Kellemes nyári este köszöntött Karakura városra és lakóira. Kurosaki Ichigo néhány shinigami társaságában ült a szobájában; név szerint Abarai Renji, a hatodik osztag hadnagya, Zaraki Kenpachi, a tizenegyedik osztag kapitánya és Madarame Ikkaku, a tizenegyedik osztag harmadik tisztje.
Ichigo szokásához híven már megint üvöltözött, amiért hívatlanul jelentek meg a szobájában.
- Miért nem tudtok legalább előre szólni, hogy jöttök, ha már nem hagytok nekem egy percnyi nyugtot sem? - fakadt ki dühösen – Már kezd lassan elegem lenni abból, hogy a fél Seireitei az én szobámban gyülekezik állandóan.
- Higgadj már le tüske böki! – szólt rá élesen Ikkaku – Azt sem tudod, hogy miért jöttünk…
- De nem is érdekel! – vágta közbe Ichigo.
- Pedig jobban járnál ha mutatnál némi érdeklődést! Mert lehet, hogy a végén nem leszek ennyire jóindulatú és kardélre hánylak, öcsi! - vágott vissza a kopasz fejű.
- Te csak lapulj, mint tehén szar a trágyadombon! Ha jól emlékszem legutóbb könnyűszerrel legyőztelek!
- Az csak azért volt, mert hagytam magam, hogy legyen némi sikerélményed.
- Lófaszt! Azért veszítettél, mert egy béna pöcs vagy!
- Mit mondtál, te kis szarházi? – pattant fel kardját előrántva Ikkaku.
Már-már egymás nyakának ugrottak volna, ha az eddig, az eseményeket némán szemlélő Kenpachi közbe nem avatkozik. Ichigot a falhoz vágta, Ikkaku kardját pedig az élénél fogva kicsavarta a kezéből, majd őt is Ichigo után küldte.
- Elég legyen ebből, különben mindkettőtöket péppé verem! Kurosaki, jobb lenne ha először végig hallgatnád a mondani valónkat, te meg Ikkaku, ha még egyszer előrántod a kardodat azzal foglak feldarabolni! – majd kérdőn oldalra pillantott – Hát te, Renji? Semmit sem szólsz?
- Én már megszoktam! – dőlt el a hadnagy a felszabadult ágyon – Nem nagyon lepődök meg az ilyesmin. Ichigotól ez mindennapos színdarab.
- Értem… - szólt csodálkozva Kenpachi.
- De akkor el is mondanám jöttünknek mivoltát. – kezdett bele Renji – Mivel mostanában úgy sincs semmi tennivalónk, elhatároztuk, hogy meglátogatunk téged, Ichi, és elviszel minket egy jó kis túrára, körbevezetsz minket Karakura összes kocsmáján. – fejezte be elégedett arccal. – Ja, és te fizetsz, mivel hogy most vendégek vagyunk.
A narancshajú csak tátogott, erre már nem tudott mit válaszolni, mindössze beletörődve sóhajtott egyet tenyereibe temetve arcát.
Miután a kedélyek is lecsillapodtak és valamelyest Ichigo is felszabadultabban röhögcsélt a shinigamik társaságában, elindultak az éjszakába. A kis helyettes jó idegenvezetőnek bizonyult; a legeldugottabb helyeken lévő, leglerobbantabb, legrosszabb hírű kocsmákba is elvezette a kis csapatot. Éjfélt ütött az óra, amikor kijöttek az egyik kocsmából és útnak indultak, hogy meglátogassák a következőt. Mindannyian kapaszkodtak valamibe; hol egymásba, hol a villanyoszlopokba, kerítésekbe vagy éppen a járda szélébe ha úgy adódott. Egyszer épp elhaladni készültek egy szex shop előtt, amikor Renji hirtelen megtorpant a lesötétített kirakatra bámulva.
- Héj! Ichigoo! Mi ez a hely? - kérdezte, miután a Soul Society egész területén nem volt ilyen üzlet.
Ichigo kicsit zavarban volt de megpróbált burkoltan, de érthetően felelni.
- Tudod, Renji, ez egy „olyan" bolt, ahol az emberek „olyan" segédeszközöket vásárolnak, hogy ha egy kicsit fel akarják dobni a… ha „azt" akarják csinálni. – felet kissé pirulva.
- Vagyis? Fogalmazz már érthetőbben, ebből szart sem fogtam fel. – értetlenkedett a vörös hajú.
- Jaj, hogy te mennyire hülye vagy! – fogta fejét Ichigo – Ez egy szex shop, ahol mindenféle szexuális segédeszközt lehet kapni… na, nem mintha én valaha is betettem volna a lábam ide. – szabadkozott a zavarban lévő fiú.
- Fogadjunk, hogy nem is mersz bemenni! - tette próbára a narancshajút Ikkaku.
- De bemerek menni, csak nincs szükségem az ilyesmire. – próbálta kimagyarázni magát.
- Akkor bizonyítsd be! – csatlakozott az Ichigot cukkolók közé Kenpachi is. – Menj be, vegyél valamit, és akkor hiszünk neked.
- Szakadjatok már le erről, ilyet csak a kisiskolások játszanak. – próbálta terelni a témát Ichigo.
