Venice Beach
Ezüstös hullámok, lágy szellő, a tenger illata, tajtékok moraja, az égen milliónyi csillag, nyugalom. Ilyen volt a Venice Beach, hajnali fél háromkor, nyüzsgés nélkül, mikor szinte egy lélek sem járt arra.
- Ez kurva faja - jegyezte meg Jani, ahogy végignézett a szinte végtelennek tűnő partszakaszon.
-Jah, nagyon fasza, de azért iszonyatosan gáz, hogy itt minden helyszínről a GTA V jut az eszünkbe - nevetett Pisti, mikor észrevette a játékból már jól ismert vidámparkot. Erősen villódzó fényei messzire elvilágítottak, de a távolból már csak kellemes félhomályt varázsoltak a tengerpartra. Ahogy távolodtak a sötétségbe egyre több csillag jelent meg az égen, fényüket egyetlen felhő sem takarta el. A szél közben feltámadt, egyre nagyobb hullámokat korbácsolva.
- Kurva hideg lehet a víz.
- Nagyon hideg, ez biztos.
- Kibaszott hideg - vágtak egymás szavába a srácok.
- Nem fogunk fürdeni! Biztosan nem! - szögezte le Jani, ahogy a partra csapódó hullámok vízcseppjei a bőrét érintették.
- Hát őőő… Azért ha belegondolsz, most az egyszer vagyunk itt - gondolkozott el Pisti, majd megpróbálta lerángatni magáról a cipőjét, több-kevesebb sikerrel. (inkább kevesebb). Orra esett volna, ha Jani nem kapja el az utolsó pillanatban.
- Baszd meg. Fogjál már meg - káromkodott, majd a sikeresen leszenvedett cipőt Jani pofájába nyomva kapaszkodott meg a vállában. Percek teltek el mire a másikat is sikerült leráncigálnia.
- Baszki siess már - idegeskedett a másik srác.
- Kész, mehetünk - mondta és már indult volna el a víz felé, ha Jani nem rántja vissza.
- Azért én várnék ezzel - nézett aggodalmasan az egyre sötétebb tajtékok irányába.
- Geci nagyok a hullámok - jegyezte meg, miközben egy pillanatra sem engedte el Pisti vállát. Maga sem értette miért aggódik érte ennyire, de egyszerűen nem akarta, hogy baja essen (végül is legjobb barátok, ez most csak nem akkora gáz).
- Jaj, ne fossál már, inkább vetkőzz - röhögte el magát Pisti, majd lassan feltűrte a nadrágját, hogy legalább a lábát megáztathassa a tengervízben. Jani is így tett, majd kisebb szerencsétlenkedés kíséretében ő is megszabadult a cipőjétől. A homokszemcsék lágyan simultak a lábához és csiklandozták az ujjait. Bokáig leásta magát és élvezte a puha homok selymes érintését.
- Gyere már baszki' - nézett a háta mögé Pisti, majd Jani mozdulatlanságát látva visszasétált hozzá és a karjánál fogva rángatta a víz felé. Végül a másik srác, bár kicsit ódzkodva, de követte őt.
Már akkor káromkodtak, amikor a víz még csak a lábujjaikat érte el.
- Ez kurva hideg! Kibaszott hideg! - ordította Pisti, majd meglökte barátját, hogy kicsit beljebb kerüljön a jéghideg vízbe, amit a másik hangos kiabálással "hálált" meg, majd elkapta Pisti karját, hogy magával rántsa. Már térdig gázolva lökdösték egymást, amikor történt egy apróbb baleset. A szél még az eddiginél is jobban feltámadt és egy hirtelen jött hullám nyakig beterítette őket.
- Hogy a kurva isten baszná szájba! - ordította Pisti szinte nőiesen magas hangon, majd csurom vizesen próbált a partra vergődni. Jani a sorsát elfogadva csendben követte őt.
- Na jó, kurva gyorsan menjünk haza - hisztizett Pisti, miközben próbálta pólójából kicsavarni a vizet.
- Hát geci biztos, hogy így nem szállok kocsiba - folytatta Jani - Szerintem száradjunk még egy kicsit, nincs olyan hideg.
- Hát jó, akkor mégis muszáj lesz vetkőznöd - röhögött a másik, majd a földre dobálta a víztől kellemetlenül nehézzé és hideggé vált ruhadarabjait. Jani is megvált a ruháitól, már csak egy bokszer maradt rajtuk. Egy röpke pillantást vetett Pistire, majd azonnal elkapta a fejét, amikor (meglepte a dolog), de elpirult. Ezer éve ismerték egymást, kismilliószor látták már így a másikat, nem értette, hogy most mi változott, de kétségkívül furcsa érzés volt. Inkább lefeküdt a homokba, hogy még véletlenül se kelljen Pistire néznie. Csak bámulta a végtelen csillagos eget, annyira kicsinek érezte magát, mégis olyan volt mintha övé lenne a világmindenség. Pisti mellé feküdt, nagyon közel hozzá (túlságosan is közel). Csak pár milliméter választotta őket el egymástól, a testükön végiggördülő jéghideg vízcseppek ellenére is érezték a hőt, ami belőlük árad.
- Azért ez fasza. - suttogta Pisti, ahogy a végtelenség elé tárult.
- Nagyon szép - helyeselt Jani, és próbált nem arra a furcsa érzésre gondolni, ami a fejében motoszkált.
- Ha nem csávó lennél, akkor azt mondanám, romantikus - röhögte el magát, hogy zavarát leplezze, de azonnal megbánta, ahogy kiejtette ezeket a szavakat, és ha lehet még jobban elpirult.
- Fúh, ez most nagyon buzisan hangzott - nevetett Pisti, majd felsóhajtott. Ahogy a tüdeje megtelt levegővel, a teste megfeszült és ez pont elég volt arra, hogy az a pár milliméter távolság megszűnjön közöttük. Jani teljes testében összerázkódott, ahogy Pisti forró bőre az övéhez simult. Hirtelen fölé hajolt és kezeivel megtámaszkodott Pisti két oldalán.
- És mi van akkor, ha buzis? - kérdezte, és próbálta olyan hangsúllyal kiejteni a szavakat, mintha még mindig csak hülyülne, persze ez nem igazán sikerült. A hangja elakadt, a kezei remegtek, alig bírta megtartani magát, nem sok hiányzott, hogy teljes testével a másikra dőljön. Pisti kikerekedett szemekkel figyelte a jelenetet.
- Baszki, kurva gyorsan szállj le rólam - káromkodott idegesen, és próbálta ellökni magától Janit, de ő meg se mozdult. Pisti addig vergődött alatta, míg egy pillanatra összepréselődött az ágyékuk. Mindketten rémülten nyögtek fel a tagadhatatlanul jó érzéstől, majd úgy rebbentek szét mintha tűz égetné őket.
- Ez mi a kurva élet volt? - ordította Pisti vagy öt méteres távolságból.
- Baszki... Nem tudom - suttogta Jani még mindig a földön ülve.
- Na jó, szedjük a cuccainkat és húzzunk haza - mondta Pisti ellentmondást nem tűrő hangon - és erről többet kurvára nem beszélünk - tette még hozzá.
Jani helyeselt, majd mindketten magukra kapkodták a vizes ruhákat és néma csöndben indultak el a tengerparton, vissza az autójuk irányába.
Azon az éjszakán valami örökre megváltozott...