Szeretni sokféle képpen lehet
Változások
Lily késik... Victoria Carter a peronon várta legjobb barátnőjét, az iskola legokosabb tanulóját, Lily Evanst. A tűzpiros vonat minden év szeptember elsején pontban 11 órakor indult a kilenc és háromnegyedik vágányról. Vicky már tíz perce ácsorgott személyes holmiaival megpakolt ládája mellett. Hosszú, barna haját copfba fogta, csillogó kék szemével a tömeget pásztázta, hátha ismerős arcra bukkan, s közben kedvesen mosolygott a mellette elhaladó idegenekre. Már alig várta, hogy elkezdődjön az új év. Sokféle változáson ment át a nyár folyamán és már feszengve várta, hogy ezt diáktársai felismerjék. Végre megszabadulhatott gyűlölt fogszabályozójától és egy bonyolult kezelésnek köszönhetően idegesítő szeplőinek is búcsút mondhatott. Bár eddig sem tartozott az igazán kövér lányokhoz, de immár jó pár kilóval könnyebben kezdhette hatodik évét a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában.
- Vííííí - csak a sikoltást hallotta, aztán egy hosszú, vörös hajzuhatag eltakarta szeme elől a külvilágot.
- Szia Lily, én is örülök, hogy látlak. - vigyorgott Victoria, miközben barátnője kicsit eltolta őt magától, hogy jobban szemügyre vehesse.
- Te fogytál. - jegyezte meg szenvtelenül Lily, miközben szemét végigjáratta barátnőjén. - Írtad, hogy eltűntek a szeplőid, de azt nem hittem, hogy ennyire... És milyen szép lett a mosolyod. Na nem mintha eddig nem lett volna szép... csak...
- Nyugi Lil, nem kell mentegetőznöd. - mosolygott Vick. - Szerintem is jobb így.
- Minden srác odáig lesz érted. - Lily karon ragadta és a vonat felé rángatta. - De nem kell rögtön az első jöttmentek igent mondani egy randira. Tanulj tőlem...
- Mit? Azt hogy hogyan törjem össze egy hősszerelmes legszebb álmát? - gúnyolódott Vick.
- James Potter nem egy hősszerelmes, hanem egy szoknyapecér macsó, aki kihasználja, hogy jól néz ki és ezért minden lány a lábai előtt hever...
- Áh, szóval elismered, hogy jól néz ki. - Victoria hirtelem megállt és Lily válla fölött elpillantva Jamesre tévedt a tekintete. A fiú könyörgően nézett rá, ezért nem szólt barátnőjének, hogy a szóban forgó személy közvetlenül mögötte áll és minden szavát hallja.
- Ugyan kicsim... Azt még én sem tagadhatom le, hogy helyes... és szexi... és szépek a szemei... meg, hogy erős, és izmos és aranyos a mosolya... és őrjítően cukin tud nézni azokkal a bambi szemeivel... - Lily kissé elkalandozott miközben felidézte magában az említett fiú vonásait. Most megrázta a fejét és barátnője titokzatosan mosolygó képébe nézett. - Ne vigyorogj. - förmedt rá, persze hatástalanul. - A külső nem minden. James Potter akkor is egy egoista, nagyképű, idegesítő alak...
- Csak azokat idegesítem akiket szeretek. - suttogta lágyan Lily fülébe James, aki időközben közvetlenül a lány mögé lépett. Így mikor Lily az ijedségtől megtántorodott, James karjaiban kötött ki.
Victoria kuncogott magában és elindult, hogy keressen maguknak egy üres kupét. Felvonszolta ládáját a szerelvényre és útnak indult a szűk folyosón.
Már vagy egy tucat fülkét végigjárt, mikor hirtelen nevetgélést hallott maga mögül, majd a következő pillanatban valaki a hátának csapódott, így ő és az idegen a ládán kötöttek ki. Hangosan szitkozódva próbált felállni, de a ránehezedő súly miatt ez nem volt könnyű feladat. Néhány pillanattal később ismét talpon volt és legkedvesebb Tekergőjével, Sirius Blackkel nézett farkasszemet. Nem szólt egy szót sem, csak kedvesen mosolygott. Valami furcsa fény villant a fiú szemében, amit Vick eddig még sosem látott. Majd Sirius arcán megjelent a jól ismert vigyor és mély, búgó hangján megszólalt.
