1. fejezet: Az első kínzó emlék

Sara Sidle mostanáig következetesen kerülte a férfiakat. Karla Stacer, a munkatársnője is megmondta, hogy ideje most már találnia valakit, persze koránt sem olyanra gondolt, mint vendéglátója. Most még is leplezetlen érdeklődéssel figyelte Gil Grissom-ot, és arra gondolt, hogy sohasem találkozott még ilyen átkozottul vonzó és okos férfival. Fülledt és meleg volt a Vegas-i éjszaka. A telihold fényénél élesen rajzolódtak ki a karám kerítésének támaszkodó félmeztelen férfi körvonalai. Grissom háttal állt Sara-nak, karját hanyagul az egyik oszlopon nyugtatta. Ingét ledobta magáról, farmerja egészen a csípőjéig csúszott. Ahogy a lovakat figyelte, hátratolta széles karimájú kalapját.

- „Ha nem tudnám, hogy nem láthat engem, azt hinném, hogy nekem pózol!" –futott át Sidle agyán. A békésen legelésző lovakkal a háttérben olyan valószínűtlenül tökéletes volt az eléje táruló látkép, akár egy festmény. Sara le sem vette a szemét a férfiról.

- „Hmm... Igazán nem rossz!" –nézte meg magának Sidle még egyszer Griss széles vállát és kidolgozott izmait. Sara még mélyebben kigombolta blúzát, és felhevült bőréhez nyomta a jéghideg sörösüveget, mielőtt belekortyolt volna. Már hónapok óta pocsék lelkiállapotban volt, ezért is engedett Karla unszolásának, és jött el ide. Pihenni akart, ám egyelőre képtelen volt felejteni. Ezen a mai estén, ami a harmadik volt már, megpróbálta elfojtani az emlékeit. Néhány dolgot sikerült is, de helyettük más, még szörnyűbb képek tolakodtak elő. Egy kisgyermeké például, egy krétafehér arcú kisfiúé. Az ügye lezáratlan maradt, nem találták meg a gyilkosát, sem a rokonait. Sara-n egy pillanatra elhatalmasodott a kétségbeesés és a tehetetlenség érzése, ám egy újabb korty a hűsítő nedűből elhessegette a fájdalmas gondolatokat. Minden idegszálával Gil Grissom-ra összpontosított, hiszen valami megfogta ebben a férfiban. Amúgy is tervezte, hogy átjön dolgozni Vegas-ba, hiszen itt gyorsabban telik az élet. Sara hátra simította vállig érő, dús barna haját és határozott léptekkel megindult Grissom felé. Ahogy elhagyta a kis vendégház teraszát, meztelen talpa belesüllyedt a kellemesen meleg homokba. Hosszú, lágy esésű szoknyája minden lépésnél izgatóan a lába köré csavarodott. Amikor odaért a kerítéshez, Gil megfordult és tetőtől-talpig végigmustrálta. A lány futólag visszapillantott a házra, ahonnan jött, majd tekintete a mellette álló másik kettőre vándorolt. Az egyikben Grissom csapata vakációzott, persze munkával telítve, az övéhez közelebbi pedig vendéglátójáé volt. Amikor észrevette, hogy a férfi még mindig nézi, Sara a nyakához szorította a sörösüveget, majd lassan egyre lejjebb csúsztatta, egészen a keblei közé.

- Még mindig nagyon meleg van! –szólalt meg fojtott hangon Sidle.

- Vegas-ban már csak ilyen a július. –vont vállat Gil, aztán lábát a legalsó keresztlécre téve ismét a legelő felé fordult.

- Milyen jól adja az ártatlant! –a lány kényszeredetten felnevetett, és önkéntelen az égboltra emelte tekintetét. A mocskos levegőjű Frisco-ban sohasem láthatta ilyen fényesnek a csillagokat-Ahelyett, hogy önmaga lenne, megjátssza a tudatlan tudóst.

Griss ránézett.

- És maga miért akarja megjátszani a vidám és gondtalan ifjú hölgyet? Talán, hogy a sebzett lelkét takargassa?

- Oh, szóval ilyennek lát?!

A lányt meglepte, hogy Grissom-nak már kialakult véleménye van róla, de tulajdonképpen nem érdekelte.

- Úgy vélem –mutatott a sörösüvegre-, hogy nagyon rossz helyen keresi a megoldást.

