen ahol nincs chakrával telve a víz. Valószínűleg azért tette, mert a te tanítványod vagyok. Egyébként meg hamarosan tölteném a 20-at szóval nem hökkenek meg az ilyesmin.
- É-értem, de ezt a klán előtt ne igazán hangoztasd, még kissé fiatal.
- Tudom, ne aggódj, viszont tartsd is tiszteletben te is akkor, elvégre ez egy ütőkártya a kezében… és meg ne merj halni egy küldetésen, míg együtt vagy vele.

- Mindent megteszek, ami az erőmből telik, de most mutasd mit tudsz! - ezzel pedig megkezdődött a tréning. 12 kiló volt rajtam míg én 40 kiló voltam addigra. 1,2 méterhez az elég soknak tűnhet, de már remek formában voltam. Ez után elvezetett egy konohai edzőhelyre, ahol volt egy pálya amit időre kellett teljesíteni. Nekem és még rengeteg Hyuuga gyerekek volt közös tesztünk. Természetesen volt olyan akadály ahol rönkökön kellett volna víz felett elmenni, én pedig lazán vízen jártam, és mikor meg akartak állítani egy jutsuval, csak átugrottam a jobb és bal oldalról érkező sziklák felett, és folytattam utamat. Ez után a pálya pofon egyszerű volt, és senki sem ért utol, ugyan akkor számomra volt a legnehezebb, mivel én kaptam a legtöbb elkerülendő támadást. Byakugan nélkül nehéz lett volna észrevenni őket, de a magam 15 méteres körzetébe engedtem a chakrám ez pedig éppen elég volt, hogy kikerüljek mindent. Végülis elég összetett volt a pálya. Föld alatti alagutak, kúszás, ugrálás, falmászás… kész katonai kiképző pálya volt, csak nagyobb. Másfél óra volt a két órás pálya, ezzel felállítottam a legnagyobb rekordot időben és pontszámban is, mivel minden kikerült támadás, és tisztán végigvitt pályarész pontokat ért, míg levágásokért mínusz pontok jártak. Egyetlen levágásom sem volt, így semmilyen mínusz ponttal sem rendelkeztem. Sokaknak leesett az álla a teljesítményemtől.

- Nos ez könnyű volt. - mondtam lihegve a pálya végén.
- A pálya azért lett kialakítva hogy megtalálhassák magukban a Hyuuga gyerekek a potenciált és a hiányosságokat, és hogy esetlegesen leterelhessük őket a ninja útról, ha az szükséges. - közölte Hiashi
- Nos én nem vagyok Hyuuga, így számomra az volt a lényeg, hogy a maximumot hozzam.
- Honnan tudtad merről érkeznek majd a támadások? A felüket nem is láttad
- Egy chakra burát alkottam magam köré, ami jelezte őket. 15M-es hatótávval.

- Tehát a byakugan egy képességét így utánoztad le?
- Te nem ugyan ezt teszed, ha tudja az ellenfeled, hol a vakfoltod? Megtöltöd chakrával ami eltereli az oda érkező támadásokat, és még észlelni is képes vagy minden egyes támadást.
- Valószínűleg ilyen technikához folyamodnék…
- Ne feledd az eredeti korommal jounin is lehetnék. Könnyen kitalálok több különböző stratégiát is.
- Ez esetben még nehezebb edzés jöhet. - dobott oda nekem egy tekercset. - Egy hónapod van a 30 jutsu megtanulására. D szintű mind. Emellett tajjutsut is tanulni fogsz mostantól de nem a mi klánunktól, hanem az Inuzuka családtól, mivel jelenleg nekünk nincs szabad oktatónk számodra. Ne aggódj az alapokat onnan is remekül megtanulhatod, és talán pár különórát is adnak neked nyomkövetésből.
- Mikor kezdek?
- Holnap reggel 8-kor a kapuban kell lenned.
- Köszönöm. Hiashi-sama. - ez után távozott, nekem pedig volt időm tanulmányozni a tekercset, de nem ment túl gyorsan… egyedül túl kevés vagyok… egyedül… le kell nyúlnom Naruto technikáját. chakrám van elég, és nem harcolniuk hanem tanulniuk kell…