- Szia. Új vagy itt? Még nem láttalak... A nevem Sirius Black. - Victoria annyira meglepődött barátja szavain, hogy tátva maradt a szája. Sirius ezt bíztatásnak vehette, mert tovább vigyorgott. - Szóval téged hogy hívnak?
- Sirius... Én vagyok... Vick. - mondta, miközben kíváncsian fürkészte a fiú arcát. Az először megrökönyödést és döbbenetet tükrözött, majd hamiskás mosoly jelent meg a szája szélén.
- Szia husimanó. - ezt a becenevet aggatta a lányra még első találkozásukkor. Vicket először zavarta ez a fajta megszólítás, de aztán hozzászokott, sőt meg is kedvelte. - Csak vicceltem ám az előbb... De ami igaz, az igaz, sokat változtál a nyáron. - zavartalanul járatta végig a tekintetét a lányon, végül a szemén allapodott meg. - Eltűnt a fogszabid, a szeplőid, fogytál is... meg aztán, mintha a melled is nőtt volna. - Hát igen... Ez kétségtelenül Sirius. Minden helyzetben őszinte...gondolta Vick.
- Sirius... Tudom, hogy a legjobb barátom vagy, de ha rászolgálsz tőled sem sajnálok egy két pofont. - mondta, miután finoman Sirius hasába boxolt. - Találtál már fülkét magatoknak? Mert én valahogy nem járok sikerrel...
- Persze. És ha jól láttam, a mellettünk levő kupé is szabad. - Vick elgondolkodott. Biztos volt benne, hogy Lily nem fog örülni, ha rájön, hogy James mellett fognak utazni órákon át... Ugyanakkor, más választásuk nem igazán akad.
- Rendben. Akkor gyere. - Vick legnagyobb megdöbbenésére Sirius megfogta a ládáját és karon ragadta őt, majd húzni kezdte maga után. Néhány perces séta után megálltak. Sirius elhúzta egy fülke ajataját, belépett és felpakolta Vick csomagjait a poggyásztartóra.
- Köszi. Akkor most megkeresem a csajokat. - nyomott egy hálapuszit a fiú arcára, majd kisietett a fülkéből.
- Viiiiick. - hallotta, épp mikor leszállt a vonatról, hogy körbenézzen a peronon.
- Amy! Sally! - hatlamas öleléssel üdvözölte barátnőit akik önfeledten vigyorogtak rá.
Ők is elég rendesen végigvizslatták tetőtől talpig, majd közölték vele nagyjából ugyanazt amit Lily és Sirius is elmondtak. Mintha ő maga nem tudná, mennyit változott mióta utoljára találkoztak... Felszálltak a vonatra és elindultak a Sirius által szerzett fülke felé. Alig érték el a kupé ajtaját, a vonat zakatolva útnak indult. Miután a másik két lány is megszabadult csomagjaitól leültek, hogy kellemesen elcsevegjenek azokról a nyári élményeikről, amiket lusták voltak levélben megbeszélni. Békés terveiket azonban egy túlságosan is ismerős hang semmisítette meg.
- Potter! Szállj már le rólam... - a lányok résnyire nyitották a fülke ajtaját és kikukkantottak a folyosóra. Lily, tőlük nem messze, háttal állt, vele szemben James. - Elegem van a nyavajgásodból. NEM megyek el veled randira idén sem. És ajánlom, hogy békén hagyj, mert nem állok jót magamért.
- Dehát Lily...
- Semmi dehát Lily! Elegem van belőled. Mi nem világos azon, hogy NEM ÉRDEKELSZ??? - Lily arca egyre pirosabb lett az indulattól. - Ennyire nehéz elfogadni, hogy van valaki aki nem alél el attól, hogy a híres James Potter randira hívja?! Szánalmas vagy... Engem ugyan nem fogsz az ágyadba csalni, ugyanis jól tudom, hogy csak erre megy ki a játék...
- Hát te meg vagy zakkanva. - most már James sem finomkodott, Lily utolsó mondata nagyon szíven ütötte. - Egyátalán nem erről van szó. Sosem tenném ezt veled...
- Ugyan miben lennék én más, mint az eddigi kis cafkáid? Velük ugyanis pontosan így bántál. Magadba bolondítottad őket aztán mikor megkaptad amit akartál eldobbtad mindet, mint egy használt zsebkendőt. - Vick látta, hogy James feje vészes gyorsasággal lilul, elérkezettnek látta hát az időt, hogy közbelépjen.
