Prológus: A Kezdet
Kora nyár volt, ennek ellenére hideg szél és hatalmas viharok ostromolták Nagy Brittaniát. Egy eldugott kisfalu határán egy csodálatos kúriában egy nő éppen vajúdott. Már senki sem volt a házban csak ő és a férje. Aranyvérűek voltak, de a legtöbb ház megvetette őket, mert titokban egy mugli gyermeket is neveltek ez volt a vád, persze ez csak kitaláció volt. És a másik ok az volt, hogy ők nem álltak Voldemort szolgálatába, amikor a Sötét Nagyúr magához szólította híveit.
Régen a Neverin ház neve egyenrangú volt a Malfoy vagy a Black névvel. Malfoyék azóta szóba se álltak velük, hogy a botrány kiderült, de a Black családdal továbbra is jó viszonyban voltak.
A fájások egyre erősödtek és az asszony a késői órákban két egészséges lánynak adott életet, az idősebbik Norma és a fiatalabbik Narcissa lett. Susan Neverin nem élte túl a szülést, férje már amúgy is beteg volt, hetek óta haldoklott, így ő sem tudta volna felnevelni a két kislányt.
Kint a kertben eltemette szeretett feleségét, majd egy levelet küldött Albus Dumbledorenak aki annak idején tanította őt a Roxfortban és most az iskola új igazgatója lett. Még az iskolai időkben ő Peter Neverin és későbbi felesége Susan Black is Griffendél házban voltak és a férfi reménykedett benne, hogy a lányai is nagy sikereket fognak abban a házban véghez vinni, persze ha őket nem vadásszák le, mint a Neverin ház többi tagját a Halálfalók. Remélte, hogy a két lány nem a neverinek vakító szőke haját és kék szemét és legendás szépségüket örökölték hanem a Black ház jellegzetességeit, de soha sem tudta meg, hogy mekkorát tévedett.
Másnap reggel egy pukkanásra ébredt fel, a két kislány is panaszosan felsírt.
- Albus - mondta Peter, hosszú szőke haja csapzottan lógott az arcába - Annyira örülök, hogy eljöttél.
- Peter, neked és a családodnak mindent megteszek tudod.
- Susan meghalt - tört ki a férfiból, eddig sírni sem tudott - Két egészséges kislány - mondta és oda vezette a gyermekeihez. - Kérlek védd meg őket, mert tudod, hogy én már nem tudom.
- Bízhatsz bennem, a Black családnál biztonságban lesznek, Susan bátyja biztosított róla, hogy náluk jó helyük lesz. Örülnek, hogy a fiúknak Siriusnak lesz testvére.
- Vidd őket most kérlek!
- Utána elviszlek a Kórházba.
- Arra már nem lesz szükség - köhögte a férfi és a keze véres lett - Csak a temetésemet intézd el, ne Albus ne mondj semmit kérlek...
Dumbledor nem szólt egy szót sem, a kezébe vette a két kislányt és hoppanással el is tűnt és a következő pillanatban már a Black család ajtaja előtt állt. Kopogott.
- Albus, mennyire örülök, hogy látom. - mondta Arthur Black, Susan bátyja - Tehát ő a kislány, nézett Normára
- A kislányok. Susan ikreket szült, Normát és Narcissát.
- Csodaszépek - mosolyodott el. - Gyere be, Maria itt van Albus - kiáltott be feleségének.
- Albus, örülök, hogy itt látom. Ők lennének az unokahúgaink. Gyönyörű kislányok. De hol van Peter és Susan?
- Susan nem élte túl a szülést, sajnálom és Peter is haldoklik, nem volt már ereje ide jönni.
Maria a lányokkal a kezében sírva rogyott le a kanapéra.
- Most bocsássatok meg, de mennem kell.
- Lányainkként fogunk velük bánni.
- Köszönöm és Peter is hálás nektek.
Arthur kivezette a lakásból és ott Dumbledor el is hoppanált egyenesen vissza Peter Neverinhez, de a férfi már halott volt.
A következő tíz évben Albus Dumbledore igen gyakran látogatta meg a Black családot, és látta ahogy Peter baljóslata beigazolódik, mind a két lány sápadt fehér bőrű, szőke hajú és kék szemű volt és szebbek a Black család összes sarjánál. Együtt nőttek fel Siriussal, Bellatrixal és Andromédával. Narcissa csak Bellatrixxal volt jóban, míg Androméda Sirius és Norma elválaszthatatlanok voltak. A szülők 7 éves korukban elmondták, hogy igazából csak a kereszt szüleik, de ez senkit sem zavart, mert ugyanúgy szerették őket is, mint a saját fiúkat.
Mind az öten együtt játszottak a nyári délutánon a Black család kúriáján amikor Arthur ment oda hozzájuk.
- Gyerekek, két nap múlva elindultok a Roxfort varázsló- és boszorkányképző szakiskolába.
Az nap este egyikőjük sem tudott aludni az izgalomtól.