Megvártam a 16 órát és megkerestem a helyet, ahol a tekercset őrizték, majd bementem, és meg is találtam az árnyékklón technikát. Nehezebb volt mint a többi D szintű technika, mivel több ismeretet igényelt, de megtaláltam amire szükségem volt, és használhatóvá tettem. Két klón ment csak, háromnál már túl fáradt voltam. Mivel megtalálni a helyet legalább két óra volt, betörni még egy, és megtanulni is volt egy óra, így csak fél kilencre értem vissza, de látszott, hogy egészen kimerültem már.
- Ne vidd túlzásba az edzést Akuma. - hallottam meg Saika hangját.
- Néha muszáj. Csak így tudok elég jutsut elsajátítani, és egy hónap alatt kell 30 jutsut megtanulnom, és mind D szintű.
- Kétlem, hogy komolyan gondolta volna Hiashi-sama.
- A legutóbbi teljesítményem után ez alap elvárás.
- Mármint a pályán nyújtott? Az tényleg remek volt, mindannyiunkat ki tudtál kerülni.
- Akkor te is abban a csapatban voltál.
- Csupán D szintű jutsukat használhattunk, így muszáj volt a legkisebbeket küldeni, de nem voltunk elegen így pár chunin is besegített, sőt pár akadémiai tanuló is.
- Azért volt akkora eltérés az erősség, stabilitás, és pontosság terén…
- Ezt is észrevetted?
- Ahhoz hogy elkerüljem, kénytelen voltam, és a saját chakrámba belépő chakra erejét csak érzem.
- Ebben lehet valami… na de hagylak. Van egy kis vacsora a szobádban.
- Köszönöm. - ezzel elmentem a szobámhoz, kihoztam egy fürdő felszerelést, és váltó ruhát, lefürödtem, és az új ruhámban mentem vissza a szobámba, ahol a vacsorám után aludtam egyet. Másnap korán kellett kelnem, hogy a klónjaimat is megcsinálhassam, és kimerült se legyek, ugyanis a mellett döntöttem, hogy három klónra lesz szükségem, és az szinte teljesen kimerít. Hatkor keltem, fel, megcsináltam a klónokat, majd egy óra pihenő után mentem enni, a klónok pedig már tanulták nekem ami kellett. Időben kint voltam, ahol Kiba anyja fogadott Tsume.
- Üdv. Te lennél Akuma?
- Igen üdvözlöm Tsume. Ön fog elkísérni az edző helyemre, és az edzőmhöz?
- Edzeni is én foglak.
- De hát a fia még csak néhány hónapos, és a lánya is csak három éves.
- Jól tájékozott vagy.
- A hokage megengedte hogy kiegészítsem a tudásomat z itteni adatokkal, hogy naprakészebb adatokat tudjak adni. Pár dolgot amit elmondtam neki tudtam pontosítani ennek hála.
- Hogy tudod már, hogy engem is beavattak a dolgaidba.
- Minden mesteremnek be kell avatva lennie, hogy tudja, mennyit, és miért is várhat el tőlem.
- Ez így van. Még most is kételkedem benned, de itt az idő hogy bizonyíts. Induljunk.

Az ezt követő hónapok a tajjutsu alapjaival, nyomkövetéssel, és különböző jutsukat tartalmazó tekercsek bemagolásával teltek, míg az alap edzésem is megmaradt, és minden alkalommal nehezebb és nehezebb lett, de nem zavart. Pont ez kellett a gyors fejlődéshez amin át akarok esni. Mi hamarabb minél jobb állóképességre kell szert tennem, és az másképpen nem megy.