- Lily! - lépett ki a kupéból és odaszaladt a dühös kis vöröshöz. - Gyere szépen, találtunk üres fülkét. - időközben Sirius is a helyszínre ért, ő Jamest vette kezelésbe. Így ment ez már azóta, hogy James először hívta randira Lilyt: Sirius James lelkét pátyolgatta, miután a lány kikosarazta őt, Vick pedig Lilyvel beszélgetett el arról, hogy talán adnia kéne Jamesnek egy esélyt. Persze mint mindig, most is süket fülekre talált.
- Ugyan miért kéne bármit is megtennem ennek a bájgúnárnak? - méltatlankodott Lily immár a fülke magányában.
- Tudod Lil, James egyátalán nem olyan, mint amilyennek te képzeled...
- Tisztában vagyok vele, hogy te kedveled őt Vick, bár fogalmam sincs, miért... De nem is számít... Azt viszont nem várhatod el, hogy osszam a véleményedet...
- Én csak azt mondom, hogy megismerhetnéd jobban... Ahelyett, hogy mindíg összetöröd a szívét.
- Ami nincs, azt nehéz volna összetörni... - gúnyolódott Lily.
- Hogy mondhatsz ilyet? - Vicky felpattant a padról, tekintete villámokat szórt barátnőjére. - Méghogy Jamesnek nincs szíve? Te vagy az aki annyira szívtelen, hogy nem vagy képes adni neki egy lehetőséget! Belehalnál egy randiba, mondd?! Elképesztő vagy... - azzal kivágta a fülke ajtaját és kiviharzott. Csörtetett végig a vonat folyosóján, nem figyelte kinek megy neki, vagy ki szól utána, csak rendíthetetlenül ment tovább. Mindaddig, amíg valaki hátulról át nem karolta a derekát és meg nem állította. Első ötlete az volt, hogy jól gyomorszájon vágja az ismeretlen alakot, de az hirtelen megfordította őt, így Vick szembetalálta magát Siriusszal.
- Manó, jól vagy? - a fiú aggóva nézett le a nála jóval alacsonyabb lányra. - Láttam, hogy elrohansz és úgy gondoltam, jobb ha most nem maradsz egyedül... De min akadtál ki ennyire?
- Nem egyértelmű? - dünnyögött a lány. - Elegem van Lilyből... Hihetetlen, hogy nem látja James mennyire odavan érte. Meg sem érdemli...
- Ebben egyet értünk. - vigyorgott a fiú. - De Evans hülyesége miatt nem kéne veszélyeztetned a saját testi épségedet. - Vick értetlen arcát látva folytatta. - Tudod csak rohansz és rohansz, nem nézel se jobbra, se balra... A végén még összetalálkozol pár mardekárossal... Ezért is jöttem utánad. - húzta ki magát. - Hogy megvédjelek, ha kell.
- Rendes tőled Lomposkám, de meg tudom védeni magam, ha szükséges. Viszont semmi kedvem visszamenni abba a fülkébe és hallgatni Lily nyafogását...
- Mért nem ezzel kezdted? - kérdezte vidáman. - Bőven elférsz nálunk is manócskám.
- Tudod Sirius, nem sok kedvem van nézni James szomorú képét, vagy azt ahogy te és a legújabb "barátnőd" faljátok egymást... Vagy azt, ahogy Peter alszik... Vagy azt, ahogy Remus olvas...
- Jó, jó értem én... De Jamest biztosan felvidítaná a jelenléted... Remus meg úgyis hamarosan megy a prefi gyűlésre. Peter meg nincs a mi fülkénkben... Tulajdonképpen még nem is láttam ebben az évben... De mindegy. Naaa, gyere már. - kacsintott a fiú és átkarolta Vick vállát, hogy együtt induljanak el visszafelé.
- Ne és mi lesz veled...? Nem szívesen fosztalak meg a csajod édes csókjaitól. Nem akarok zavarni....
- Nem zavarsz. Ugyanis jelenleg nincs csajom. - Vick hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét, mire Sirius sértődötten felhorkantott. - Ez most komoly... Ugyanis fogadalmat tettem.
- Igen...? Éspedig?
- Idén csak olyan lányokkal randizok, akik nem csak szépek de okosak is. Elegem van az üresfejű libákból...
- Remek elhatározás. Kár, hogy nem fogod tudni megtartani... - Vick kinyújtotta a nyelvét a fiúra, majd nevetve futásnak eredt.
