Hát igen. Nem gondolta volna, hogy így végzi. Azt hitte, félkézzel lenyomja az életet. Nem így történt. Most megmutatta neki, hogy vele nem érdemes packázni. Nem lehet félvállról venni az életet. Nem, mintha ő azt csináltam volna.
Sem ő, sem a családja nem értette, hogy miért pont vele történt mindez. A legtöbb, amit most tehettek érte, az az, hogy reménykednek. Reménykednek, hogy a kicsi lányuk elég erős lesz ahhoz, hogy túlélje. Most is ott feküdt az ágyon, orvosokkal körülvéve. Próbálták elállítani a vérzést, több-kevesebb sikerrel.
Vérveszteségének köszönhetően már alig van eszméleténél. Fejét oldalra fordítja, szemeit szüleire emeli. Látja a kétségbeesést az arcukon, ezért gyenge mosolyra húzza száját, mire elkezdenek sírni. Nehéz pillanatok ezek mindenkinek. Fejét visszafordítja és lehunyja szemeit. Az élet megmutatja, mit alkotott, míg élt. De őt inkább csak az elmúlt 2-3 hónap érdekli. Azt szeretné még egyszer átélni... csak egyetlen egyszer.