- Menj be! Menj be! Menj be! Menj be! – kezdte a három shinigami kórusban skandálni, cselekvésre késztetni az erősen vörösödő fiút. Aki végül döntött. Ügyet sem vetve a mögötte hangoskodó, röhögő társaságra.
Lenyomta a kilincset és belépett. Tettét, a szervezetében dolgozó tetemes mennyiségű alkohol hatásának azonosította be. „Hát én biztosan nem vagyok normális" úszott a fejébe a gondolat, amikor becsukta maga mögött az ajtót. Körülnézett, tőle jobbra egy hosszú üvegpult volt egyik végében a pénztárgéppel, melyben mindenféle apróbb, bizarr kinézetű és formájú tárgy, változatos színekben szőrmés bilincsek, ostorok és síkosítók sorakoztak. Ichigo nyelt egyet és tovább nézelődött, a pult mögött egy magas sokpolcos vitrinben különböző méretű, színű, anyagú, formájú műpéniszek és vibrátorok sorakoztak. Ichigo bátortalanul tett pár lépést az üzlet belseje felé.
- Elnézést! Valaki! – kiáltott, de senki nem jött elő, ezért ismét jól szemügyre vette a holmikat, ha már most van itt először, és vélhetőleg utoljára is. Az előtte lévő polcra bámult minden féle magazin volt rajta; homo, hetero, animál, pisi-kaki, szado-mazo, a plafontól egészen a padlóig, mellettük videók voltak, az előző témákból ugyan úgy, borítójukon néhány jelenettel, amitől a narancshajú fiúnak kezdett melege lenni. Balról pedig egy folyosó vezetett „próbafülkék" feliratú táblával. „Ugyan, mit lehet itt felpróbálni" gondolkozott, oldalról pedig legalább tíz különböző fajtájú guminő volt kiállítva. Már egy jó ideje nem jött senki, ezért megpróbált hangosabban kiabálni. Mire végre kijött az eladó. Alacsony volt és nagyon vékony… és marhára ismerősnek tűnt ez az arc.
- Hanatarou! –kiáltott fel meglepetésében Ichigo – Hát te meg mit keresel itt? – csodálkozott. – Csak nem? – kérdezte bizonytalanul.
- Áh, de régen láttalak! – üdvözölte az álmatag képű fiú a narancshajút. – Nem kell megijedni, most itt dolgozom, az előző munkahelyemről kirúgtak, és csak itt alkalmaztak, mivelhogy nem olyan nagy a forgalom, és nem kell olyan sok dolgot csinálnom – magyarázta.
- Ah, értem…
- És te, mi járatban vagy itt? – tette fel a kínos kérdést Hanatarou – szeretnél venni valamit magadnak? Esetleg lány van a dologban? – vigyorgott – mert akkor jó helyen jársz, nagyon sok fajta vibrátort tartunk az üzletben, van, amelyiket az utcán séta közben is lehet hordani, van, amelyik rücskös, vannak még sötétben világítósak, banán-, nyuszi-, kukorica- és még sok más formájú, van, amelyik szőrmés és van olyan, aminek változtatni lehet a méretét. – hadarta a pálcika szerű fiú, szóhoz sem hagyta jutni Ichigot akinek már elég perverz dolgok jártak a fejében, amikor a kis Hanatarou az anális segédeszközöket ajánlgatta Ichigo komolyan elgondolkodott, rajta hogy úgy sem hallaná meg senki, ha most elkapná a srácot és kipróbálná rajta ez eddigi összeset, amit felsorolt. „Úgy tűnik még mindig részeg vagyok, különben nem járnának ilyenek a fejemben" járatta agyát a dolgon, de hamar túltette magát ezen, belépett a pult mögé és lesmárolta az eddig igen csak bőbeszédű fiút.
Az utcán hagyott társaság már nagyon unta a várakozást. El nem tudták képzelni, hogy mi tart már ennyi ideig Ichigonak.
- Lehet, hogy sokan vannak előtte – vetette fel az ötletet a dülöngélő Ikkaku aki Renjit ölelte át nehogy forró csókot váltson az aszfalttal.
- Ugyan már, az elmúlt fél órában láttál akárcsak egy embert is kijönni onnan? – kérdezte tárgyilagosan Renji.
- Igazad lehet. – válaszolta kopasz – hát akkor lehetséges, hogy nem tudja eldönteni, hogy mit vegyen, ha már ezt kértük tőle.
- De az is lehet, hogy elkezdett bámulni valami pornót, és most valamelyik sarokban veri a farkát! – röhögcsélt Renji, Ikkakut is hangos vigyorgásra késztetve.
- Mi lenne, ha utána mennének? – vetette fel az ötletet Kenpachi – Találgatás helyett már rég utána nézhettünk volna.
- Helyes, indulás! – kiáltotta a két járni is alig bíró férfi. És már nyílt is az ajtó. A látvány, ami akkor a szemük elé tárult, alkohol ködös elméjükön is hihetetlen gyorsasággal keresztülfúrta magát; Ichigo és Hanatarou szenvedélyes csókolták egymás ajkát, szenvedélyes ölelkezésben.