- Na várj csak! - kiáltott utána Sirius. - Ezért még megkapod a magadét, ha a kezeim közé kerülsz.
- Ahhoz előbb el kell kapnod. - kacérkodott a lány, mire Sirius vigyorogva futásnak eredt.
Edzett ember lévén, nem került nagy erőfeszítésébe, hogy utólérje a Vicket. Megfogta a derekát és a vállára kapta a lányt, mire az hangos sikkantásokat hallatott. A kis játékuk előcsalt néhány kíváncsi diákot, akik most érdeklődve figyelték ahogy Sirius elcipeli a kapálózó Vicket. Mikor a fiúk fülkéjéhez értek, Sirius letette a földre a lányt, de nem engedte el a derekát. Kinyitotta az ajtót és behúzta a nevető Vicket, majd az ülésre lökte őt, és eszeveszett csikizésbe kezdett.
James és Remus már megszokták az efféle jeleneteket, Remus mosolyogva visszatemetkezett az éppen olvasott könyvébe, James pedig komoran bámult ki az ablakon. Néhány percig csak Vick sikolyait és hahotázását lehetett hallani, aztán James ráförmedt a játszadozó párosra.
- Nem hagynátok végre abba?! - Sirius keze megállt a levegőben, Remus kíváncsian pillantott fel a könyvéből, Vicknek pedig a torkán akat a kacaj. - Ne haragudjatok... - hajtotta le a fejét a fiú. - Csak...
- Lilyről van szó, ugye? - telepedett mellé Vick és együttérzően megsimogatta a hátát.
- Nem értem, miért viselkedik úgy velem, mintha egy idegesítő élősködő lennék... Én már tényleg mindent megpróbáltam, de semmi sem használ... Kezdem azt hinni, hogy talán mégsem őt szánta nekem a sors... De ha akarnám sem tudnám elfelejteni, érted?! Igaza van... Szánalmas vagyok...
- Dehogy szánalmas. Csak szerelmes...
- Sokra megyek vele... Vick, nekem már tényleg nincs több ötletem, hogy mit tehetnék...
- Majd én beszélek vele. - ajánlotta fel a lány, mire James arca kissé felderült.
- Megtennéd? - kérdezte reménykedve.
- Persze. Nem ígérek ugyan semmit, de... - James nem hagyta, hogy Vick befejezze a mondatot, hirtelen átölelte a lányt. Ekkor kicsapódott a fülke ajtaja és Lily lépett be. Már nyitotta a száját, de aztán meglátta az ölelkező párost és végül nem jött ki hang a torkán.
- Mi van Evans, elvitte a cica a nyelvedet? - gúnyolódott Sirius. Lily elpirult és valamit motyogott, hogy "Remus" meg "prefektusgyűlés", aztán egy utolsó, megtört pillantást vetett Vickyre és Jamesre akik még mindig egymást ölelték, és kiviharzott a kupéból. Mikor James észbe kapott, hogy milyen félreérthető helyzetben talált rájuk élete szerelme, rögtön elengedte Vicket, és Lily után akart szaladni, de Vicky megragadta a csuklóját és visszarángatta az ülésre.
- Mit művelsz? - méltatlankodott James. - Most azt fogja hinni, hogy valami van közted és köztem. Meg kell mondanom neki, hogy félre értette a dolgokat.
- Nem feltétlenül kell magyarázkodnod. - Vick arcán hamiskás kis mosoly bújkált. - Láttad, milyen képet vágott, mikor meglátott minket? Egyértelmű, hogy féltékeny... Talán még a javunkra fordíthatjuk ezt a kétértelmű szituációt.
- Ugye nem arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz? - James gyanakodva nézte a lányt.
- Mi van? - értetlenkedett Sirius. - Ti mégis miről beszéltek?
- Hááát... Arra gondoltam, - kezdett bele a magyarázatba Vick - hogy eljátszhatnánk Jamesszel, hogy együtt járunk és ezzel féltékennyé tehetnénk Lilyt.
- Meg vagy húzatva? - fakadt ki Sirius. - Ennél hülyébb ötletet még nem hallottam...
- Kössz... - mondta sértődötten a lány. - Mert te aztán eddig ontottad a jobbnál jobb tippeket, mi? Ugyan, mi nem jó ebben?
- Talán, hogy nem vagy szerelmes Ágasba...?