- Téved Mr. Grissom. Egyáltalán nem keresek semmi féle megoldást.

A férfi gúnyosan nézte Sidle-t, tekintete ugyanakkor sejtelmes volt, és felkavaró. Sara állta Gil pillantását, sőt közelebb lépett hozzá. Aztán a férfi arcához emelte a kezét, és az üveg, hűs párás oldalával lassan végigsimított a bőrén. A lány könnyű blúzán át hamar megérezte, hogy Grissom teste szinte tüzel. Az izmos nyakon végiggördült egy izzadságcsepp. Sidle érezni akarta a férfi ízét, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve ajkával megérintette a nyakán lüktető eret Sós volt, és nagyon férfias. Gil izmai egy pillanatra pattanásig feszültek. Aztán szelíden lefejtette magáról Sara ölelő karjait.

- Ez egészen úgy tűnt Ms. Sidle -jegyezte meg rekedtes hangon-, mintha ki akarna kezdeni velem.

- Maga mondta, cowboy! –mosolygott Sara, majd kiszabadította a csuklóját, aztán eldobta a sörösüveget, és ismét a férfihoz bújt. Végig simított a hátán, le egészen a keskeny csípőkig, végül keményen belemarkolt izmos fenekébe. Csakhogy az a sörösüveg, amit azelőtt eldobott, az már a negyedik volt. A férfi megremegett. Sara hallotta szívének vad kalapálását, és érezte ágyékának lüktetését.

- Ez az! –sóhajtotta elégedetten- Már azt hittem, csalódnom kell magában!

- Csalódni fog, arra mérget vehet.

- Megint téved, cowboy! –ekkor a férfi hirtelen magához vonta Sara-t. Egy hosszú, végtelennek tűnő pillanatra egybe kapcsolódott a tekintetük, majd Griss megcsókolta a lányt. Már nem habozott. Csókjában nyoma sem volt a bizonytalanságnak. Mohón vette birtokba Sidle ajkát, neki pedig pontosan erre volt most szüksége. Nem akart mást, csak felolvadni, semmivé válni leendő főnöke forró ölelésében. Odaadóan Griss nyaka köré fonta karját, és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Azt remélte, hogy ez a gyönyörűséges lángolás meggyógyítja, s kitölti a belsejében tátongó fájdalmas ürességet.

- Nálad, vagy nálam? –suttogta elfúló hangon, mikor egy pillanatra szétváltak. Grissom válasz helyett ölbe kapta, és elindult vele a vendégház felé. Sara lábaival átkulcsolta a férfi derekát, arcát pedig izmos vállához szorította. A hálószobában sötét volt. Az ágy mellé érve Griss óvatosan letette Sara-t, akit hirtelen páni félelem fogott el.

- „Szent ég, mit tettem?! Ezt nem szabad, ez nem helyénvaló... Várjunk csak, ugyan miért nem?"

Ha csak néhány órára is, de végre kiszabadulhat a semmi ködének fogságából, és igazi nőnek érezheti magát. Reszkető kézzel levette, és földre hajította Gil kalapját. A férfi nem moccant. Felindultságáról csupán a nyakán lüktető ér árulkodott. Sara megérintette Gil állát, majd végig simított a nyakán, a mellkasán, aztán még lejjen csúszott a keze. Grissom egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét. Hasa izmos volt, és lapos. Finom szőrzete jólesően csiklandozta Sidle ujjait. A lány lehunyta a szemét, ahogy az övcsathoz ért. Ahogy azonban kinyitotta volna, Gil megfogta a kezét.

- Nem tehetjük! Sajnálom! Nem megy Sara!

Grissom újra magához húzta és búcsúzóul megcsókolta. Sara nem kezdett el hangosan zokogni, miután a férfi magára hagyta. Egész testében remegve, megszégyenülten ült az ágy szélén, s hagyta, hogy az arcán lassan, némán végiggördüljön az első könnycsepp.

Grissom ahogy becsukta maga mögött az ajtót, fellélegzett. Sokig állt mozdulatlanul, lehajtott fejjel, várta, hogy lecsillapodjék végre a testét-lelkét marcangoló elviselhetetlen feszültség. Visszament a saját házába, lefürdött, majd ágyba bújt, és elgondolkozott a történteken...