A konferenciateremben lévők elhallgattak. Mindenki feszült figyelemmel nézett a két vitatkozóra. Ők csak mozdulatlanul álltak, kezüket az asztalra helyezve. Franciaország felállt, és aggodalmas fejjel rátette a kezét Anglia vállára.

- Nincs verekedés, Angleterre. Ülj le, kérlek. - suttogta oda neki, de mindenki hallotta. Amerika komoly ábrázattal nézett Angliára. Arthur pedig állta a pillantását. Miután semmi változás nem történt, Amerika megszólalt.

- Azonnal, ebben a kurva kibaszott másodpercben hagyd el az épületet, amíg szépen mondom. Állandóan megzavarod a konferenciát, nem lehet tőled semmit sem csinálni! - kezdte ingerülten. Anglia csak felemelte az orrát.

- A hülyeségeid ellen tenni kell valamit! Ha más nem, legalább ÉN kell kimondjam azt, amire igazából gondolok! - üvöltötte vissza, és Alfred számára ez volt az utolsó csepp a pohárban.

- Amint már megmondtam, ... hagyd el a termet!

- Amerika-san... - próbált megszólalni Kiku is , de Arthur nem hagyta őt. Amerika azt akarja, hogy hagyja el a termet? Jó, akkor megkapja.

- Szóval ... ez az álláspontod, mint az Amerikai Egyesült Államok? - kérdezte már sokkal kihangsúlyozottabb hangnemben. Amerika csak bólintott. Gyorsan behányta a sok papírt a aktatáskájába,és már ment is ki a teremből. Mindenki csak Anglia után bámult, majd pár másodperc múlva Franciaország már viharzott is Arthur után. A liftnél még pont elkapta. Megragadta a csuklóját és egy kicsit visszarántotta.

- Hé, minden rendben? - kérdezte még mindig aggodalmasan. Anglia lerázta magáról Francis kezét, majd belépett a liftbe.

- Azt hiszed, hogy érdekel, hogy mit gondol? Nem fogom magamra venni a gyerekes sértegetéseit. - szemei zölden világítottak és folyamatosan a plafont nézte. - Csak azt kérem, hogy jegyzeteljél nekem, jó? A bátyáimnak át kell majd adnom a dokumentumokat. - Francis csak biccentett, és azzal be is csukódott a liftajtó.

Egy sikeres repülőjegy foglalás és hazaszállás után boldogan terült szét a rég nem látott ágyán. Szemeit behunyta, és relaxálni próbált, ám egy felettébb idegesítő telefoncsörgés megakadályozta ebben. Zsörtölődve felkelt az ágyból, közben gondosan válogatott angol szitkokkal átkozta a telefonálót. Gyorsan felkapta a telefonját, és anélkül, hogy még megnézte a hívót, megnyomta a zöld gombot. Egy csöppet kedvesebb hangnemben szólt bele.

- Halló, itt Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága beszél.

- Tudod, mon cher, hosszú a neved. Big Brother France megőszül, mire kimondod. - a brit számára eléggé irritáló személy szólt bele, és átkozta a pillanatot, hogy nem nézte meg a telefonálót.

- Mit akarsz, borvedelő?! Ha megint valami átkozott hülyeség miatt hívtál, a következő alkalommal, mikor meglátlak, kitekerem a nyakadat ... - sziszegte a kagylóba szikrázó szemekkel. Nem volt abban a hangulatban, hogy mos vele kelljen társalognia. Francis felsóhajtott.

- Baj van, Arthur. Nagyon nagy baj - a francia komolysága meglepte Angliát. Ritkán szokta ilyennek hallani.

- Nem értelek, Francis.

- Figyelj ... amikor tegnap elhagytad a termet ... tudod nem sok dologban egyeztünk meg, de amit kértél megcsináltam neked. Ami azt illeti, el is faxoltam - Arthur vetett egy sanda pillantást a faxra, és meglepetten látta, hogy valamit tényleg átküldtek. - Miután a meetnek vége lett, páran úgy döntöttünk, hogy iszunk néhány sört. Ezzel még nem is lett volna baj, de az úton Amerika és Oroszország összevesztek - Anglia már kérdezni akart valamit, de Francis megelőzte - Ne kérdezd, mi miatt, fogalmunk sincs. De ... Oroszország annyira felbőszítette Amerikát, hogy elkezdtek verekedni, és ez nem olyan bunyó volt, mint például a mijeink. A végeredmény annyi lett, hogy mind a ketten elkezdtek eléggé szép sérüléseket szereztek, és szerintem Amerika bosszút is esküdött ellene. Ma reggel viszont Amerika nem volt a hotelszobájában, és mindannyian megrémültünk.

- Ez nem lehet igaz ... a hülyéje megint elragadtatta magát - vetette magát hátra az ágyán, kicsit felkuncogva. A másik oldalról tisztán ki lehetett venni, mennyire meglepődött Francis.

- Ennek a fele sem tréfa, Arthur! - csattant föl hirtelen, és Anglia köpni-nyelni nem tudott kirohanásától. - Látnod kellett volna, és akkor nem így vélekednél! - itt kis szünetet tartott, míg stabilizálta a lélegzetét - Arthur, kérlek ... ennek nem lesz jó vége, ha nem csinálsz valamit. - és itt pattant el valami Anglia fejében.

- Miért én?! - harsant fel a hangja, és érezhető volt, hogy most már ideges. - Miért nekem kell mindent rendbe hozni?! Nem is voltam ott, azt sem tudom, mit csináltak, nem mondhatod komolyan, hogy én oldjam meg a problémájukat! Ráadásul-

- Csak te tudsz hatni Amerikára.

- Ho-hogy mi ...?

- Jól hallottad. Ha Amerika talán megbékélne, akkor nem kellene annyit aggódnunk. Kérlek ... Arthur ... csak most az egyszer beszélj vele.

- Te meghibbantál. Te nem vagy eszednél. Egy kibaszott független ország, csezd meg! Már rég nem tudok hatni rá. - Francis megint eleresztett egy bágyadt sóhajt.

- Angleterre. Tudod te jól, hogy Amerika hallgat rád. Szóval légy olyan szíves és beszélj a fejével, rendben? - a vonal másik felén csend volt, és Francis kezdett benne kételkedni, hogy még mindig Angliával beszél.

- Rendben - szólalt meg végül, Franciaország nagy megkönnyebbülésére.

- Merci - azzal le is tette a telefont. Anglia még elhallgatta a pittyegést, majd ő is lerakta. Elkezdett gondolkodni azon, miért is kellett ennyire felfújni az egészet. Ha ő és Francis bunyóztak volna, a szart se érdekelte volna. Jó, bevallotta azért magának, hogy az ő esetük más tészta, de akkor is. Valami nincs rendjén. Valami még hiányzik.

Még mielőtt még jobban belemerült volna a gondolataiba, a kapucsengő megszólalt. Kicsit zsörtölődve kelt föl, és ment a bejárati kapuhoz.

- Nyitom - mondta, és abban a pillanatban, hogy kinyitotta az ajtót, az illető berontott a lakásba és szorosan megölelte. Percek teltek el, mire felfogta a helyzetet, és hogy ki is ölelgeti őt. Visszaölelte.

- A-amerika? - kérdezte kiszáradt torokkal és enyhe pírral az arcán. A fiú csak még szorosabban ölelte magához, mikor kimondta a nevét. Most már Anglia is értette, miért volt olyan Francis.