- De hiszen nem fogunk igazából járni... Csak eljátszuk. Nos? - fordult James felé. - Vélemény? - James helyett azonban Remus szólalt meg.
- Nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb megoldás... Hiszen Lily a legjobb barátnőd.
- Épp ez az... Lily ugyebár azt állítja, hogy gyűlöli Jamest, de én tudom, hogy a szíve mélyén teljesen belé van esve. Viszont ezt még magának sem igazán meri bavallani. De ha majd azt látja, hogy James túllépett rajta, akkor rájön, hogy elveszítette a számára legfontosabb embert a világon. És akkor majd végre beismeri, hogy mindig is szerette őt. Ráadásul, ha továbbra is azt a látszatot akarja fenntartani, hogy utálja Jamest, akkor kénytelen lesz elfogadni, hogy ő bizony velem jár... És nem fog ezért összeveszni velem. Értitek már?
- Ez kissé nyakatekert.. Nem gondolod? - ráncolta a szemöldökét Remus.
- Ti férfiak... Sosem fogjátok megérteni a női elme rejtelmeit... Na mindegy. Legnagyobb szerencsétekre itt vagyok nektek, hogy kisegítselek titeket a csávából. Vagyis Jamest...
- Azt hiszem Sirius rossz hatással van rád... Kezdesz te is olyan egoista lenni mint a mi Tapmancs barátunk. - mondta Remus mosolyogva, miközben elhagyta a fülkét.
- Nem is vagyok egoista... - duzzogott Sirius, mire Vick felnevetett és egy finom puszit nyomott a fiú arcára. Sirius halványan elpirult azon a helyen, ahol a lány ajka az arcához ért, ám ez Vickynek egyátalán nem tűnt fel. Jamesnek viszont annál inkább. Kérdőn pillantott barátjára, ám az egy fejrándítással tudtára adta, hogy nem akar beszélni róla. James akkor és ott nem firtatta tovább a dolgot, de elhatározta, hogy ha kettesben marad Siriusszal rákérdez.
- Szóval? - Vick reménykedve pillantott Jamesre. - Ugyan, ez az egyetlen esélyünk... James te mondtad az előbb, hogy már mindent megtettél... Ez az utolsó lehetőség.
- Hát nem is tudom... Nem akarok fájdalmat okozni Lilynek... De végül is... Ajánlom, hogy bejöjjön, különben...
- Vííííí! - örvendezett Vick és James nyakába borult. - Hidd el, helyesen döntöttél. És így még talán a rajongóid sem fognak állandóan utánad koslatni. Szóval tényleg hálás lehetsz nekem.
- Na jó... Most már elég az önajnározásból... Remusnak igaza van... Nem Siriusszal kéne járnod inkább? - vigyorgott James, mire barátjától kapott egy szép kis bokán rúgást. Vick nem vette annyira komolyan James szavait, csak mosolygott és elégedetten dőlt hátra az ülésen. Talán végre sikerül összehoznia Lilyt és Jamest. Nagyon remélte, hogy beválik az ötlete, mert ha mégsem, akkor nagy bajban lesz...
- Sziasztok. - köszönt Vick, mikor belépett a lányok fülkéjébe. A vonat már vészesen közeledett a cél felé, elérkezett hát az idő, hogy a diákok felvegyék az iskolai talárjukat. Lily már átöltözött és most a ládájában kotorászott. Mikor hallotta, hogy nyílik a kupé ajtaja hátrapillantott, de aztán észrevette, hogy Vicky érkezett. Csak egy lenéző pillantást vetett barátnőjére és folytatta a pakolászást. Vick hasonló reakcióra számított, így nem igazán vette szívére a dolgot. Kedvesen mosolygott másik két barátnőjére miközben leemelte ládáját a poggyásztartóról. - És, hogy tellt az út? - kérdezte, mire Amy teljesen elpirult, Sally pedig halk kuncogásba kezdett.
- Izé... - dadogott Amy. - Nem volt semmi különös... Mike is benézett...
- Óóó. - Vick arcán mindenttudó mosoly jelent meg. - Így már minden világos. - Vicky tisztában volt vele, hogy Amy totál bele van zúgva a hollóhátas fiúba. Michael Scott a rövid, barna hajával és csábos mosolyával teljesen levette a lábáról a lányt. Amy legtöbb esetben tudta irányítani a hasonló helyzeteket, de ez most más volt. Ha Michael a közelében volt mindig elpirult és össze-vissza beszélt. Általában határozott és kiegyensúlyozott lány volt. Rövid, szőke, hullámos haját bátran dobálgatta fiúk jelenlétében, miközben nagy, kék szemeivel ártatlanul passogott. Mindig is értett a férfiakhoz, tudta, mi kell nekik. Mike esetében azonban minden eddiginél gyámoltalanabbul viselkedett.
- Na, és te merre jártál eddig? - kérdezte Sally.
- Végig a szomszédban voltam... A fiúkkal. - mondta Vick tettetett könnyedséggel, miözben titkon Lily reakcióját figyelte. - Tudjátok beszélgettem Jamesszel egy kicsit... És végülis rájött, hogy értelmetlen tovább tepernie Lilyért. Szóval inkább úgy döntött, hogy engem választ... Szóval, hát összejöttünk.
Lily arca falfehér lett ettől a kijelentéstől és mintha a szeme is elhomályosult volna a benne összegyűlő könnyektől. Vick érzett egy kis lelkiismeretfurdalást, de aztán elhessegette a kellemetlen érzést és próbált a szerepére koncentrálni. Elvégre a végén mindenki jól jár... Amúgy meg, szerelemben és háborúban mindent szabad.
Így hát vigyorogva figyelte Amyt és Sallyt, akik először teljesen ledöbbentek a hír hallatán, majd sikítozva a nyakába borultak.
- Hát ez tök szuper. - kommentálta az eseményeket Sally. - James nagyon jó pasi. Én mindig mondtam Lil, hogy előbb utóbb megunja az utánad rohangálást. - fordult az immár paprikavörös Lily felé.
- Lily, minden rendben? - Amy aggódva figyelte a lány arcára kiülő furcsa kifejezést. Vicky azt hitte, hogy Lily éppen dühös kitörésre készül, ezzel szemben a lány kedves, szinte már ilyesztően haragmentes hangon szólalt meg.
- Persze. Minden a legnagyobb rendben van. - mondta, majd Vick felé fordult. - Őszintén örülök nektek. És örök hála, hogy végre megszabadítottál attól az idegesítő félnótástól. Remélem te nem úgy jársz majd, mint az eddigi kis caf... vagyis az eddigi kis barátnői.
- Kedves, hogy aggódsz, de teljesen megbízom James Potterben és biztosra veszem, hogy nem fog kihasználni engem. - jegyezte meg nem minden él nélkül Vick. Lily szemei szikrákat szórtak. Még egy undorodó pillantást vetett barátnőjére, majd elhagyta a fülkét. Vagyis elhagyta volna... csakhogy időközben az ajtóban megjelent James.
- Szia szivem. - mondta Vicknek, majd mellé lépett és átkarolta a derekát. - Gondoltam mehetnénk együtt. Persze csak ha a lányok nem bánják...
- Nem, dehogy. Menj csak Vicky. - mondta mosolyogva Amy.
- Jólvan... - James és Vick szorosan összeölelkezve hagyták el a fülkét. Mikor már hallótávolságon kívül voltak Vick megkönnyebbülten sóhajtott.
- Hát ez nem is volt olyan nehéz... - mondta. - Láttad? Lily feje szinte füstölt... Annyira tudtam, hogy tetszel neki. A vak is látja, hogy féltékeny...
- Vicky, biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte bizonytalanul James.
- Ugyan, ne mondd, hogy te nem élvezed, hogy bosszanthatod Lilyt... Ismerlek már ennyire.
- Nem is arról van szó, hogy nem élvezem... Csak nem akarok túllőni a célon. Amúgy meg... Így a suli összes sráca azt fogja hinni, hogy foglalt vagy. És nem fognak majd randíra hívni téged tekintve, hogy én vagyok a barátod... Velem nem packáznának.
- Most nincs is szükségem pasira... Mindketten csak jól járhatunk ezzel a kis színjátszással. Te távol tartod tőlem a nyomuló hímeket én meg segítek féltékennyé tenni szíved választottját.
- De egy idő után fel fog tűnni neki, hogy talán mégsem OLYAN kapcsolat van közöttünk... Lily okos lány.
- Ugyan miből jönne rá?
- Mondjuk... Mi lesz a csókokkal? Ha tényleg a barátnőm lennél, az a minimum, hogy smárolnánk... De így...
- Hát nekem nincs ellene kifogásom...
- Áh, dehogy... Már így is többet teszel értem, mint amit valaha meg tudok hálálni. Hiszen miattam kockáztatod a barátságodat Lilyvel...
- Nem csak miattad csinálom ezt az egészet... Azt akarom, hogy Lily boldog legyen. De ehhez előbb be kell vallania, hogy tetszel neki... És ez csak így fog megtörténni. Egy két csók meg nem a világ...
- De tényleg nem muszáj, ha nem akarod...
- Jajj, James ne aggodalmaskodj már ennyit... Mondom, hogy nem gond. - időközben elérték a ló nélküli fiákereket. Nem kellett sokáig keresniük Siriusékat. Az iskoláig már nem sok szó esett a kis négyes tagjai között.
- Fárasztó egy nap volt ez... - monta Sally, miközben rég nem látott ágyára dőlt. Nemrég lett vége a vacsorának, és most végre jöhetett a megérdmelt pihenés.
- Inkább tartalmas. - mosolygott Amy. - Legalábbis ahhoz képest, hogy ez még csak az első nap.
- Első előtti. - javította ki Sally. - A tanítás csak holnap kezdődik... Belegondolni is szőrnyű. - fintorgott, majd arcát a párnájába fúrta.
- Nagyon csendes vagy ma Lil. - jegyezte meg Vick. - Csak nincs valami baj?
- Nem... Semmi baj. Csak... Csak rosszul aludtam az éjjel és.. és ilyenkor nyűgös vagyok... De hisz tudjátok...
- Reggel még semmi bajod nem volt. - erősködött tovább a lány. - Talán történt valami?
- Mondom, hogy semmi baj. - Lily hangja kicsit hisztérikusan csengett. - De téged mért is érdekelne... Te foglalkozz csak a drágalátos Potterrel...
- Csak nem az a bajod, hogy James ENGEM válaszott HELYETTED? - emelte fel a hangját Vick. Sally és Amy tátott szájjal figyelték a kibontakozni készülő vitát.
- Ahh.. Ugyan... Legyen csak a tiéd, engem nem érdekel...
- Hát nem úgy látszik... - Vicky szeme hirtelen elkerekedett és mutatóujját rájta Lily felé. - TE FÉLTÉKENY VAGY!
- MI? DEHOGY VAGYOK! Látom Potter már az ép eszedet is elvette... Még, hogy én féltékeny? RÁD??
- Jajj Lily ne is tagadd... De hát neked ott volt a legetőség... James majd' egy éve könyörög, hogy randizz vele. Nem a kezedet kérte meg, csak egy RANDIT. De te nem voltál képes adni neki egy rohadt esélyt, szóval most nehogy már még te légy kiakadva!
- Te csak ne akard bemesélni nekem, hogy örültél volna, ha randizom vele... Hisz így most szabad a pálya, a tiéd lehet...
- Igenis örültem volna. Mert azt gondoltam James megérdemel egy lehetőséget... De most már tudom, hogy nem érdemled meg őt!
- Soha nem kezdenék egy olyan arrogáns böszmével, mint Potter! És azt hittem vagy annyira okos, hogy te sem. De ezek szerint tévedtem...
- Mért baj az, ha én Jamesszel járok? Mért zavar ez téged ennyire?
- Nem zavar... Csak nem akarom, hogy téged is átvágjon.
- De James nem olyan! Jobban ismerem, mint te és elhiheted, hogy teljesen más, mint te azt hiszed.
- Akkor miért vagy még midnig itt? Gyerünk, szaladj hozzá! De aztán ne nálam keress vígaszt, mikor kidob az ágyából miután megkapott! - üvöltötte Lily, majd bevonult a fürdőbe és magára zárta az ajtót.
- RENDBEN! Már itt sem vagyok! - kiabálta Vick, majd kirohant a szobából.
A klubhelyiségben már nem sok diák lézengett. Vick ledobta magát az egyik fotelbe és a tűzbe bámult. Remélem, jól játszottam a szerepemet... Talán ez a helyzet végre felnyitja Lily szemét. Holnap minden esetre ki kéne békülnöm vele, mert azért nem akarok vele rosszba lenni. Majd finoman győzködöm, hogy James lenne számára a legjobb választás. Csak nehogy lebukjak... Sokáig gondolkodott még magányosan a tűz melegében ücsörögve. Mikor az órájára nézett látta, hogy nagyon elszaladt az idő. Nem akart visszamenni a lányokhoz, mert az elrontaná az előbbi kis műsorát. Inkább felállt és a fiúk hálója felé indult. Mikor elérte a megfelelő szobát, óvatosan lenyomta a kilincset és besurrant az ajtón. A fiúk már mélyen aludtak, erről a hangos horkantások adtak bizonyosságot. Vicky először James ágya felé indult, de meggondolta magát és Siriushoz ment. Halkan lépdelt, nehogy felébressze a szoba többi lakóját. Leguggolt a fekete hajú fiú ágya mellé és óvatosan simogatni kezdte izmos karját.
- Sirius... Sirius... - suttogta az alvó fiú fülébe, mire az mocorogni kezdett. - Sirius... - kicsit hangosabban szólongatta a kis álomszuszékot, ezzel el is érte a kívánt hatást: Sirius kinyitotta a szemét.
- Manó... Mit keresel itt? - lassan feltápászkodott félig ülő helyzetbe és kíváncsian nézett a lányra. Vick halkan kuncogott. - Most meg mi van? - kérdezte sértődötten Sirius.
- Semmi. Csak olyan aranyos fejed van így... Szóval csak azért jöttem, mert nincs hol aludnom... és arra gondoltam, hogy talán befogadhatnál az éjszakára. - könyörgő bociszemekkel nézett a még mindig kómás (és ENYHÉN kócos) fiúra.
- Mért nem Jameshez kérezkedsz be? Vele jársz, vagy nem? - Sirius kicsit szemrehányóan tette fel ezeket a kérdéseket és ez Vicky figyelmét sem kerülte el.
- Nem akartam felkelteni...
- Mert engem igen?
- Hát inkább. - vigyorgott a lány. - Amúgy meg, tudod, hogy te vagy a legkedencebb Tekergőm. És az a járás dolog amúgy sem komoly... Naaa. Légyszi. Nem szeretnék a klubhelyiségben éjszakázni...
- Egye fene... - dörmögött a fiú, miközben Vickyhez vágott egy inget. - Ezt vedd fel, aztán gyere. - Vick gyorsan kibújt a saját ruhájából és magára kapta a Sirius által rögtönzött pizsamát.
- Köszi. - mondta, mikor már kényelmesen feküdt Sirius mellett. - Ezért jövök neked egyel. - kacsintott a fiúra, majd egy puszit nyomott az arcára. - Meg kéne borotválkoznod... - jegyezte meg, miután kezével végigsimította Sirius borostás arcát.
- Talán zavar...? - puhatolózott a fiú.
- Engem nem... De a barátnődet biztosan zavarni fogja. - vigyorgott tovább rendíthetetlenül Vicky. - Jobb is, ha ebből az ittalvásból nem csinálunk rendszert. A végén még kitutdódik.... És nem szívesen haragítanám magamra a legújabb kiszemeltedet.
- Először is, nincs kiszemeltem... Másodszor, nem fog kitudódni, mert ugyebár csak mi öten tudunk róla és a Tekergők nem pletykásak, ha ilyen dologról van szó... Harrmadszor meg igenis rendszert kell csinálni belőle... - mondta, miközben szorosan magához ölelte Vicket. - Jó ágymelegítő vagy...
- Hülye! - vigyorgott a lány. - Majd ha azt játszuk Jamesszel, hogy nála alszom, akkor jövök. - kacsintott a fiúra.
- Nekem jó. Csak nehogy az én Ágas barátom féltékeny legyen...
- Legfeljebb akkor lenne féltékeny, ha most nem engem, hanem Lilyt szorongatnád. De akkor azt hiszem már nem élnél.
- Valószínűleg igazad van... Na és mondd csak, mi szél hozott erre? Kitettek a szobádból?
- Mondhatjuk úgy is... - azzal elmesélte a Lilyvel való álveszekedését és hogy utána már nem akart visszamenni. - Aztán eszembe jutottak az én drááága Tekergőim. Szóval most itt vagyok.
- És mért pont az ÉN ágyamban? - kérdezte hamiskás mosollyal Sirius.
- Már ezerszer elmondtam, hogy te vagy a kedvenc Tekergőm, drága Lomposka.
- Tudom... De olyan jó hallani. - vigyorgott Sirius, majd egy finom puszit lehelt Vicky homlokára. - Szép álmokat.
- Neked is. - Vick a fiú mellkasára hajtotta a fejét és néhány másodperccel később már aludt is. Sirius még simogatta egy kicsit a lány selymes haját és nézte, milyen édesen szuszog, de végül őt is elnyomta az álom.